Nemzetgyűlési napló, 1945. III. kötet • 1946. augusztus 13. - 1946. október 4.
Ülésnapok - 1945-56
337 A nemzetgyűlés 56. ülése 1946. , olyan felületes és kifogásolható, kezelés és ér> tékesítés történik, .aímely visszaélésekre ad alkalmat, másrészt pedig az államot súlyosan 1 megkárosítja. "7 Hajlandók-e a belügyminiszter és pénzügyminiszter urak a legsürgősebben intézkedni a szabályok betartása iránt és szigorúan őrködni azon, hogy ,& közéleti korrupció a lehetőséghez mérten megfékezhető legyen és a nyilvánosság által is ismert botrányos esetek a iktal demc -krácia .hírnevét ne veszélyeztessék!« Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szól ,; ( Lévay Zoltán (msz): T. Nemzetgyűlés! A rendőrség és más végrehajtó hatóságok körébe eső bizonyos szabálytalanságokról és bizonyos esetleges korrupciós jelenségekre utaló szokásról kívánok beszélni. Természetesen táyol áll tőlem az, hogy az intézményt magát támadjam vagy kritizáljam és szándékom,éppen az, hogy ezzel az észrevétellel, ezzel az interpellációval is segítséget nyújtsak'ahhoz, hogy olyan' in-, tézkedések történjenek, amelyek megvédik ezeknek az intézményeknek jó hírnevét. Nem titok az senki előtt, — annál kevésbbé, mert hiszen nagyon sokan, sok ezren tapasztalatból is tudják — hogy a felszabadulás első heteiben, hónapjaiban, sőt elszórtan még később is, talán még ma is, meglehetősen dezolált állapotban volt a rendőrség nemcsak a végrehajtó hatalom gyakorlását illetően, han&m bizonyos pénz- , ügyi, gazdasági gesztióit illetőleg is. Lehet erre magyarázatot találni elsősorban abban a körülményben, hogy nehéz helyzetben volt az ország és egész, lakossága, s a tisztviselői kar az infláció-1 következtében jóformán még a száraz kenyérrevalót sem kapta meg. így teljes elnézéssel és megértéssel vettük azt, hogy egyes intézmények úgy igyekeztek magukon segíteni, ahogyan tudtak: olcsó étkezésszolgáltatással, természetbeni iuttatásokkal, kikölcsönzésekkel. A magántulajdon vonalát nem tartották olyan tiszteletben, mint ahogy illett volna. -Most .v azonban — hála, Istennek —a forint és a, konszolidáció révén eljutottunk már oda, hogv a. szanálást nemcsak gazdasági vonatkozásban, hanem lelki vonatkozásokban is megkezdhessük és ezeket az abűzusokai, amelyeket, ha el is tűrtünk, de soha nem helyeseltünk, most már fokozatosan építsük le és hozzunk olyan rendelkezéseket,, amelyek ezek •megismétlődését a jövőre nézve lehetetlenné teszik. Tudvalevő, hogy a rendőrségi közegek, dje általában a karhatalmi közegek, a -pénzügyőrség, a határőrség a bűnvádi és ,a kihágási eljárás során hozzájutnak bizonyos vagyontár_ gyakhoz, ingóságokhoz, amelyeket Őrizetbe . ,; vesznek, vagy lefoglalnak és amelyeket később vagv maguk, vagy esetleg más hatóságok, bíróságok elkoboznak. Érdemes figyelemmel kísérni, mennyi alkalom volt ,arra, hogy ezek az ingóságok, amelyek bizony igenmagy értéket képviseltek, sokszor riem illetékes helyre jutottak, hanem válaho^v bizonyos retortákon keresztül,. elvésztek, eltűntek, elkallódtak a hatóság kezéről. A visszaélésiekre vonatkozó panaszok első • csoportja ott jelentkezett, hogy, különösen eleinte a meg nem válogatott és nagyrészben • még büntetőiogila#. sem priorált személyekből álló rendőrség tasnai egyáltalán nem szolgáltatták be a bűn jelkamrába, tehát feletteseik .kezéhez azokat a,tárgyakat, amelyeket; a nyomozás, a házkutatás során íkézhezvettek. A szabálytalanságok utólagos tisztázása talán éopen ezen a vonalon a legnehezebb, hiszen ezekről NEMZETGYŰLÉSI NAPLÓ III. ' évi <iugi((Sztu$ hó 28-án, szerdán. 