Nemzetgyűlési napló, 1945. II. kötet • 1946. május 10. - 1946. augusztus 9.

Ülésnapok - 1945-50

945 A nemzetgyűlés 50. ülése 19Í6. dúlás éppen a kivitel módja miatt jutdtt csődbe. Éppen ezért igen nagy gonddal kell minden esetben foglalkoznunk a kivitel módjával is. Helyesnek tartom a törvényjavaslatban, hogy mértéket tartott akkor, amikor az államosítást bizonyos korlátok közé szorította: csak a nagyobb üzemeket kívánta államosítani, azonkívül meghagyta az iparügyi miniszter úrnak aziti a diszkrecionárius jogkört, hogy az államosítást — ha szükség van rá — fokozatosan továbbfejlessze a kisebb üzemek állami kézbe való vételével. Ebben azt látom, hogy a magántőkének továbbra is szerepet kívánnak juttatni a villamosenergia fejlesztése terén. Ez annál inkább helyes, mert ahogyan már előttem szólott igen t. képviselőtársam is említette, mai lerongyolt gazdasági életünkben, — amikor az állam annyi feladat megoldása előtt áll, hogy nem fogja tudni egyedül biztosítani az ezen a téren szükséges beruházásokat —> mindenit el kell követnünk, hogy a magántőke minél tovább bekapcsolódhassák az elektrifikálás munkájába. Nagy örömmel hallottuk az előadó úr részéről ezt a kijelentést: várjuk a magántőkét. Nagy örömmel vesszük azt, hogy részvénytársasági keretekben kívánjuk az államosított vállalatokat is továbbvinni, mert így lehetőséget látunk arra, hogy a magántőkét ezen keresztül is be lehessen kapcsolni és hogy az energiafejleszitlés tekintetében minden erőt egyesíteni tudjunk ebben az irányban. örömmel vettem volna, ha az első államosítási törvényünknek, a szénbányák államosításának eddigi eredményeiről hallottunk volna valamit, ha az iparügyi miniszter úr, vagy ha ő nem érdeklődik annyira ennek a javaslatnak tárgyalása iránt, az előadó úr a szénbányák államosításával kapocsolatos eddigi eredményekről némi beszámolót adott volna és némi biztatást nyújtott volna atekintetben, hogy azok a célok és azok a szempontok, amelyekért ez a Ház a javaslatot megszavazta, valóban megvalósulnak. (Helyeslés és taps a kisgazdapárton és a szabadságpárton.) örömmel látom, hogy magánosok ezután is létesíthetnek új üzemeket és hogy — amint az előbb mondottam — az egyéni kezdeményezést továbbra is biztosítja ez a törvényjavaslat. Nézzük meg azonban gyakorlati szempontból, hogy tulajdonképpen milyen szemponthói van elsősorban szükség az államosításra. Nekem az az érzésem, hogy az állam feladata ezen a téren az, hogy elsősorban azokra a vidékekre vigye ki a villamosáramot, amelyeken a villamosítás ma nem gazdaságos és amely vidékek a maguk elesettségében még mindig évtizedekkel vannak elmaradva. Ezekre a magyar vidékekre kell elvinni a villamosáramon keresztül a gazdasági és kulturális felemelkedést. Ne arra törekedjünk tehát, hogy az állam ennek a monopóliumnak ibártokában — mert ez a javaslat egy hatalmas monopóliumot ad a kezébe — rentábilis és jövedelmező energiatelepek építésével -és fejlesztésével foglalkozzék, hanem igenis le kell itt szegeznünk, hogy az állam feladata elsősorban az, hogy az említett helyekre menjen el és azokat a feladatokat vállalja, amelyeket a magángazdaság nem vállal. Azon a területen, ahol a villamosítás rentábilis, ahol meghozza a maga jövedelmét, ott a NEMZETGYŰLÉSI NAPLÓ II. évi augusztus hó 9-én, pénteken. 