Nemzetgyűlési napló, 1945. II. kötet • 1946. május 10. - 1946. augusztus 9.
Ülésnapok - 1945-36
175 A nemzetgyűlés 36. ülése 19Í6. gyakorlata volt. (Felkiáltások a pártonkívülieknél: Még rosszabb!) Amikor a szegény foglyok a ihatáron át hazaérkeznek, ott már azzal ijesztgetik őket, hogy adják le felesleges ruhájukat, mert a szűrőtáborban úgyis elveszik tőlük. (Felkiáltások a kisgazdapárt oldalán: így van!) A sisera-had már ott liesi őket százával mindegyik állomáson. (Élénk felkiáltások a kisgazdapárton és a pártonkívülieknél: Igáz! Ügy van!) és pálinkáért, borért vagy egy darab 'kenyérért a megfélemlített és éhes hadifoglyoktól olyan ruhadarabot vesznek meg, amelyért az a síber másnap a Teleki-téren milliárdokat kap. (Ügy van! Ügy van! — Taps a kisgazdapárt és a pártonkívüliek somiban, — Egy hang a pártonkívülieknél'. Ki a hibás?) Valószínűleg •adott kd az illetékes minisztérium utasítást arra, hogyha beérnek a szűrőtáborokba, akkor a kincstári holmikat le kell adniok. Ez jogos és helyes, mert ma minden katonaruhára, akármilyen legyen is az, szükségünk van. De vannak a szegény hadifoglyoknál olyan ' értékek, .amelyeket ők ott kint becsületes munkájukkal kerestek. Elnök.vA képviselő úr beszédideje lejárt. Pap János (pp) : Befejezem. így megszerzett civilruha darabjaikat az ottlévő közegek elveszik minden 'eiUenszolgál tatás nélküli Egyeseknél négy vagy hat méternyi anyag is^ van. Ez bizonyítja, hogy isem a belügyminiszter úr (Felkiáltások a kisgazdapárt oldalán: Rablás!), sem a honvédelmi miniszter úr nem adott utasítást arra, hogy ezeket elvegyék. Ezek egyéni akciók, és éppen ezeknek ( megszüntetése érdekében kellett itt ezt az interpellációmat elmondanom. (Elénk helyeslés és taps a Ház minden oldalán. — Egy hang a kisgazdapárt oldalán: Kik azok, akik elszedik?) Elnök: A képviselő úr interpellációját a nemzetgyűlés kiadja a belügyminiszter úrnak, Következik Szántó Zoltán képviselő úr interpellációja a kormányhoz a nyilasok által nyugatra hurcolt javak visszaadása tárgyában. Kérem jegyző urat, sziveskedjék az interpelláció szövegét felolvasni. Hegy esi János jegyző (olvassa): »Mit tett és mit szándékozik tenni a kormány a Nemzeti Banknak a nyilasok által nyugatra hurcolt aranykészlete és a többi nyugatra hurcolt magyar javak visszaigénylése erdekében.« Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Szántó Zoltán (kp): T. Nemzetgyűlés! En is a magyar nemzet egyik fájó kérdéséről akarok interpellálni. Az ország közvéleményét élénken foglalkoztatja a nyugatra elhurcolt magyar javak kérdése. Teljesen érthető az az egyre sűrűbben elhangzó kérdés, hogy mi lesz a sorsa annak a nagy^ kincsnek, nemzeti vagyonunk jelentékeny részének, amelyeket a németek és a nyilasok elvittek nyugatra. Kétségtelen, hogy ha vissza tudnánk kapni ezt a felbecsülhetetlen értéket nyugatról, akkor lényegesen meg tudnánk gyorsítani az ország újjáépítését és enyhíteni tudnánk népünk nyomorát, szenvedését. Itt a nemzetgyűlés színe előtt már többször szóbakerültek a nyugatra elhurcolt magyar javak. En nem akarok itt számokat felsorolni. Mindnyájan tudjuk azonban, milyen hősies munkával, milyen áldozatteljes küzdelem közepette művelte meg a magyar falu népe a múlt év taévi május hó 22-én, szerdán. 