Nemzetgyűlési napló, 1945. II. kötet • 1946. május 10. - 1946. augusztus 9.
Ülésnapok - 1945-46
737 A nemzetgyűlés 46. ülése Ï94ë. évi magyar föM nagyobb része megmarad a nagybirtokosok tulajdonában. Engedje meg a t. Nemzetgyűlés, bár — mint mondottam — nem akarok szerénytelen lenni, — hogy felolvassak 1922 április 10-iki beszédemből egy passzust a földmunkásság nyomoráról. (Olvassa): »Ezen kizárólag és egyediül a nagybirtokrendszer megszüntetésével lehet 'segíteni, mert addig, amíg a magyar földnek, vagyis minden munka színterének nagyrésze három és egynéhányezer nagybirtokos kezén van, addig a falrahányt borsóval egyenértékű valamit is próbálni tenni a magyar fölmunkásság milliói nyomorának enyhítésére.« 1922-ben az egyik ülésen a következőket mondottam: »A magyar földmunkásnak eme rettenetes rabszolgasorsa csak akkor fog megszűnni, ha megszűnik a föld a munkanélküliség átka lenni, vagyis csak akkor lesz elérhető a munkások jobb sorsa, ha Magyarországon azé lesz a föld, aki azt meg is munkálja.« Egy másik beszédemben a következőket voltam bátor mondani: »Ha már a mezőgazdasági munkásság helyzetén akar segíteni a kormány.-..« — t. i. a Bethlen-kormány az 1922. évben támadásainik és sürgetéseink hatása alatt kényszerítve volt és kénytelen volt valamit csinálni, inert a földmunkásságnak a nagybirtokosság részéről történt^ kiuzsorázása, kizsákmányolása már olyan méreteket öltött, hogy azt [tisztességes és normális jogállamban már elviselni nem lehetett — »akkor első kötelessége a kormányniak az 1898:11. te. 36., 37. és 38. §-ainak mgszüntetése, eltörlése, mert bár ez a törvény biztosítja a szabad egyezkedés lehetőségét,, lényegében a rabszolgaság fenntartását jelenti. Ez a rabszolgatörvény nem tartható fenn tovább. A nemzet becsülete kívánja, hogy a rabszolgaságnak ezt az utolsó maradványát a magyar törvényltárból kiküszöböljük.« Határozati javaslatot is terjesztettem be ugyanakkor, amelyben ezt követeltem (Olvassa): »Utasítsa a nemzetgyűlés a földmí- ' lésügyi miniszter urat, hogy sürgősen terjeszszen be törvényjavaslatot az 1898:11. te. 36., 37. és 38. Vainak hatályon kívül helyezése tárgyában.« Csak mint érdekességet olvasom fel az akkori parlamenti szellem, jellemzésére a következőkeit. Nagyatádi Szabó István volt a föUdlmiívelésügyi miniszter, amikor ennek a rabszolgatörvénynek áz eltörlését követeltem. Odaszólt nekem: »És ha az aratás ottmarad, mi lesz akkor?« Figyelmeztettem a néhai miniszter urat arra, leihe tétlenség, hogy a magyar földmunkást csendőrrel hajtsák ki a munkára, ha egy rossz szerződést kötött, és nem tudja betartani, mivel éhenhal. Azzal indokoltam meg a rabszolgatörvény eltörlését, hogy ha a tisztviselő vagy a miniszteri - tanácsos nem megy pontos időben a hivatalába, nem kényszerítik csendőrrel, hogy menjen dolgozni, de .a mezőgazdasági munkást a törvény alapján csendőrrel kényszerítik arra, hogy munkára menjen. Erre Nagyatádi Szabó István ezt mondotta: »Igen ám, de nem éhezik a miniszteri tanácsos úr miatt egy egész ország!