Nemzetgyűlési napló, 1945. II. kötet • 1946. május 10. - 1946. augusztus 9.

Ülésnapok - 1945-46

*V?" À nemzetgyűlés AU. ülése l94ê. évi világgá kürtölték ezt az eseményt, és ha mi itt bent helytelenül értelmezett diszkrécióval el akarnánk kendőzni ezt a dolgot, akkor annak a bizonyos struccnak példáját követnők, amely a vihar elől homokba dugja fejét és akkor nem lát semmit, pedig a vihar taft. (Milassin Kornél (kg) : A belügyminiszter ezt teszi!) Tehát igenis ügy döntöttem, hogy szükséges ezzel foglalkoznunk, bátran szembe fkell néznünk a kérdéssel, szükséges, hogy legalább megpróbáljuk lelkiismeretünket megnyugtatni és próbáljuk tiltakozásunkat kifejezni, próbál, juk mindazt megtenni, amit az események után a magyar nemzetgyűlés vagy annak egyes tagjai saiát lelkiismeretük megnyugtatása »'"a vagy felelősségük csökkentésére megtehetnek. Mondottam, hogy a legrosszabb pillanatban történtek ezek az események, a párisi értekezlet idején, amikor külföldi /lapokból olvashattuk, — sajnos, a magyar lapok bizonyos íoiug hézagosan közlik ezeket a jelentéseket — hogy tegnap és tegnapelőtt bizony mi is szőnyegre kerültünk és életbevágó fontosságú magyar problémákról, sorsJkérdésekről esett már szó, és ha lehet hinni — adja Isten, hogy ne kelljen hinni ezeknek a híreknek, — nemcsak arról van szó, hogy a magyar követelések, a magyar igények teljesülnek-e és milyen mértékben, hanem sajnos, arról is szó van, hogy még a trianoni határokon túlmenő módon is megcsonkíthatnak bennünket; mert más államok részéről a béketárgyalás asztalára olyan javaslatok kerültek, amelyek igen jelentős, igen komoly és mind a magyar gazdasági élet,. mind a ómagyar nemzet élete szempontjaiból igen súlyos érvágást jelentenének, ha azoknak csak egy töredékét; is teljesítenék a inagyr hatalmak, illetőleg az a huszonegy nemzet, amely ott határozni hivatott. Ilyen körülmények között nem tudom azt az érzést elrejteni, hogy bizonyos távoli és ' titokzatos összefüggéseket keressek az események között, mert azt kell hinnem, — bármilyen egyszerűen és naivan fogja is fel valaki a dolgokat — hogy ez a miskolci eset szinte úgy robbant, mint egy pokolgép, a legrosszabb, a legveszedelmesebb pillanatban, éppen arra a másodpercre tempírozva, amikor ennek • az országnak ártani kellene, s mintha ennek az országnak • a németbérenc kormányok által részben eljátszott becsületét és hitelét valakik, akiknek érdekében áll, még diszkreditálni akarnák a nemzetközi közvélemény előtt. (Egy h\a\ng, a kisgazdapárton: t A rendőrség engedte! — Futó De^ső (kg): A belügyminiszter felelős érte! — Felkiáltások a szabadságpárt soraiban: Mondjon le! — Justus Pál (szd): Tegnap túlsúlyos vo'It a kunmadarasi ítélet. Tegnap azt mondták, hogy Mlsok! — Zaj a szabadságpárt és a szociáldemokratapárt soraiban. — Egy hang a kisgazdapárton: Ferde vágányra ment!) Az ózdi és kunmadarasi (népítéletek után a keddi napon egy újabb népítélet zajlott le, mégpedig halálos formában végre is hajtva Miskolc városában. (Egy hang a kisgazdapártban: Halljuk! Nem ismerjük!) Nehogy szándékaimat valaki félremagyarázza és ^mellékvágányíra akarja terelni, amikor egy ilyen szomorú és minden becsületes érzésű magyar embert egarformán érintő kérdésről van szó, szükségesek tartom egy, a kormánykoalícióban résztvevő képviselőnek a beszédéből idézni egy mondatot, amely az én álláspontoaUgUszius hó i-én, csütörtökök. 