Nemzetgyűlési napló, 1945. III. kötet • 1946. augusztus 13. - 1946. október 4.

Ülésnapok - 1945-56

403 A nemzetgyűlés 56. ülése 1946. részletekben, hogy*-még a napi kenyéradagjlikat sem tudják, belőle megvásárolni. -y\ Milyen intézkedéseket kíván lenni a mi* niszter úr, hogy 'ezek a szégyenteljes állapotok megszűnjenek és a hadigondozottak úgy érezzék, hogy a demokratikus népi kormány valóban gondoskodni kíván az . önhibájukon kivül segélyezésre utáltakról? Budapest, 1946 augusztus 27. Szőnyi Imre, nemzetgyűlési képviselő. ' Elnök: Szőnyi Imre képviselő urat illeti a szó. (Halljuk! HaMJwk!) Szőnyi lm re (kg) c Iigem. t, "$&<&m z et gyűl és ! Az. ' elhangzott interpellációk során szó esett- már,, különböző rétegeknek, osztályoknak; egyeseknek, vagy foglalkozási ágaknak a megsegít é-N sérőh- ,amelyek eddig egyáltalán nem kaptak semmiféle segítséget. Most egy olyan — nem , is tudom hogy mondjam, osztálynak nem mondhatom, rétegnek* sem mondhatom — szerencsét-^ - len csoportnak a megsegítéséről kívánok beszélni, .amelyrő] azt hittük,' hogy segítségben részesül. Megvallom őszintén,!

én magam sem törődtem olyan nagyon ezzel a dologgal, irfert . hiszen úgy tudtam, hogy a^ hadigondozottak megsegítése és ellátása a népjóléti, miniszter úr hatáskörébe tartozván, különböző hatósá'"gok végzik ezt a munkát, tehát eltekintve attól, hogy társadalmi' úton mindnyájunknak kötelessége szimpátiával -vi seltetni és-segíteni rajtuk, nekünk kívülállóknak, akik nem tartozunk ahhoz az adminisztratív tisztviselői karhoz, amelynek ez a hivatása, semmi különösebb kö; zünk nincs a dologhoz. Ahogyan ez. a mostani időkben szokásos nem szakképzett, hanem, rá'••> termett tisztviselő kelleti hogy rádöbbentsen, • hogy igenig, foglalkoznunk ke^l ezizel a kérdéssel. A héten ugyanis odajött hozzám a párthelyiségbe egy nagy csomó ilyen hadigondozott özvegy és olyan asszony,' akinek a férje még »fogságban van, azzal, hogy ők a hadise, ' gély kifizetését 'vagy emelését voltak kérni a polgármesternél és a polgármester, azt mondta, hogy menjenek a kisgazdákhoz, neki níncs, azoké a többség, azoké „a hatalom, ' segítsenek azok. Én azt mondtam, mert mit mondhattam volna mást, hogy ide jó helyre küldték magukat, _mert ha nekem, vagy a, kisgazdapártnak módjában volna, meg lehetnek győződve, hogy segítenénk is rajtuk. Más mód nincs, hogy segíthessenek rajtuk, csak az, hogy szóvátegyem ügyüket a nemzetgyűlés színe előtt. így nyilt azután alkalmam foglalkozni ezzel a kérdéssel és elég elszomorító adatokhoz 'jutottam;

Sajnos megtudtam, hogy egy hadi-" ' ' gondozott asszony, tehát akinek a férje elesett,' vagy pedig még hadifogságban van, egy hónapra kap 15. forintot városban, például megyei városban.*Makón. Községekben 12 forint 50 fillért kap, ha az a helység kis- vagy nagyközségnek számít. Gyermek után a családi pótlék városban 6 forint, községekben 4*50 forint, ugyanennyi a felmenő eltartottak, tehát a szülők után1

