Nemzetgyűlési napló, 1945. II. kötet • 1946. május 10. - 1946. augusztus 9.

Ülésnapok - 1945-33

93 A nemzetgyűlés 33. ülése 19M polgári jogaitól aneg van fosztva és főleg a •jövendő-.sorsa feletti bizonytalanság továbbra is nyomja és lelkileg gyötri ezt *a szerencsétlen magyarságot. (Dénes István (pk): így van! Ez a beszéd!) Azt mondja Dénes képviselő úr, okosabb lett volna az egyezményt visszautasítani és az egész kérdést a békeértekezletnek fenntartani. Mármost, t. Nemzetgyűlés, .azzal, bogy az egyezmény révén az egyoldalú kiutasításokat sikerült meggátolni, — amely egyoldalú kiutasítások ellen éppen az előző beszédemben ismertetett tények alapján nem volt módunkban r

védekezni, legfeljebb a nemzetközi közvélemény felháborodását kiváltani, ami azonban tárgyilag nem segített a dolgon — nemhogy elősegítettük ennek a 750.000 magyarnak Magyarországra való kidobását, hanem ellenkezőleg, lehetetlenné tettük, hogy a békeértekezletet egy lassú vagy gyorsütemű kiutasítással vagy kitelepítéssel befejezett tények elé állítsák. (Dénes István (pk): Majd ezt-az egyezményt '.

r publikálják a békeértekezleten. Az egyezmény a befejezett tény.) Az egyezményt a békeértekezleten publikálni felesleges. Az egyezmény az összes nagyhatalmak tudomásával és utólagos helyeslésével jött létre, felesleges tehát a békeérteikezleten ismertetni. De az egyezménnyel más nem történik, mint hogy a csehszlovák propagandának, vagy mondjuk a csehszlovák politikai akciónak megadatik a lehetőség arra,, hogy úgy állítsa be a dolgot, hogy Magyarországon van 300.000 szlovák, valamivel több magyar van ugyan Csehszlovákiában, ez azonban egy vesztes állammal szemben nem teszi lehetetlenné azt, hogy egyszerűen kicseréljék a szlováko-| kat a magyarokkal. Kérdem, vájjon előnyösebb pozíciót jelentett volna-e számunkra, ha Magyarország ennek a gondolatnak ellenszegül? Hiszen erre az egyezményre nem a csehszlovákok fognak hivatkozni, t. Nemzetgyűlés, hanem ellenkezőleg, mi fogunk rá hivatkozni,, ha arra szükség lesz, amikor majd azt mondjuk, hogy ezzel az egyezménnyel is, amely demokratikus felfogásunkkal ellenkedik, igazoljuk a világ előtt, hogy mindent elkövettünk a békés megértés és a jövendő jó viszony érdekében. (Helyeslés és taps.) Fel méltóztatott olvasni a jegyzőkönyvből, hogy mindkét állani fenntartja magának a jogot, hogy végleges döntés végett a kérdést a békeértekezlet elé viszi. A csehszlovák oldalról történt megfogalmazásban az áll, hogy a békeérfcekezlet elé viszi vagy más eszközzel oldja meg a dolgot. Megint azt kell mondanom, hogy nem szentelt kellő figyelmet a kérdésnek .ai képviselő úr, mert akkor láthatta volna éppen az egyezményben, hogy még ott is kifejezésre jut a csehszlovák kormánynak az az álláspontja, hogy íieki igenis más eszközök is rendelkezésre állnak, (Dénes István (pk): Tudjuk!) amelyeket fenntart magának, (Dénes István (pk): Fenyeget, tehát tudjuk.) És az egész okfejtésnél méltóztatik elfelejteni azt, ami általában a békekérdések mérlegelésénél, úgy látom, egy részről figyelmen kíviil marad, hogy szomszéd államaink a vitás kérdésekben mindenütt birtokon belül vannak (Dénes István (pk): Tudjuk!) és mi főleg egy morális kiállással hadakozunk ezek ellen a "birtokban levő állások ellen. T. Nemzetgyűlés! Azt méltóztatott mondani, hogy ez veszedelmes precedenst jelent. Én nyugodtan vállalnám, — ha bármelyik szomszédállam részéről erre a precedensre való hivatkozással azt óhajtanák, hogy pariévi május hó 13-án, hétfőn. 94 tásos alapon cseréljük ki a nemzetiségeket —, hogy ezt a kérdést a békeértekezlet

