Nemzetgyűlési napló, 1945. II. kötet • 1946. május 10. - 1946. augusztus 9.

Ülésnapok - 1945-49

88Ô Á nemzetgyűlés 49. ulése Î946. évi tervgazdaságot, jelentősége wem csekélyebb az eddig ismertetett és elfogadott törvényeknél. A magyar áramfejlesztő telepet keletkezé­sének története nem érdektelen. Az 1900-as évek körül, az évszázad-forduló körül kezdődnek, épülnek és 1920-ig az első világiháború alatt is és az első világháború előtt nagy arányban fejlődik az egész elektrifikálás. Akkor úgyszól­ván kizárólag vagy majdnem kizárólag a ma­gántőke az, amely elektromos áramfejlesztő te­lepeket épít. Az, 1920 és 1935 évek közötti idő­ben a tevékenység súlypontja már eltolódik a közületek építkezésére. A nagy áramfejlesztő telepek, amelyek ebben az időben, ta két világ­háború közötti időben túlnyomórészt már a közületek kezdeményezésére születnek meg. Bantudat, a székesfőváros elektromos müvei­nek kiegészítését, Fűzfőt, Pétfürdőt, Diósgyőrt már a. közületek építik meg: az állam és a fő­város. Az állaim persze Bánhidának, a Talbot­cemjtrálénak építéséhez külföldi tőkét vesz igénybe, de a kezdeményező építtető az állam, és az erőmű állami tulajdonban is van, \ r A magántőke, mint közhasználatú erőmű építtetője, annak ellenére, hogy igen nagy mér­tékben özönlött be az országba^ külföldről és igen nagy mértékben állt belföldön is külön­böző ipari befektetésekre rendelkezésre — és sók esetben nem is helyes ipari befektetésekre — ebben az időben . távolról sem vett oljran mértékben részt az energiatermelő telepek léte­sítésében, mint amilyen mértékben erre szük­ség lett volna. Ebből következik az a már is­mertetett állapot, hogy az ország községeinek még mindig csak kétötöde rendelkezik villany­árammal, háromötöde azonban nem. Mégfonto­landó ez a fejlődéstörténet, ha magunk elé ve­títjük az előttünk álló éveknek és évtizedek­nek a villamosítási történetét. Meggondolandó; hogy abban az időben, amikor égve s korábbi időszakoktól eltekintve a tőke történelmében páratlan szélességben özönlött, hömpölygött be a tőke folyama ezekbe a középeurópai orszá­gokba, ahol azután a problémák abból adódtak, hogy túlsók tőke jött be külföldről és nem túl kevési, il yew kisimiéirtéfcbieoi vett^irészt^ a magán­tőke az elektromos energia kiépítésének mun­kájában. Meggondolandó ez, mert sokunk előtt nem volt eléggé világos a törvénvtervezet tár­gyalásakor, hogy akarva, akaratlanul meny­nyire állami feladat — azt mondhatnám, kizá­rólag állami feladat — lesz a közeljövőben is az ország^ energiagazdálkodásának kiépítése. Erre a célra, amelyből közvetlenül nem lehet olyan nagy profitokat csinálni, mint egyéb ipari befektetésekből — és nem lehetett még abban az időiben sem, tamikor aránylag nagyon olcsón és nagyon könnyen állt rendelkezésre pénz, mindenfajta befektetésre a nemzetközi pénz­piacokon — csak nagyon kismértékben állt ren­delkezésre itt nálunk tőke és azzal kell számol­nunk, hogy ez a jövőben is így lesz. Viszont életkérdésünk, létkérdésünk, hogy mennyire birjuk belátható rövid időn belül a, magyar energiagazdálkodást fejleszteni. Létkérdése ez a fővárosnak és a főváros körül felsorakozó iparvidékeknek. Nagyon jól tudjuk, milyen heroikus erő­feszítéssel lehetett csak a bánhidai telepet szol­gálatba állítani és mind a mai napig szolgá­latban tartani. Tudjuk, hogy a főváros egyéb telepei is — így a kelenföldi nagytelep is — javításra, modernizálásra, kiegészítésre szorul­nak, de bármit is teszünk, a fejlődő fővárosnak és a fejlődő fővároskörnyéki iparvidéknek nem elegendő az az energia, amit Kelenföld és Bán- * augusztus hó 8-án, csütörtökön. 