338 a tárgyakról szabálysz'erű bűn jel jegyzéket nem vettek fel. Ezek kézen-közön elolvadtak, • és sajnos — ezt a »sajnost« most úgv értem, •«*; sajnálom, hogy nem lehet őket ^felelősségre vonni, de nem azt, hogy már nincsenek szolga- \ > ' latban és nem követhetnek el tovább ilyen szabálytalanságokat — ezek az emberek nagyrészben *már nincsenek a rendőrség köriekében és így meglehetősen nehéz felelősségre vonni őket és az elveszett tárgyakat utólag (mieigOailiäLni. A legfőbb jogkemeső, a. bgtobh ká~ rosuflt :— leigiailáfobis egyePJőre — altatnia ezeket a dolgokat és így a rendőrségnek, illetve a . i rn.id)ő-rs^ig jelenlleg/ vezetőinek nam.' is i'igem jut tudomásukra, hogy e téren milyen tekintélyes kár ért sokezer embert. E visszaélésszerű jelenségek másik Csoporti illetékes "rendőrségi szervekhez, sőt továbbmenŐleg a felettes szervekbe?;, a bűnje1 - ' • kamrához is eljutott társakra vonatkozik, amelyeknek egy része azonban mégis elpusztult, elkallódott. Az első hónapokban pcvanis ezek a. bűnjélkamrák — azt. mondhatnám — zsúfolásig megteltek, annvira, hoerv még a kiegészítő tartaléikhelyr&égekbe sem fért be a sok * ingóság, ruhanemű, cipő, élelmiszer stb. stb. ,. Volt tehát miből válogatni. Ezeknek a tárgyak nak nagvrésze azonban mégis elveszett, ami megállapítható abból, hogv az ügyészséghez átkísért őrizetesekkel, letartóztatottakkal sokszor nem tudták átküldeni (a bűnjeliegvzéket * sem, de ha, a bűn jeli egvzéket el is küldték, magát a bűnjelet nem küldtek el. Ilyen eset százezrével van az országban- Az ügyészségek .megtették a megfelelő panaszokat; sajnos azonban megfelelő komoly intézkedés-e tárgyban az illetékesek részéről nem történt., De_ talán még rosszabb az a variáció, amikor befutott a bűn jet és. kezelés alá is vétetett, • , mégis a legitimitás látszatával elveszett, mert a bűnjelkamra vezetője az illetékes rendőrfő- £;f kapitány utasítására —ezek a rendőrfőka-nitányok természetesen a legtöbb esetben nem gya-^ kotlott, nem jártas embereik voltak és a szabályokkal-nem is voltak tisztában, tehát lehet, ; hogy jóhiszeműen jártak el — egyszerűen rendeletet adtak ki árra^högy ezt és ezt az értéktárgyat tessék kölcsönadni ^használatra ennek t vagy annak az úrnak. Hogy azután ezek az1 urak^ túlnyomó többségükben a demokratikus rendőrség Vezetői közül kerültek ki, vagy hogy esetleg az utalványozók saját maguk voltak a • használók is és hogy a tárgyak túlnyomórészt bizonyos párttitkár urak, szakszervezeti titkár urak és más pártkorifeusok lakására kerültek, az már más kérdés és nem tartozik szorosan ide. (Mozgás a kisgazdapárton.) Hogv ez mennyire így ván, azt szükség esetén bizonyítani is lehet. Én magmaradok egyelőre •' a magam pátriájánál, Debrecennél, de azt hiszem, sok ilyen »Debrecen« akad az országban. (Egy hang a kisgazdapárt oldalán: \ Elég az!) Ott például megtörtént, — és eszi. hivatalos bírósági jegyzőkönyvek', tanúsítják \ ' ~ «— hogy amikor hazatért valaki nyusratról, • de deportálásból, tehát nem menekü-ésből. fel-, ismerte saját ruháját egy közéleti nagyságon. A közéiQti nagyság a város ujonnam választott "demokratikus helyettes polgármestere volt. * * Amikor azután a károsult megkérdezte a he- ; lyettes polgármester urat, hogyan jutott a ruhájához és tisztelettel visszakérte, a' deniokra- -tjkusi helyettes polgármester úr felháborodva, tiltakozott, mondván, hogy ő törvényesen,, jogosán jutott a ruhához, mert neki ezt a rendra .."
