Nemzetgyűlési napló, 1945. II. kötet • 1946. május 10. - 1946. augusztus 9.

Ülésnapok - 1945-48

839 A nemzetgyűlés .48. ülése 1946 ellássa, így az évi bortermelés ebben az országban biztosítva van. Ez a szőlőgazdaság nemcsak megélhetést kell, hogy jelentsen töhb mint egymillió embernek, hanem a termelendő bor valutát is fog jelenteni az országnak, olyan valutát, amely nemcsak pénzügyi stabilizációhoz juttatja, hanem a (külíölriről behozott nyersanyagok beszerzéséhez is, s ez országunk újjáépítéséhez is hozzájárul. Amikor a kormányzat, mind a földmívelésügyi, mind a közellátásügyi miniszter úr meg akarja oldani a borbeszolgáltatás kérdését, hogy az államlháztartás szempontjából hasznosítsa a bort, amikor a pénzügyminiszténium kívánságának, hogy az adót borban fizessék be, a szőlőtermelők minden erejükkel eleget akarnak tenni, akkor a legnagyobb mértékben méltánytalan és meg nem érdemelt az a támadás, amely ilyen magas fogyasztási adó bevezetésével tönkre akarja tenni ezt a termelési ágat. Bármennyire is hangoztatják, hogy a fogyasztási adót nein a • termelő, hanem^ a fogyasztó viseli, mégis visszahat a termelőre, mert a termelői árát nyomja le, A termelő egész évii munkájának eredményeképpen jóformán csak annyit kap, amennyit akkor is megkeresett volna, ha más földjén napszámba dolgozik. Ugyanakkor Budapest székesfőváros minden liter bor elfogyasztása után ugyanugyanannyi, sőt több bevételhez jut, mint. a termelő. T. Nemzetgyűlés! Ha a borfogyasztási adó 60 fillért tesz ki, akkor a kereskedői, majd ia| vendéglősi hasznot hozzákalkulálják és* csak ezen a réven 1.24 forint terheli minden liter bor elfogyasztását Budapesten akikor, amikor a 'Szőlősgazdák a vidéken csak 50—60 filléres árakat kapnak. Rógótai megállapították, hogy a borfogyasztási adó a Iegantiszociálisabb adó, mert a szegény munkást éppúgy terheli, minit] a leggazdagabb kapitalistát, sőt jobban, mert a legdrágább tokaji aszú, vagy pezsgő után annyi borfogyasztási adót kell fizetni, mint a közönséges kommersz borok után, amelyeket a tömegfogyasztó munkás iszik leginkább. Köztudomású pedig, hogy a, nehéz testi munkát végző munkás több bort fogyaszt, mint a gazdag ember, különösen, ha a boráraik megfelelnek a kereseti viszonyainak. (Lévay Zoltán (misz):. Hazaibeszélsz! — Ügy van! a szabadságpárton.) Nem kérem szépen, ez a nemzet ügye. Európában Magyárország a bortermelő országok között a nyolcadik helyet foglalja el. (Felkiáltások a kisgazdáknál: Igaz!) Amíg Franciaország fogyasztása fejenkint 150 liter, Olaszországé 120, Spanyolországé 100, majd Németországé 80 liter, addig Magyarország — sajnos —, hiába vagyunk a nyolcadik helyen Európában a termelésben, mégis csak 35 litert fogyaszt fejenkint. (Egy hang a szabadságpárton: El vagyunk maradva!) 35 liter kevés, kedves barátaim! (Pászthory István (msz): Nem nagy katasztrófa!) Egy évben határozottan nagyon kevés. A demokráciában meg kell szüntetni ezt az arányt, alacsony, fogyasztási adóval és vámokkal, mérsékelt szeszesital illetékekkel lehetővé kell tenni, hogy ez a fejkvóta legalább a kétszeresére emelkedjék. (Ellenzés és taps a kisgazda- és a szabadságpárton.) A demokráciának az igazságos, egyenlő évi augusztus hó 7-én, szerdán. 