8ÖÖ hida szolgáltatni tud, még ha teljes üzem­képességgel dolgozhatna is. Itt áll előttünk az anyagi erőinket ma majdnem meghaladó fel­adat, hogy újból kiépítsük azt az energiatele­pet, amely már egyszer majdnem elkészült, üzembe^ ugyan nem került, a mátravidéki centrálét. Ez azonban nem elegendő. T. Nemzetgyűlés! Egy olyan országban, amelynek iparosodása még csak első fejezetét érte el. amelynek ipari fejlesztése még élőt tünk áll; egy olyan országban, amelyben olyan nyersanyagokat találtak az utóbbi évtizedek során, amelynek felhasználása szervesen^ ösz­szefügg az elektromos árammal, de elképzel­hetetlen olcsó és nagymennyiségű ipari áram nélkül, taz iparosodás szempontjából is döntő jelentőségű az elektromos áramszolgáltatás. Én bauxit-bányakincsünk kihasználására, az aluminiumtermelésre gondolok, de gondo­lok arra, hogy egész közlekedésünknek újjá­építése, komoly újjáépítése elképzelthetetlen anélkül, hogy azt úgy, mint az más európai államokban már megtörtént, ne elektrifikál­nánk, ne villamosítanánk. Nemcsak szociális szempontok, hanem első­rangú gazdasági szempontok azok, amelyek parancsolóan diktálják számunkra azt, hogy kiépítsük elektroimos gazdálkodásunklat. Első­rangú gazdasági szempontok irják elő paran­csolóan azt, hogy egységesen vezessük az egész energiaszolgáltatást és elosztást. Magyarország nem nagyon gazdag szénben, nem eléggé gaz­dag ahhoz, hogy ezt a hiányt pótolhassa olaj­jal és végzetesen szegény vizierőkben. Ez az energiaforrás, amely körülöttünk mindenütt olyan bőven áll rendelkezésre, a vizierők szol­gálttá ttai energiák, inalunk ninicisenek vagy csak igen jelentéktelen mértékben állanak redelke­zésre. A leggondosabb felmérés és kutatás sem tudott mást eredményezni, mißt — hogy a mo­soni Dunaágban kiépíthető egy országos vi­szonylatban aránylag kisebb jelentőségű ener­giatelep, de másutt a mi határaink közt ki­építhető vizierő nem található, ellenben az or­szág határain túl és nem messze azoktól, annál bővebben. Itt van tőlünk közvetlenül nyugatra Auszt­ria. Szénszegénysége és az egész ipari fejlő­dés arra vezette, hogy a két világháború közti időben a legnagyobb energiával a vízierőmű­vek kiépítésére fordítsa figyelmét. Ki is épül­tek Stájerországban igen nagymértékben a vizi erőművek, onnét rendelkezésre áll olcsó energia, amelyet azonban a magyar gazdaság eddig nem vett át és nem akart átvenni, mert konkurrenciát jelentett számára, mert nem volt gazdaságos az ország lakossága, az ország népi ellátása szempontjából, de nem volt gazdaságos a dividendák szempontjából sem. Még ki nem épült, de perspektíváiból már világosan előttünk álló lehetőségek mutatkoz­nak Szovjet-Oroszországnak kárpátukrajnai ré­szében. A vizek felénk folynak ott, vizierőmü­vek kiépítése aránylag könnyen, aránylag kis befektetésssel és hatalmas lehetőségekkel ke­csegtet- Az ebbe való belekapcsolódás à ma­gyar felvidéknek, de az egész magyar energia­hálózatnak is olyan perspektívát nyújt, amely­re a magyar energiaellátás nem tehet semmi­fajta ígéretet. Ezek országos feladatok, igen t. Nemzetgyűlés! Ezeket a feladatokat r nem tudja más ellátni, csak az állami kezelés, az állami gondoskodás. így volt ez eddig is, így lesz a jövőben is. Energiatelepeink koncessziós szerződések

Next

/
Thumbnails
Contents