1 elé vigyük. (Dénes István (pk) : Az a baja az egyezménynek, hogy nem paritásos! — Faragó László (szd) : Hát ez ténykérdés, képviselő úr! — Zaj.) Ha ezt kétségbe méltóztatik vonni, akkor én tovább önnel ebben a kérdésben nem vitatkozom. (Farkas Mihály (kp): Nagyon helyes! — Taps^ minden oldalon, \kivêve a pártonkívüli ellenzékieket.) Amikor a képviselő úr vagy ellenzéki képviselőtársai kritikát gyakorolnak s bele akarják magyarázni az expressis verbis kifejezett tételbe, hogy ez. nem áll fenn, engedelmet kérek, ez... (Dénes István (pk): Szóról szóra olvastam! — Marosán György (szd): Szóról szóra magyarázta!) Kérem, képviselő úr, válaszoljon kérdésemre: benne van-e az egyezményben, hogy egyenlő számú szlovákkal egyenlő számú magyart 'tesznek át, vagy nincs? (Dénes István (pk): Nincs benne!) AkkoT fel fogom olvasni! (Dénes István (pk): A 8.. Í-t méltóztassék felolvasni! — Marosán György (szd) : Kár a vitáért!) Az egyezméuy szövege ezt mondjai (olvassa): »A Magyarországból Csehszlovákiába áttelepítendő szlovákokkal és csehekkel egyenlő számban olyan, Csehszlovákiában állandó lakhellyel bíró magyar nemzetiségű személyek telepíttetnek át Magyarországra...« (Felkiáltások Dénes István felé: Nem értette meg! — Dénes István (pk): A 8. §-t miért nem olvassa fel sí miniszter úr? Arról tessék beszélni.) Kérem, azokra a pontokra majd rá fogok térni. (Orbán László (kp): Nem elemiben vagyunk, hogy olvasóorat tartsunk! — Marosán György (szd): Törvényfelolvasó órát kell tartani!) A képviselő úr alkalmasnak tartotta a témát és az időpontot arra, hogy általános békeelőkészítő; jellegű kérdésekkel is foglalkozzék és ezzel kapcsolatosan felolvasott tekintélyeket, akik a trianoni béke elítélése mellett nyilatkoztak. T. képviselő úr igen gyengén van felkészülve erre a dologra és én őszintén mondva, nem merném ezen az alapon önt a magyar ügyek képviseletével megbízni azon a békeértekezleten. (Derültség.) De felolvashatott volna kisebb vagy nagyobb utánjárással egy abszolút nagy tekintélyt, Felolvashatta volna Lenin munkájának 21. kötetéből azt a tételt, lahol Lenin kritikát gyakorolt a trianoni' béke felett és talán senki a világon ilyen lesújtó kritikát nem gyakorolt e békemű felett.

39 Azonban t. képviselő úr, ne méltóztassék elfelejteni, hogy azóta valami mégis történt. Ne méltóztassék elfelejteni, hogy azóta elvesztettük a háborút. (Marosán György (szd): És mi kezdtük!f s hogy átvettünk egy olyan politikai és morális csődtömeget, amellyel mi ugyan minden közösséget megtagadtunk, de mint jogutódok, mégis^ felelősek vagytmk érte és annak következményeit viselnünk kell. (Ugy van! ügy van!) Ha ezt valaki elfelejti, akkor bocsánatot kérek, semmiféle reálpolitikát nem folytathat ebben az országban. (Marosán György (szd) : De

# nem is akarnak reálpolitikai csinálni! — Révai József (kp): Pecsenyesütés!) T. Nemzetgyűlés! Ezek után méltóztassék megengedni, hogy áttérjek az ennél sokkal komolyabb érvekre, amelyek a vita során felmerültek és igyekezzem azokra vonatkozóan megnyugtató választ adni. Azok között a felhozott aggályok között, amelyek itt elhangzottak, az egyik aggály az, amely a IV. cikkellyel kapcsolatban felme-