is. • Az a véleményem. — hogy brutálisan fejezzem ki magam — vagy ne törődjék a kor-^ máuyzat 'ezzel a kérdéssel ne adjon semmit. vagy ne adjon annyit, hogy azt. szégyennel kelljen, elfogadni, mert az segítségnek nem nevezhető. Ha ezek a szerencsétlenek kedvező anyagi helyzetben volnának is. még úgyis ott van az az Óriási Telki .fájdalom, hogv szeretteik távol vannak, talán sose jönnek vissza.'Azt is tudjuk, hogy önhibájukon kivül kerültek bajba. -Különösen ezek ' a hadiéin auguszttts hó 28-án, szerdán. 404 • ,. . \ •. * gondozásra szorultak a legszegényebb néprétegekből valók. Nyilvánvaló tehát, hogy -ezek semmi módon nem akarhatták a háború^ és nem is folyhattak bele,abba, hogy bármilyen háború előidézhető legyen. Nem elég 'ehát az a fájdalom, ,amely méltánytalanul érte őket, hogy szeretteik odavannak, még szégyennel kell elfogadniuk azt az igazán csekélységnek, vagy semminek sem nevezhető összeget. Még annak kifizetési , módja is, ahogyan történik, egyenesen felháborító. Mutatlak nekem egész sorozat ádóbélyeget 5—10 és nem tudom hány' ezer pengős bélyegekben, amelyeket a múlt hónapban i a*dtak, de amelyeket sehol nem tudtak elköl- . teni- Az állam adta ki ezekéi:'a bélyegeket, de nem vették el senï adóhivatalban, sem a -postán, sehol sem. Ez nem segélyezés. Most pedig kaptak . 5—10 forintot azon a címen, hogy- ez előleg és majidftalán a jövő héten megint kapnak. Hetenkint két-három napot eltöltenek azzal, hogy elmennek érdeklődni, vuü-e már pénz, vagy mennyi van, mert rá vannak utalva, mert nagyon sokan vannak köztük, akiknek két-három gyermekük is van.. 'tehát munkaképességükben akadályozva vannak. Sajnálattal tapasztaltuk akármerre a vidéken, hogy a mezőgazdaságban milyen aszályos esztendő volt. Ha ez nem így lett v volna, sokkal több munkaalkalom lenne a' mezőgazdasági jellegű városokiban vagy községekben. Nincs \ mezőgazdasági munkaalkalom. Még az, aki magányosan vanv

és esetleg tudna dolgozni, az sem kap megfelelő munkát és még hozzá van, aki beteg is. Például' éppen most kap'am egy adatot,"— azt hiszem több is van ilyen— egy asszony Medgyesegyházán három gyermekével maradt ott. A falusi illetmény szerint saját magára 12 'forintot, gyermekeire 4.5 forintot,, tehát összesen 25.5 forintot kap. Ez az asszony füdőtöltésre jár, mert a tüdeje meg Van támadva, tehát semmiféle munkára nem alkalmas. Most tessék ezt a helyzetet elképzelni. Mindnyájan eléa; nehéz viszonyok között élünk, de tessék, elképzelni, hogyan éljen meg negyedmagával!«" egy ilyen beteg asszony 25 forintból. Vannak például asszonyok, akik férjük iparát folytatják. Az ilyen egyáltalában nem kap segélyt. Ha a hadigondozottnak, „rokkantnak 70 aranykorona "adóalapot kitevő ingatlana van, vagy más eltartottnak, tehát özvegynek 50 aranykorona adóalapot kitevő in-, gatlana van, iaz már nem kap segélyt- Aki " esetileg nem isaueri. ezeket a dolgokat, annak úgy tűnik fel, hogy az, . akinek 50' aranykorona alapot kitevő ingatlana vari, talán valami jómódban élhet. Nálunk 26—27 aranykorona egy katasztrális hold föld tiszta, jövedelme után az adóalap, ha tehát valakinek van két katasztrális ,hold fpldje és '."esetleg két-három gyermeke, ' egy ilyen magára hagyott asszony egyáltalán nem 'mondható olyannak, aki nem- ' igényelhetne valamilyen, segélyt. Ezprt tisztelettel kérern a népjóléti miniszter urat, hogy ezt a kérdést oldja meg, minthogy ez kötelessége a demokratikus kormányzatnak- Ha nem jut rá pénz,, vessen ki különadót azokra, akiknek nincsen oda senkijük, mi is nyomorúságban vagyunk, de azért hajlandók vagyunk még nagyobb áldozatot is vállalni, ezt a szégyent azonban nem szabad tűrni , és nem engedhető meg, hogy ezek a szerencsétlenek ilyen helyzetben legye-