Nemzetgyűlési napló, 1945. II. kötet • 1946. május 10. - 1946. augusztus 9.

Ülésnapok - 1945-36

155 A nemzetgyűlés 36. ülése Î946, amikor valaki bemegy hozzájuk, hogy a saját ügyében érdeklődjék, tudhassák neki megmondaná, hogy mi van az elintézés körül. »Nem fogadok!«, »Fogadok«: ez lehetett rendszer a versaillesi udvarban, de a magyar demokráciában nem! (Elénk helyeslés és taps a pártonkívüliek és a kisgazdapárt soraiban.) Elnök: Az interpellációt a nemzetgyűlés kiadja a miniszterelnök úrnak. Következnék Szakács József képviselő úr interpellációja a belügyminiszter úrhoz az olaszliszkai népítélettel kapcsolatos eseményekről, A képviselő úr halasztást kér. (Kováts László (pk): Megírta az Igazságban!)

57 Kérdem a t. Nemzetgyűlést, méltóztatmak^e á képviselő úrnak a halasztást megadni? (Igen!) A Ház a halasztáshoz hozzájárul. Következik Kossia István képviselő úr interpellációja a belügyminiszter úrhoz. A képviselő úr interpellációjának elhalasztását kérte. Kérdem a t. Nemzetgyűlést, méltóztatik a halasztáshoz hozzájárulni? (Igen!) A Ház hozzájárul. Következik Szolnoki István képviselő úr interpellációja a népjóléti miniszter úrhoz az elhagyott és árva gyermekek segélyezése tárgyában. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék az interpelláció szövegét felolvasni. Hegyesi János jegyző (olvassa): »Hajlandó-e a miniszter úr rendeletet kibocsátani az elhagyott és az árva gyermekek társadalmi utón való segélyezésének intézményezésére!« Elnök; Az'interpelláló képviselő urat illeti a szó. Szolnoki István (kg): T. Nemzetgyűlés! A népjóléti minisztérium az elhagyott és árva gyermekek szomorú helyzetéről egy kis filmet készíttetett. Ezt a filmet levetítették a fővárosi es vidéki mozikban is. A film előtt a népjóléti miniszter úr saját maga mond egy mondatot, majd a film végeztével szintén. Fölhívja a közönséget, hogy adakozzék, hogy a társadalom az elhagyott és árva gyermekek szomorú helyzetén segítsen, azonban sem a film szövegéből, sem a képekből, sem a miniszter úr elmondott szavaiból meg nem állapítható, hogy hova kell fizetni, hogyan lehet segíteni az elhagyott gyermekeken és az árva gyermekeken. Sajnos, ez nem az első eset, amidőn felhívják a társadalmat a segítésre és nem adják meg a módot, a tehetőséget, hogy hogyan segítsen a társadalom. A múlt évben karácsonykor is felhívták ugyanebben a tárgyban az újságokon keresztül az ország társadalmát, de elfelejtették odaírni, hogy milyen csekkszámlára lehet befizetni, vagy hol lehet egyáltalában készpénzben fizetéseket eszközölni. Igen t. Nemzetgyűlés! Jól

1 tudom, hogy normális gazdasági viszonyok között az adókból befolyó összegből a kormányzat, a magyar államkincstár köteles az ilyen elhagyott és árva gyermekeken segíteni, azt is tudom azonban, hogy a kincstár büdzséje ma nem engedi ezt meg. Éppen ezért fölkérem innét a népjóléti miniszter urat, hogy intézményezetten, rendeleti úton történjék meg ennek a kérdésnek rendezése és pedig olyképpen, hogy fizesse meg az a népréteg, az a társadalmi réteg, amelynek módjában van szórakozni és amelynek erre lehetősége' van. Adjanak ki rendeletet, hogy minden hónap első szombatján és vasárnapján a szórakoztató üzemek, mozik, évi május hó 22-én, szerdán. 156 színházak stb. egy villamosjegy árát szedjenek be erre a célra Budapesten, vidéken pedig egy fél villamosjegy árát. Vendéglők, kávéházak, eszpresszók, (Faragó László (szd): Kocsmák!) kocsmák, minden ilyen üzem szombaton és vasárnap minden hónap elején szintén szedjen be egy villamosjegy árát vigalmiadó módjára. Mulatóknál természetesen ne egy, hanem legalább három villamosjegy árát kell beszedni. Nem szándékozom untatni a t. Nemzetgyűlést az adatokkal, de pontos számítást végeztem és megállapítottam, — a mai villamosjegy árát tekintetbe véve és jegyenként csak húszmillió sima pengőt átszámítva adópengőre — hogy egymilliárd kétszázmillió adópengőt lehetne így beszedni, amellyel a fővárosi és egyéb menhelyeket lehetne segélyezni. Kérem tehát a népjóléti miniszter urat, dolgoztasson ki egy ilyen tervezetet és intézkedjék. Továbbmenőleg legyen szabad a nemzetgyűlés figyelmét felhívnom arra, hogy Magyarországon ezideig menhelyek útján kívánjak csak segítségére lenni az árva és az elhagyott gyermekeknek. Taníttatásukról, további neveltetésükről eddig bizony nem történt rendelkezés. Sajnos, az ilyen menhelyekből kikerült gyermekek, vagy akiket egyesek örökbe is fogadtak, az idők folyamán nem kerültek olyan egyéni nevelés alá, hogy azután gátlás nélkül ugyanolyan állampolgároknak érezhették volna magukat, mint azok a gyermekek, akik szerencsésebb körülmények között születhettek vagy nevelkedhettek. Vegyük az angol példát, igen t. Nemzetgyűlés! Angliában az ilyen állami menhelyeken egyéni nevelést adnak az elhagyott és árva gyermekeknek és tudomásom van arról, hogy olyan kivál'ó neveltetésben részesülnek, hogy egyenesen irigylésre méltók ezek az intézmények. Tudom azt is, hogy alkirályok

58 és más magasabb pozícióban lévő érdemes férfiak kerültek ki ilyen intézményekből. Tisztelettel kérem a nemzetgyűlést, méltóztassék interpellációmat a népjóléti miniszter úrnak kiadni. (Taps.) Elnök: Az interpelációt a nemzetgyűlés kiadja a népjóléti miniszter úrnak. (Nagy Vince (pk): Megint nincs egy miniszterünk sem! — Egy hang a kisgazdapárt oldaláról: Elfogytak!) Következik Futó Dezső képviselőtársunk interpellációja. A képviselő úr interpellációjának halasztását kérte. Kérdem a t. Nemzetgyűlést, méltóztatnak-e a képviselő úr kéréséhez hozzájárulni? (Igen!) A nemzetgyűlés a halasztást megadja. Következik Halter Béla képviselő úr interpellációja a belügyminiszter úrhoz a folyó hó 5-i Actio Catholica felvonulásának betiltása tárgyában. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék az interpelláció szövegét felolvasni. Hegyesi János jegyző (olvassa): »Van-e tudomása a belügyminiszter úrnak arról, hogy az Actio Catholica folyó hó 5-ii vasárnapi férfizarándoklatát a Bazilikától a Rókus-kápolnánál levő Szűz Mária szoborhoz betiltották?« Elnök: Az interpelláló képviselő nrat illeti a szó.