Nemzetgyűlési napló, 1945. II. kötet • 1946. május 10. - 1946. augusztus 9.

Ülésnapok - 1945-50

9ß* • A nemzetgyűlés 50. ülése ÍJÉ. szempont, hogy valamennyien a függetlenségi front egységes programmjához hiven a magántulajdon elvei alapján állunk — amit itt ennek a javaslatnak tárgyalásánál is hangsúlyozni kell — másrészt pedig az a körülmény, hogy az államosításra kerülő üzemeknek úgy a ^szénbányászattal, mint az energiagazdálkodással kapcsolatban számos más üzletága és üzemága megmarad az anyavállalat, tehát a vállalkozó, kezében, és nem érdeke az államnak, hogy a kártalanításnak csak elvi sikon és kevésbé hatékonyan való megolldása esetén ezek az anyavállalatok, amelyeknek élő és továbbra is fejlődő, megmaradó gazdasági egyedeknek kell lenniök, eltűnjenek a magyar gazdasági életből. En tehát akkor, amikor a « kártalanítás elvi deklarációját örömmel üdvözlöm, felhívom a jogalkotók szíves fegyelmét egy nemrég bekövetkezett államosításnak, az angol államosításinak idevonatkozó rendelkezéseire, amelyek nemcsak a szabadforgalomban elérhető árat veszik alapul, azt az árat» amely álla<m05 sítás híján szabadkézből valói eladás útján jutott volna a megváltást szenvedőnek, hanem fjiigyelem'be veszik még az overhead expense-!, nevezetesen azt az összeget is, amelylyel a megváltást szenvedő vállalata az elkülönítés következtében értékéhen csökkent. T. Nemzetgyűlés! Ezek előrebocsátása után hrszem és remélem, hogy a kártalanítás ^ kérdésiét mindezen szempontok figyelembevételével fogja megoldani a kormányzat, mind a szénbányászattal, mind az energiagazdálkodással kapcsolatban, és ebben a reményben a szakaszt elfogadom. (Helyeslés.) Elnök; Gróh József képviselő úr jelentkezett szólásra;. Öt Hlleti a szó., Gróh József (kg): T. Nemzetgyűlés! Egészen azon a vonalon kívánok felszólalni] i,. amelyen előttem -szólott igen t. képviselőtársam haladt. Mint ő, én üs utalok arra, hogy már a kősziéinbányák államosítását elrendelő törvény indokolása megállapította, hogy nagy hiányosságnak kell tekinteni, hogy a kártalanítás kérdése külön lapra tartozik. Ugyanez áll természetesen a vlillamosművek megváltására is, ahol szíiinténi nyitva marad egy nagy kérdés, nevezetesen, hogy mennyi kártalanítást fizetünk, helyesebben, hogy amikor veszünk, milyen vételárat fizetünk ki. Az állam gazdálkodása egészen olyan, mint az egyszerű polgárié: ha valamit veszünk, sok körülménnyel fcilsztában kell lennünk. így vagyunk a jelen esetben is. Tudnunk kell azt, hogy amit veszünk, azért milyen árat kell fliizetnünk., Tudnunk kell, hogy amlit veszünk, milyen karban van, és milyen összegekbe kerül annak restaurálása, kijavítása. Ezek nagyon prózai) dolgok az előttem szólott képviselő urak nagyon magas színvonalú előadásalihoz képest, azt merném mondani, hogy szakkérdések. De tudnunk • kéli azt is, hogy honnan fogjuk kliifiiizetni a _ vételárat, miből fogunk arra fedezetet találni, Azizal mindnyájan tisztában f vagyunk, hogy a magyarországi bányáknak és elektromos műveknek a megvásárlása naivon, de nagyon sok miiilióba kerül lés pedig aranypengőben vagy frankban számítva. Mérlegre kell tehát tennünk azt, hogy mifïogunk ezért fizetni, (Felkiáltások a szabadságpárt soraiban: És honnan?) mibe fog kerülni a, restaurálás, mert hiszen ezek az üzemek mind egóévi augusztus hó ù-én, pénteken. 