946 magángazdaság tegye meg a kezdeményező lépéseket. (Mozgás a szociátdemokratapárt soraiban.) Tudom, hogy ez egyes helyeken nem fog szimpátiát kiváltani és esetleg azt a feltételezést is kiválthatja, mintha mi a tőke mellett kívánnánk megnyilatkozni. Nem, t. Nemzetgyűlés, ha ezeket az irányelveket leszögezzük, ezzel csak azt kivánjuk elérni, hogy a magyar villamosítás fejlődése minél gyorsabb legyen, mert, ha nem ezen az úton fogunk menni, akkor a legelhagyatottabb vidékekre továbbra is még évtizedekig nem fog eljutni a kultúrának ez a szolgálója. T. Nemzetgyűlés! A másik dolog, ami nagyon fontos, az egységes tarifa bevezetése. A tarifakérdéseket természetesen előttem szólott t. képviselőtársaim is valamennyien emlí. tették, de talán szögezzük le határozottan azt, hogy nem elég általánosságban "tarifapolitikáról beszélni és azt kívánni, hogy az méltányos legyen, hanem mondjuk ki azt, hogy az egész országban egységes tarifát kell létesíteni. (Taps a kisgazdapárt és a pártonkívüli ellenzéki képviselők soraiban.) Ez nem lehetetlen. Nagyon jól tudjuk, hogy ez sokfelé deficites lesz; lehet, hogy talán a városi villamosáram árát bizonyos mértékben, jelentékeny mértékben emelni kell, azt hiszem azonban, hogy ha valóban efelé a céi felé akarunk törekedni, ame, lyet | ez a törvényjavaslat maga elé kitűzött, akkor feltétlenül az egységes tarifát kell kimondanunk. , Nem kell ettől félni! Emlékezzünk vi&sza. azonnal milyeni fejlődésit hozott, amikor Baross Gábor 333 a maga nagyvonalú kezdeményezésével .a vasúti díjszabást rajonírozta, ós a kilométerenkénti díjszabás helyett csaik! egy pár raj ont állapított meg, (Ugy van! Ugy van! a kisgazdapárt soraiban.) Térjünk vissza a nagyvonalú elgondolásokhoz! Ne féljünk egyes; hatalmas lépésektől. Amilyen sajnálattal hallottam — és erre még vissza fogok térni — hogy az előadó úr ezt a javaslatot forradalmi törvényjavaslatnak nevezte — majd visszatérek arra, hogy miért nem tartottam ezt helyesnek —, annyira szükséges, hogy nem forradalmi, de bátor lépésekkel igenis tegyük meg mindazt, ami szükséges ahhoz, hogy ebben az országban új életet és a kisemberek megélhetését biztosító életet tudjunk teremteni. (Mely estés a kisgazdapárt soraiban.) Akkor fog.a vidéken majd hirtelen felugrani a villamosáram használata, ha ezt az egy séges tarifát be tudjuk vezetni! Sajnos, mit kellett tapasztalnunk? Azt hiszem, itt tévednek előttem szólott igen t. képviselőársaim, amikor azt említették, hogy vidéken 70 filléres békebeli villanyárak voltak. Tudunk ugyanis olvan vidékről, ahol a—villanyárain 1.40 pengő volt. {ügy van! Ugy van! és felkiáltások a kisgazdapárt soraihcm: Bihar megyében!) Ugyanakkor, amikor Pesten 40 fillér volt a villanyáram, voltak vidékek, ahol 1.40 pengő voltEzeket a hatalmas, különbségeket ennek a törvényjavaslatnak hivatása lebontani, és ennek a törvényjavaslatnak hivatása az, hogy a falut, a magyar vidéket városi níyóra emelje fel, mert nagyon szomorúan kell néha látnunk, hogy a várost és a falut tényleg igyekeznek szembehelyezni. T. képviselőtársaim, le kell bontani ezeket a nagy különbségeket és egy ilyen komoly lépést lehet tenni akkor is., ha az ezzel a törvényjavaslattal biztosított miniszteri 60