Nemzetgyűlési napló, 1945. II. kötet • 1946. május 10. - 1946. augusztus 9.

Ülésnapok - 1945-34

121 A nemzetgyűlés 34. ülése 1946 hogy a többi magyarok sorsáról intézkedhessek. Mivel ilyen precedenst teremtettünk a mai időkben: a nemzetközi életben, (Ügy van! a pártonkívülieknél.) előállhat még ilyen követeléssel más állam is. Ennélfogva az a nézetem.hogy a nemzetgyűlésnek minden lehetőt el kell követnie, hogy CsehszloyáíVia és Magv, i-orsz^ közt a jóviszony helyreálljon, biztosíttassék ne ilyen szerződésekkel, hanem azjsal %z ÖSÖZ-hanggal, amelyre éppen ,ai demokratilais érzés és a mai demokratikus államberendezkedés ad módot A következő kérésem lenne- Hazajött a maf

m<r demokrácia második köztársasági! elnöke, árolyi Mihály. Tegyen a külügyminiszter úr lépéseket, menjenek ki Benes Eduárdhoz. Küldjön ki a nemzetgyűlés egy nemzeti bizottmányt. Károlyi Mihály vezetésével és próbáljuk ÄI csehszlovák-magyair ös'sizfoamsro'' megteremteni, bogy ne legyen ez a kérdés sajgó fájdalom a jövőt iileHőem minden mia>gyar szívében. (Helyeslés és taps a párt&nkívüUeknél.) #

' Nem szavaztam meg a javaslatot, mert átérzem az ezzel járó felelősségek Nem sœavaztam meg, merit

1 nekem unokáim! vannak és nem akarom, hoigy ők rossz emlékkel gondoljanak rám. (Mozgás és derültség a kisgazdapárton. — Szentiványi Lajos (kg): Bolond lyukból, bolond szél fúj! — Közbeszólás a pártonkívülieknél: Nem lehet ezen nevetni!) De nem szavaztam meg a javaslatot mint törvényhozó sem, mert az én meggyőződésem _ atz, hogy ebben a tekintetben a .néppel szemben vállalt feladat és kötelességteljesítés ezt követeit» Teljes) meggyőződésből nem szavaztam meg a> javasílatot és nemi lehet indok aa, hogy esetleg >ai miniszterelnök menrbukihat. Itt mindenkinek a saját meggyőződését kell követnie. (Katona Jenő (kg): Nem a miniszterelnökért, hanem az országért!) Az álíamminiszter úr vetette ezt így fel a kisgazdapárt érteke7letén. Kérem a külügyminiszter urat, ne utasítsa el ezt a kérésemet és amennviben lehetséges, tegye magáévá, s a magyar nemr zetgyűlési forduljon ai csehszilolvak köztársaság elnökéhea, hogy nyugvó helvzet 'teremtessék. (Helyettes és tops a pártomiklvwMeknél.) Elnök; Szólásra következik Vásáry István képviselő úr. Vásáry István (pk.) : Mélyen t. NemzetgyűÜíéeí Ennek a tórvényiiavaslíaitnak a -tárgyalása során különös figyelemmel ballgaii'tam a kügyminiszter úr alttal előadottakat, aime*lyékkel a külügyminiszter úr ezt a törvényijavaslatot indokolni és' elfogadhatóvátételre alkalmasnak beállítani szándékozott. Az ő felszólalásából mindenki meggyőződhetett arról hogy ezt a törvényjavaslatot, illetőleg a benne foglalt egyezményt ő sieim tekinti olyannajk. hogy amiatt vailami különös örömérzés tölthetne el bennünket. Indokolásában különösen két momentumot emelt ki, amelynek az alapján megokoltnak látja, bogy a , törvényjavasilaitoit'. a mlagyar! nemzetgyűlés elfogaidijiai. Az egyik indoka a% volt, hogy ennek az egyezménynek a megkötése tette lehetővé< hogy azok BJZ aitrocitások. ame.yek ., már a mul't esztendő tiaívaszán elkezdődtek, véget érjenek a csehszlovákiai magyarsággal szemben. M másik indoka pedig .az volt, hogy végeredmény ben egyenlő számtalan történik a kicserélés: ahány szlovák eltávozik a magyar állam területéről, ugyanannyi magyar érkezik ide visszaévi május hó 14-én, kedden. 122 Amikor a külügyminiszter úr ezt a két kijelentését itt megtette, akkor ezeket valóban nagyon komoly és helytálló kijelentéseknek kell tekintenünk, mert egy miniszter a levegőből nem beszélhet. Ai miniszternek tények alapján kell kijelentéseit megtennie. Éppen ezért a legnagyobb mértékben csodálkozom azon, hogy a külügyminiszter úr eme megállapításaival szemben nyilván csak hangulatkeltés volt bizonyos lapoknak állandóan visszatérő az a közleménye, amely arról szólt, hogy milyen atrocitásokat kénytelen a magyarság Szlovákiában elszenvedni ennek az egyezmény« inek a megkötése után. Ha valóban megszűnt az atrocitás, akkor nagyon helytelen volt a magyar közvéleményt félrevezetni és izgatni ezekkel a hírekkel, mert ezek a hírek elsősorban szolgáltak okul arra, hogy ezzel az egyezménnyel szemben bizalmatlanság éljen a magyarság lelkében. Ha pedig ezek az adatok megfelelnek a valóságnak, akkor a külügyminiszter úrnak nem lett volna szabad a nemzetgyűlés színe előtt azt a kijelentést tennie, hogy megszűnt az atrocitás a magyarsággal szemben, ennek az egyezménynek megkötése következtében. A másik momentum, amelyre a külügyminiszter úr utalt, az, hogy egyenlő számban történik a csere. Olyan hangot használt ezzel kapcsolatban egyik képviselőtársunkkal szemben a tegnapi napon, amelyhez hasonlót én, aki ugyan nem sokáig, csak üt és fél esztendeig ültem ebben a tejemben