958 szén lerongyolódott állapotban vannak. Azt is számításba kell venni, honnan vesszük erre a fedezetet. (Felkiáltások a szabadságpárt soraiban: Honnan?) Hogy saját belföldi tőkéink volnának, azt nem gondolom. A& is valószínűtleinnek mutatkozik, hogy Magyarország ezMőszerlnti szegénysége mellett költségvetéséből tudja ezt a. vételárat kifizetni. Kénytelenek leszünk tehát külföldi kölcsönhöz fordulni, hogy ezt kifizethessük. (Lévay Zoltán (msz) — gúnyosan: Majd Amerika támogatja az államosítást!) Ebben a tekintetben nagyon helyesen mutatott rá előző képviselőtársam, hogy íiílyesmiire csak abban az esetben számíthatunk, ha az ebben a vonatkozásban érdekelt külföldi tőkét egészen és tökéletesen kártalanítjuk. Erre , kötelez bennünket az is, hogy a magántulajdon elve alapján állunk. Bátorkodom utalni arra, hogy Amerika megüzente Lengyelországnak, hogy 'ha az üzemeket, bányákat államosítja, akkor kölcsönt nem fog kapni. Nem vagyok tisztában azzal, hogy van-e Magyarországon amerikai * tőke, vagy sem. (Lévay Zollitán (msz): Van! 85 millió dollár!) Az kétségtelen, hogy Svájcnak igen nagy érdekeltsége van az elektromos üzemekben, és az a meggyőződésem, hogy nemzeti becsületbeli kötelességünk gondolni arra, hogy necsak a belföldi részvényeseket és tulajdonosokat, hanem a külföldieket, a svájciakat is egészen és tökéletesen kártalanítsuk, mert ha nem kártalanítjuk, akkor azt hiszem, nem kérhetünk kölcsönt arra, hogy ezeket kifizessük, még kevésbbé kérhetünk abból a célból, hogy tőkékkel rendelkezzünk ezeknek az elektromos üzemeknek a restaurálására. Azt is vizsgálat tárgyává kell tenni, hogy ha kapunk kölcsönt, akkor milyen kamatot fogunk fizetni ezért és milyen jövedelmet fogunk kapni ezekből az elektromos üzemekből. Mert abban az esetben, ha ezek nem fognak nekünk annyi jövedelmet adni, mint amennyit kéinyteileinek leszünk a külföldi kölcsön kamatjaként fizetni, olyan üzletet kötünk, amely az állam költségvetését állanjdióan terhelni fogja. Itt bátorkodom figyelmeztetni arra, hogy ahányak államosításáról szóló törvényben benne van, hogy ezeknek az állam adó- és illetékmentességet biztosít, tehát nagy adótételektől is esünk el, és a kölcsön kamatait is fizetnünk kell. Ennek következtében nem látjuk tisztán azt a kérdést, hogy g*azdaságilag mik lesznek ennek a, törvényes elhatározásnak a következményei. (Vásáry József (msz) : Pedig ez az alapja mindfennek!) Ha ilyen körülmények között a magyar állam ahhoz a módszerhez fordulna hogy m; inét fedezetlen kölcsönöket vesz fel a Nemzeti Banktól, ez egyszerűen megnyitná az infláció kapuit. A kérdésnek tehát az az igen lényeges része, hogy mit fizetünk, és azt honnan fogjuk 'előteremteni, előttünk ismeretlen. Érdekes dolog —- és nem gondolom, hogy ez javára volna ennek az ügyinek— hogy ezt a törvényjavaslatot a pénzügyminiszter úr nem írta alá. A banyaügyek és az ezek appendixét képező elektromos! ügyek tulajdonképpen a pénzügyminiszter úr hatáskörébe tartoznak. A pénzügyminiszter úr azonban nem tájékoztatott b

enniinket arról, hogy mdk lesznek ennek a törvényjavaslatnak a 'következményei, (Vásáry József (msz): Pe-