840 és arányos adózási rendszer, a közterhek egyenlő viselésének megvalósítása volna az első feladata. A rekcióban lehetséges volt,' hogy egyik osztály terhét a másik osztályra hárították, a demokráciában azonban ' tiltakozni kell az ellen, hogy ilyen antiszociális adóterheket vezessenek be, amelyek egyaránt sújtják a bortermelőt és károsítják éppen a nehéz testi munkát végző dolgozókat, viszont előnyben részesítik azokat, akik sem a szőlőtermelés munkájából élők, sem a nehéz testi munkát végzők közé nem sorolhatók. T. Nemzetgyűlés! A legreakciósabb időkben, a háború előtt, 1938-ban 9 fillér volt a borfogyasztási adó. Ezt most a demokratikus kormány igen t- pénzügyminisztere majdnem hétszeresére emelte fel- (Egy hang a szociáldemokratapárton: De szép idők voltak azok!) Ez olyan teljesítmény, amelyet egyszerű paraszti eszemmel meg sem tudok érteni, amikor pénzünk vásárlóerejének biztosítása felé az út nem az árak emelésén, hanem azok méltányos megállapításán keresztül vezethet. Mivel magyarázza meg a pénzügyi kormány a 15 filléres sörfogyasztási adót a bor 60 filléres, plusz vámok 80 filléres adójával szemben? De bármilyen magyarázatot kapnánk, sem a magyar parasztság, sem a fővárosi munkásság soha nem tudja megérteni, hogy a bor, amely vidéken 60 fillér, Budapesten 6 forintba kerül literenkint. (Ügy van! Ügy van! a kisgazdapárt soraiban.) T. Nemzetgyűlés! Ha a feudalizmust lebontottuk, nem hagyhatjuk érintetlenül a kapitalizmusnak régi fellégvárait, a sörgyárakat sem. (Révai József (kp): Űgy van!) A sör inkább luxuscikk, mint a bor. A sörgyártást inkább lehetne csökkeniténi két szempontból is, először azért, mert több árpa maradinál élelmezés céljára,, másodszor pedig ezzel a borfogyasztás nagyban . emelkedne. Ezért a pénzügyi kormányiti arra kérem, hogy a sörfogyasztási adót a mostaninak legalább ötszörösére emelje fel, mert ai borfogyasztást ez nagyban előmozdítaná. (Derültség.) T. Nemzetgyűlés! Nem csodálkoznánk, ha mindez a régi világban történt volna-, amikor tudtuk, hogy^ a szőlőtermelés mostoha-, a sörtermelés pedig mindig édesígyermelke volt a kormánynak, ma azonban mégis demokráciában élünk, és illő volna, hogy ez a rendszer már megváltozzék. Mi, kisgazdapárti emberek a múltban mindig a kartelek ellen harcoltunk. Es most ismét, nem tudom kinek a támogatására, úgylátszik a sörgyárak kartélben vannak, — egyik napról a másikra 200% -osí ár emelkedések vannak — holott a borfogyasztás- terén ennek pontosan az ellenkezője történik. Mindenki tudja, hogy vidéken 40—50—60 fillérre estek le a borárak. (Kondor Imre (pp): Borban az igazság!) A múltban voltak sördinasztiák, amelyek a különböző kormányokat kezűikben tartották és a bankokon keresztül vezető szerepet vittek a gazdasági életben, óriási birtokaikkal és vagyonukkal guzsbakötötték az egész borkimérő ipart, úgy hoigy az kénytelen volt bortermelő országban sörfogyasztást propagálni. (Juhász István (szd): Az seim rossz!) Abban az időben ritkán merészéltek a sörgyárak óriási hatalma ellen felszólalni, a bor ellen jól átgondolt propagandát indítottak, halálfejes, kaszás csontl vázas plakátokkal rémisztgették a borfogyasz-