« 29 * Szóval az idők még akkor sem értek meg arra, sőt még a földmíves emberek sem voltak rajta azon, hogy ezt a rabszolgatörvenyx eltöröljük. A most lezajlott vita alapján azonban az az érzésem, hogy & mímikáspártok a hangsúlyt arra helyezik, hogy ezt a rabszolgaNEMZETGYÜLÉSI NAPLÖ II. augusztus hó í-éní asüiörtokötit • 738 törvényt eltörölve, a szakszervezetek űtjárt biztosítják a magyar földmurikásság számára is az emberhez méltó munkabért és a kizsákmányolás lehetőségének ' megszűnései. ±i ét ia cél a szakszervezetek útján százszázalékig elérhető, akkor aláírom, támogatom, mellette vagyok. Ha azonban a szakszervezetek ezt a célt nem tudják százszázalékosan elérni, ak&or fel kell vetnem a kérdést: vájjon a munkásság kizsákmányolása (megszüntetésének àmtézi menyes biztosításához mi vezet bennünket! Ha a szakszervezet szükséges szerve a magyar munkásságnak és a magyar munkásság érdekképviselete, akkor szükség van feltétlenül rá. A kérdés csak az, hogy vájjon meg tudjF-3 tényleg' szüntetni a munkásság kizsákmányol lásának lehetőségét? Aimíg a viszonyok ki nem alakulnak, " addig taián a szakszervezetek . munkásságra, készsége alkalmas lesz ennek a célnak elérésére, mért parancsolnak, rendelkeznek, Ha ugyanis nem csinálják á munkaadók, a kapitalisták, a földbirtokosok azt, amit a szakszervezet helyesnek, szükségesnek lát és elrendel a munkásság érdeké* ben, akkor szlrájkok é-< egyebek jönnek, ami mind egy-egy csapást jelent Végeredményiben a termelésre és általában magára a munkásságra is. Fel kell azonban vetnem a kérdést: vájjon mi az oka a munkásság kizsákmányolása* naJk? És felteszem ezt a kérdést is: vaijjon azáltal, hogy a földbirtokokat felosztottuk» most már a kisparasztok körében és — mond* juk — 1,100.000 kisbirtokos helyett van 1,800.000 (kisbirtokos, vájjon ezzel a ténnyel 1 megoldottnk-e a kíözDonti problémát, igen-e vagy nem? Vájjon annak ellenére, hogy felosztottuk a földeket s most már megszűnt a nagybirtokrendszer, rövid időn belül esetleg nem kiiveikezhetilk-e be megint a munkásság Muz&orázásának, kizsákmányolásának: lehetőségei Mert ha igen, akkor ennek a nemzetgyűlésnek, amelyben helyet foglalnak a munkáspártok és a parasztság képviselői, kötelessége intézményesen gondoskodnia olyan jogalkotásról, olyan gazdasági rendszerről, amely megoldja a központi problémát, vagyis az igazságos vagyon-, az igazságos jövedelem- és az igazságos tehermegoszlás kérdését. T. Nemzetgyűlés ! Már elmondtam néhányszor ebben a Házban, — ezúttal megismétlem — hogy ez a központi probléma, ez az igazság problémája, ez a szocializmus végcélja, ez a szocializmus problémája. Ha nem tudjuk megoldani ésszel, automatikusan, úgy, hogy erőszakot nem alkalmazunk a különböző társadalmi osztályokkal szemiben, akkor nem. marad más hátra, mint az, amit egyes oldalakról hangoztatnak: hogy erőszakbal kell biztosítani a munkásság kizsákmányolásának meggátlását. Én azért ülök itt és nem ülök ott, a túlsó oldalon, mert minden erőszaiknaJfc ellensége vagyok. A tudás hatalom, s én tudással akarom pótolni az erőszakot. Ez a nagy probléma, amely még hazánkban sincs megoldva, megoldható ésszel, tudással, erőszakmentesen, úgy, hogy nem kell fejbevágni egydk társadami. réteget sem; mert szent meggyőződésem, hogy erőszakkal és fejbeütéssell tudunk momentán itt-ott segíteni, tudunk megvidítani embereket, de a problémákat megoldani nem tudjuk. Ezt kizártnak tartom. 47
