Nemzetgyűlési napló, 1945. II. kötet • 1946. május 10. - 1946. augusztus 9.

Ülésnapok - 1945-32

71 A nemzetgyűlés 32. ülése 1946. évi május hó 11-én, szombaton. 72 olyan megoldást találni, amely az osztó .' igazság szellemében ideadja; azt, ami idevaló és meghagyja azt, ami odavaló, s így talán sikerül egy pozitív megoldást találni. Ezért vetem fel itt még ezt a kérdést, s nem azért, hogy sovinizmust hirdessek, nem azért, hogy ellentéteket szítsak a népek között, mert igenis 4 megbékélésnek ez az egyetlen és semmi mással nem helyettesíthető útja, hogy a magyar kormány — hangsúlyozva azt, hogy bűnösök voltunk a háborúhan, hangsulypziva, hogy utolsónak hagytuk el Hitler zászlaját, de hangsúlyozva azt is, hogy népeket nem lehet vezetőik bűnéért megbüntetni, — keresse meg < a módot, a lehetőséget és vesse fel a- kérdést, nem lehetne-e ezeket a kérdéseket pozitív irányban és olyan módon rendezni, hogy soha többet ezek a viszályok elő ne forduljanak. Ez a megoldás, aani most itt előttünk van, teljesen történelmietlen, teljesen ellentétben van a történelem szellemével. Hogy mi a történelem, arra nézve Ortega megállapítását teszem magamévá, aki azt mondja: »A történelem nem politika vagy kultúra, ez csak a felszíne. A történelem valósága ezt megelőzőleg és ennél sokkal mélyebben: életképesség, merő vitalitás, kozmikus energia az emberben; nem ugyanaz, de mégis egytestvér azzal, amely a tengert nyugtalanítja, megtermékenyíti az élőlényeket, kivirágcr/:tatja a fát és megremegteti a csillagokat.« Ha ez a kozmikus energia megvan bennünk, ha a magyar vitalitás nem halt még ki, ha nem dekadens korban élünk, amelyről ugyancsak Ortega

