Nemzetgyűlési napló, 1945. III. kötet • 1946. augusztus 13. - 1946. október 4.

Ülésnapok - 1945-54

21Ô A nemzetgyűlés 64. ülése Í94Ó. akik ezen a tradicionális ünnepségen résztvettünk, hogy annak ellenére, hogy az előtte való napon a nemzetgyűlés elnöke hivatalosan meghívta a nemzetgyűlés képviselőit ezen a hagyományos nemzeti ünnepen való részvételre, mégis nagy szomorúsággal kellett megálla pítsani, hogy szinte érthetetlen módon az igen t baloldali blokk nem .képviseltette magát. Nem tudom mire magyarázzam ezt, de nagyon furcsa lenne, ha ebből a sajnálatos megnyilatkozásból, illetve részt nem vételből azt a ta; nulságot kellene levonni, hogy a baloldali blokkba tömörült pártok nem tisztelik a magyar hagyományt. (Apró Antal (kp): Tisztelik! Először is ott voltak!) A Szabad Nép augusztus 20-iki száma »Szent István király igazi tisztelete« cínien vezércikket közölt Losonczy Géza igen t. képviselőtársam tollából'. Ennek ellenére mégis sajnálattal és ismételten megállapítom, hogy egyetlenegy baloldali képviselőtársam sem volt jelen a hivatalos magyar ünnepségeken, amelyek nem a Szabadság-híd felavatásánál folytak le, hanem az ünnepi istentiszteleten, a főipapi szentmisén, délután pedig a körmeneten. Ezzel kapcsolatban sajnálattal kell azt is megállapítanom, hogy a főpapi szentmisén a miniszterelnök úr képviseletében résztvevő Keresztury Dezső vallás- és közoktatásügyi miniszter megkésve érkezett oda, ami nem kis feltűnést keltett a jelenlévők körében. Itt kell megemlítenem ugyancsak a Szent István napján lefolyt hídavatási ünnepet, amely az én megítélésem szerint nem annyira Gerő Ernő közlekedésügyi miniszter úr egyéni érdeme, hanem feltétlenül a magyar ipari munkásság alkotó erejét és lijjáépítési kedvét van hivatva bizonyítani. (Közbeszólás a ifoommunistapártról: lAizt is bizonyította!) A hídavatás igen magasztos és fontos jelentőségű ünnepség volt, de talán egy kis technikai körüllátással el lehetett volna tolni egy félórával vagy egy órával későbbre, hogy mindkét helyen megjelenhettek volna azok, akik talán ezt hozták fel kifogásnak, hogy ezért nem tudtak a hivatalos szentistvánnapi ünnepségen megjelenni. T. Nemzetgyűlés! Rá kell itt térnem egy újabban megismétlődő jelenségre, amely szintén a vallásszabadságot • igyekszik korlátozni. Történetesen arról van szó, hogy talán a tizenkettedik órában a Szent István jobbját körülvivő körmenet eredeti útvonalát megváltoztatták.,152