48 é« éles harcoknak voltam fültanuja, nem hallottam egyetlenegyszer sem. (N,agy Ferenc miniszterelnök: Ejjtye! Ejnye! — Zaj.) Ne tessék ejnyeejnyézni, mert a dolog úgy van, abogy mondomA külügyiminiszter úr felolvasta az V. cikket, amely azt mondja, hogy: »egyenlő számban cseréltetik ki«. Ehhez talán hozzá tudok járulni, hogy valóban egyenlő számban történjék a csere, de akkor tessék hozzájárulni ahhoz, hogy bagyassék el az V. cikk (2) bekezdése, amely megadja a lehetőséget arra, hogy ne egyenlő létszámban történjék a csere, hanem olyan létszámban telepíttessenek ki magyarok Csehszlovákiából, hogy velük szemben hasonló létszámú szlovák nem fog innen kiköltözni Szlovákiába. Sőt nemcsak az történik, hogy több magyart mozdítanak ki lakóhelyéből, amelyhez oda van nőve, mint ahány szlovák innen önként eltávozik, hanem ez az egye& meny lehetővé tette azt is, —mert itt megfelelő kautélák nem alkalmaztattak — bogy ez a többlet magyarság nemcsak egyszerűen kionorídíttatik lakóhelyéről, mint a megfelelő létszámú szlováksággal egyenlő arányú magyarság, hanem ezek egyúttal vagyonukat is el fogják vcisy.íteni. (Nagy Vince (pk): így van!) Ha ebben az egyezményben az lett volna, hogy azokat, akik ellen az egyezmény megkötése előtti időben politikai bűncselekmény miatt megindult az eljárás, ki lehet tenni és át lehet telepíteni, egészenmás lenne a helyzet, mint mögt. Nem tudom azonban megérteni, hogy ha valóban megszűntek az atrocitások az ottani magyarsággal szemben, ,akkor miért írja május 5-én a Szabad Szó

49 azt, hoey Galantem blankettákon ezer- és ezerszámra érkeznek feljelentések a matgyarság egyes egyénei ellen, akikkel i zeniben több mint egy esztendőn keresztül a szlovák hatóságoknak semmiféle kifogásuk nem volt. Csak akkor, amikor az egyezmény aiaíra^a megtörtént, jutottak tudomására, annak, hogy itt politikai bűncselekményt elkövető egyének-