17« vaszán, őszén és az idén tavasszal a földet. Ezek a nehézségek nagyrészt az állatállomány hiányosságából fakadtak. Kétségtelen, ha vissza tudnánk kapni nyugatra elhurcolt élőállatainkat, ez igen sokat lendítene a magyar mezőgazdaság helyzetén. Az elhurcolt állatok pontos számát meg sem tudjuk állapítani, csak annyit tudunk, hogy körülbelül ötszáz vagonnyi élőállatot vittek el nyugatra; de sokkal nagyobb mennyiségű ennél az az állomány, amelyet lábon hajtottak át a határon. Ha ehhez hozzávesszük még azt is, hogy állatállományunk legértékesebb részét, elsősorban » tenyészállatokat hurcolták el, akkor könnyű megérteni, mit jelentene a magyar mezőgazdaság és a magyar állattenyésztés számára ennek a nagy kincsnek a visszaszerzése» Azt is mindnyájan tudjuk, milyen nehéz (klörülimények (között /dolgoznak bányászaink; a gyárak munkásai és a falu népe is. Bányászaink a széncsatát rongyos bakancsban, sőt sokszor mezítláb vívják. Ugyanez a helyzet a gyártelepeken, de nem jobb, sőt sok helyen még rosszabb a falvakban. Magam láttam földművesekéit, aikik {rongyokba burkolt lábbal dolgoztak. Igen t. Nemzetgyűlés! Magyarországról a németek 557 megrakott uszályban, azonkívül közel négyszáz vagonban hurcoltak el textil- és bőrárut, és ezenfelül még 2330 tonna annak a : ruhaneműnek a mennyisége, amelyet a németek és a nyilasok teherautókon hordtak el az országból, Amikor népünk éhezik, nyomorog és röngyoskodik, rendkívül fontos lenne ezeknek az érttékeknek a vissza» Bzerzése. Mindnyájan nagyon Örülünk annak, hogy a kormány erőfeszítéseinek eredményekjént 4 millió dollár értékű UNRRA-segély 7 * fog érkezni az országba. Ez a segély igen értékes számunkra, de mésr értékesebb lenne, ha vissza tudnánk kapni a nyugatra elhurcolt javakat, egyrészt azért, mert ezek nagyobb értéket képviselnek, másrészt pedig azért, mert elsősorban saját javainkból szeretnők megjavítani népünk helyzetét. Igen f t. Nemzejtgyűlés ! Azj újjáépíté» szempontjából rendkívül fontos a közlekedésügy kérdése. Lábrakapó, élénkülő gazdasági életünk fejlődésének azonban határt szab az a körülmény, hogy az országban nagyon kevés a vasúti gördülő anyag, hogy a németek elhurcolták egész hajóparkunkat, elhurcoltak az országból 1200 mozdonyt, körülbelül 40.000 vasúti kocsit és 15.000 gépjárművet. Ez a körülmény nagyon súlyosan hat gazdasági élesünkre! Ëppen ezért kormányküldöttségünk szó vétette ezt a helyzetet és — amint erről a miniszterelnök úr beszámolójából értesültünk — a szovjet kormánytól ígéretet is kaptunk arra, hogy a közeljövőben a szovjet kormány vasúti gördülőanyagot fog nagyobb mennyiségben Magyarország rendelkezésére bocsátani. A szovjet kormány jóindulatát mutatja az is, hogy a múlt héten visszaadott Magyarországnak 12 hajót, amelyeket a német hadseregtől harc közben zsákmányolt a Vörös Hadsereg. Ez a hajómennyiség és az, amelyet már előzőleg is megkaptunk a szovjet kormánytól, mindössze csak 25%-át teszi ki a Magyar Folyam- és Tengerhajózási Részvénytársaság hajóparkjának. A többi hajó Németországban van, és ezekre a hajókra nekünk múlhatalanul szükségünk van.