36 azt mondja: »Csak egyetlen tökéletes dekadencia van: az, amely az.- életerő megfogyatkozásában . nyilvánul és ez is egyedül akkor az, ha. meglátszik.« Mondom, ha mi nem a dekadencia korábatn élünk és nem életerőnk !megfogyatkozásána'ki útját, hanem vitalitásunk kiteljesedését " akarjuk szolgálni, akkor ezt a javaslatot nem lehet és nem szabad elfogadni. (Taps a pártonkívüliek soraiban.) Szükségesnek tartom ezzel kapcsolatban még annak megemlítését, hogy az utóbbi időben a magyar külpolitika vonalvezetésében, sajnos, bizonyos törések: voltak észlelhetők. Ezek a törések semmikép sem váltak az ország javára. Míg a velünk szembenálló országokban a külpolitika nagymesterei vívják remekbe szabott asszóikat, addig nálunk hiányzott ez a nagyvonalúság/ Kovács Imre úgy fejezte ki magát, hogy hiányzott a távlat. Lehet ezzel a szóval is illetni, ele lehetne más nevet is adni neki. T. Nemzetgyűlés! Sok minden hiányzott, aminek meg kellett volna lennie akkor, amikor az ország ilyen sorsdöntő órákat él. Nem mondom azt, hogy helyes volna ezzel kapcsolatban a kormány felelősségét most felvetni, hiszen van egy keleti közmondás, amely azt mondja, hogy a folyó közepén nem szokás lovakat váltani. Mi most úszunk a folyó közepén, benne vagyunk az eseménysorozatok sodrában. Most lovakat váltani, kormányzatot cserélni, ezt józanul nem lehet kívánni, hiszen olyan következményekkel járna, amit talán nem is lehetne helyrehozni. Azt azonban, hogy vájjon a mai Magyarország területén élő nyolc millió magyar közül pontosan a jelenlegi külügyminiszter úr a legalkalmasabb szamély-é a magyar külügyek vitelére, azt hiszem, ezzel kapcsolatban méltán és nyugodtan fel lehet vetni. Ebben a szellemiben és ezzel az indokolással fejezem be beszédemet; nem nkarrok zavart kelteni, de miután nem tartozom ma már a' koalíciós pártok kötelékébe és a lelkiismeretem szerint szabadon beszélhetek, a javaslatot nem fogadom el- (Éljenzés és taps á Pártonkívüliek soraiban.) Elnök: A külügyminiszter úr kíván szólni. Gyöngyösi János külügyminiszter. T. Nemzetgyűlés! Köszönöm a vita szónokainak» elsősorban a koalíciós pártok vezérszónokainak azt a lelkierejét, (Zaj és mozgás. — Halljuk! Halljuk!) hogy bár a javaslattal szemben súlyos aggályokat táplálnak, s a javaslatot elvileg igen nehéznek és elfogadhatatlaninak tartják, mégis mérlegelve egyrészt az adott helyzetet,, másrészt mérlegelve azokat a külpolitikai helyzeteket, amelyek a javaslat elfogadásához fűződnek, a javaslatot megszavazták. (Kováts László (pk): Tegyük fel névszerinti szavazásra!) T. Nemzetgyűlés! Én nemcsak ezeket az aggályokat, amelyeket a koalíciós pártok vezérszónokai most elmondottak, hanem azt az elvi álláspontot is már előbb leszögeztem mint külügyminiszter ós leszögezte a kormány több minisztere nyilatkozatában, hogy a népcsere elvét nem tartjuk a demokrácia lényegével összeegyeztethetőnek,, (Nagy Vince (pk): Mégis megcsinálják!)' mert a demokráciával összeegyeztethetetlen az, ami ebben az esetiben a szlovákiai magyarokkal történik, hogy akaratuk ellenére ősi lakóhelyükről erőszakkal kitelepítsék őket. (Nagy Vince (pk): Akkor miért tesszük?) T. Nemzetgyűlés! Ha ezt az egyezményt keserű szívvel bár, de mégis aláírtuk (Nagy Vince (pk): Nem örömmel,, mint Padányi?) és idehoztuk ratifikálás végett a nemzetgyűlés elé, akkor meg lehetnek róla győződve, hogy bizonyára igen súlyos okai vannak annak» hogy jobb meggyőződésünk ellenére,, de a nagyobb veszély és nagyobb bajok kikerülése céljából ezt a javaslatot elfogadtuk. (Zaj a Pártonkívüli képviselők oldalán.) Ügy érzem, fejtétlenül szükséges, hogy kissé felelevenítsük a multat a csehszlovák kérdés és a szlovákiai magyarokkal szemben alkalmazott bánásmód története körül. Alig alakult meg a debreceni kormány, alighogy Benesék a főhatalmat átvették és Benesi kassai beszéde elhangzott, óriási ütemben indult meg • először a magyarság ellen uszító' szlovákiai propaganda, másodszor valóban megindult a magyarok százainak és ezreinek effektív, valóságos kitétele, olyan embertelen módszerekkel, amelyeket nem győztünk eléggé elítélni, s amelyeket igyekeztünk a magunk szegényes eszközeivel a világ közvéleménye elé vinni. Akkor történt mindez, amilkor a magyar kormány hatalma mondhatjuk teljesen névleges volt, amikor a háború még folyt, amikor a debreceni kormánynak csak a közigazgatási hatalma is alig terjedt Debrecentől 20—30 kilométerre. T. Nemzetgyűlés! Ha valaki átiélt tnehéz napokat és' éjszakákat, akkor én voltam' az és bizonyára az akkori kormánynak más tagjai is, mert joggal tartottunk tőle, hogy amikor Délkelet-Európában még hadműveletek folytak, amikor teljesen konszolidálatlan volt a helyzet, s nem lehetett nemzetközi jogi rendezésről sem beszélni, határőreink se voltak és így tovább, a csehszlovákok az először kezdett m agy ütemben és lendü]ettel folytatya ezt az akciót, a magyarság százezreit fogják