Neni tudom, hogy kinek az elgondolására vagy kívánságára történt ez, de mindenesetre egyik igen, kellemetlen, jelensége a mai magyar közéletnek, hogy éppen a vallással kapcsolatos megnyilatkozások az utóbbi időben igen nagy nehézségekbe ütköznek. T. Nemzetgyűlés! Az 1946. évi I. tc.-ben lefektetett vallásszabadság, amely minden demokratikus állaimnaík sarkalatos alapját jelenti, Magyarországon — ismételten sajnálattal állapítom meg — nincs meg, legalább is a gyakorlat nem ezt mutatja. Utalok itt a belügyminiszter úrnak a különböző hitibuzgalmi és egyéb vallásos egyesületeknek feloszlatására vonatkozó rendelkezésére, amely igen nagy visszhangot keltett ebben az országban. Igen mélyen, elítélik a belügyminiszter úrnak, illetve a kormánynak ezt az intézkedését, amely igenis azt a látszatot kelti, mintha a vallásszabadiságot a magyar kormány nem tartaná be olyan mértékben, -mint amilyen mértékben és formában ez le van fektetve. Augusztus első napjaiban a magyar korévi augusztus hó 2S-án, pénteken. 220 mány a napilapokon és a rádión keresztül felhívást intézett a papsághoz, főleg a katolikus papsághoz, amelyben felhívta a katolikus papság figyelmét arra, hogy a magyar nép és a megszálló Vörös Hadsereg íközti jó viszonyt igyekezzék a legnagyobb mértékben ás a legjobb tudása szerint ápolni. Én nem akarok itt a papok védelmére kelni, de mint aktiv katolikus embernek, aki vallásom szerint élek, tiltakoznom kell a, kormány felhívásának. módja ellen. Mélyen elítélendő cselekedet az, hogy egy ilyen nagyhorderejű felhívás, amilyet a kormány a papsághoz, főleg a katolikus papságihoz intézett:, egészen furcsa módon látott napvilágot. A katolikus egyháznak és a katolikus papságnak megvan a maga szervezete, amelynek feje Magyarország mindenkori bíboros hercegprímása. (Szórványos tapsok.) Amennyiben a magyar kormánynak, vagy bárkinek ebben az országban a magyar katolikus^ papsággal valamilyen ügye, baja vagy elintéznivalója akad, a józanész szerint nem ilyen furcsa módot talál arra, hogy azt elintézze, nem teszi közszemlére, hanem elmegy a fejhez és ott terjeszti elő kívánságait vagy észrevételeit. Higyjék el, hogy a katolikus egyház mint ilyen, őszintén akarja és óhajtja a demokráciát. Téves felfogás az, hogy a katolikus egyház, de különösen az egyház papjai a reakciót igyekeznek táplálni. Hivatkozom itt az egyiház kétezeréves múltjára, amelyből bebizonyosodik, hogy a legősibb, a legrégibb és a legdemokratikusabb intézmény a katolikus egyház. (Ugy van! Ugy van! a kisgazdapárt és a szabadságpárt oldaláról.) T. Nemzetgyűlés! Rátérve a felhatalmazási törvényjavaslattal kapcsolatban a kormány intézkedéseinek bírálatára, tárcák szerint végigmenve, elsősorban a földmívelésügyi problémáikkal szeretnék' foglalkozni. Pontos dolog, hogy a földreform minél előbb befejezést nyerjen. Alakuljanak meg végre a földművesszervezetek, amelyek hivatva lesznek arra, hogy rajtuk keresztül az ujonan földhözjuttatottakat gazdasági és kulturális szempontból egyaránt megvédelmezzék. Olyan tömörülésről van tehát szó, amelynek feltétlenül a közjót kell szolgálnia. A földbirtoikrefórm alaprendelete következtetni enged már a földműves szövetkezetekre, és reméljük, hogy azok minél előbb meg is fognak alakulni és jhasznoisan bele fognak tudni illeszkedni a magyar gazdasági életbe. Itt kell leszögezni azt a tényt, hogy az ostrom óta immár több, mint másfél esztendeje annak, hogy a földreform és a földosztás megkezdődött, de mind a mai napig nem fejeződött be. Itt megint csak arra a sarkalatos hibára szeretnék rámutatni, hogy a földreform megindításánál és főleg annak lebonyolításánál nem a közérdek, hanem a pártpolitikai érdekek érvényesültek. (Ugy van! Ugy van! a szabadságpárt oldalán.) Hogy milyen káros hatással volt a politika bevitele a földreform kérdésébe, ezt legjobban mutatja az a tény, hogy a t. kommunistapárt meglehetősen nagy mértékben igyekezett olyan látszatot kelteni ebben az országban, hogy a földet ők, tehát a párt osztotta szét s adta a magyaír népnek. Nem akarok kioktatást intézni a kommunistapárt felé, de a magyar közvélemény nevében bátor vagyok megállapítani, hogy a magyar földet a magvar nemzet .adta annak, akinek adta, nem pedig a Magyar Kommunista Párt. (Helyeslés a szabadságpárt oldalán. — Zas és mozgás a kommimistapáftan.)