708 mat is megvilágítja: Szolnoki Istvánnak a nyilatkozatát, amelyben a kunmadarasi eseményeket a többségi párt részéről elítélte. Nem akarom ugyanis, hogy bárki rossz szándékkal odamagyiarázza ezt a dolgot, vagy olyan módon személyi kérdést akarjon ebből a tragikus eseményből csinálni, hogy akárcsak egy ember is van ebben a nemzetgyűlésben, aki az árdrágítókat, a feketézőket akarná védeni, vagy pedig ezt a kérdést egyszerűen felekezeti kérdéssé akarná lecsökkenteni, mert nagy nemzeti kérdés és nagy emberi kérdés az, amiről itt szó van. Szolnoki István azt mondotta: (Olv\a\ssa.) »Nem kívánom a rendőrséget és a belügyminiszter urat vádolni, de kénytelen vagyok rámutatni arra a sajnálatos körülményre, hogy az országban a végrehajtó hatalom teljesen dezolált állapotban van, s ha van is talán pár rendőr, az sem végzi el feladatát úgy, aüogy kellene. Sajnálatos az, hogy — azt kell itt mondanom — vannak lelkiismeretlen szónokok, — talán minden pártban vannak ilyenek« — (Felkiáltások a szociáldemokratapárt soraiban: Vannak!) »akik felzak* látják a nép kedélyállapotát. Innen kell tehát szólnom minden párthoz, fontolják meg, ha népítéletekre s hasonló dolgokra szólítják fel tömegeiket« (Vóesa Ferenc (kg): Ezt csinálták! — Milassin Kornél (kg): Ügy van! — Félkiáltások a kisgazdapárt soraiban: Kik kezdték?) »Soha nem tudni» hova fajul el, hol áll meg és ki ellen következik be az ilyenforma népítélet. Leszögezni kívánóim, hogy ez t nem zsidókérdés, — nem a zsidók érdekében és védelmében állok fel szólásra — ez magyar kérdés. Tudja meg végre a magyar nemzet, hogy itt nincsenek különböző kérdések, itt magyar állampolgárok kérdése van. Aki bűnös, aki becstelen, az vesszen és pusztuljon! Azért van végrehajtó hatalom, azért van ítélkezés, hogy ennek során történjék meg az ilyeneknek a népből és a társadalomból való kitaszítása. Bízzuk azt ezekre!« (Vóesa Ferenc (kg): A belügyminiszter szembehelyezkedik a bírósági ítélettel! — Felkiáltások a kisgazdapárt és a szabadságpárt soraiban: Mondjon le!) Ilyen előzmények után lássuk, mi is történt tulajdonképpen Miskolcon. Egy budapesti napilapból idézek bizonyos részleteket az eseményekről. Azoknál a pontoknál, ahol az események későbbi értesüléseim szerint eltérnek ettől a híradástól, ezt majd külön fogom említeni. (Olvassa): »Hétfőn délelőtt a Flóriánmalomba két miskolci egyén bement, akiket a malomtulajdonosok, Jungreisz Ernő és Rejtő Sándor jól ismertek. A két egyén a malomtulajdonosoktól nagyobbmennyiségű •. lisztet kért a Steiner-nyomda munkásai részére. A malmosok hajlandóknak látszottak a liszt kiadására, de a hatósági árnál valamivel drágábbiam«, — szóval az úgynevezett piaci vagy magyarán: fekete áron. (Tovább olvassa:) »Erre a két egyén, aki Rejtőéknél járt, miután az üzletet

1 megkötötték, a kötlevelet aláírták, azonnal a gazdasági rendőrségre és a közellátási kormánybiztosságra sietett, ahol az esetet hivatalosan jelentette.^ A gazdasági rendőrség nyomozói még a hétfői nap folyamán megjelentek a Flórián-mjailomban és annak két tulajdonosát. Rejtő Sándort és Jungreisz Ernőt bekísérték a rendőrségre,