Nemzetgyűlési napló, 1945. II. kötet • 1946. május 10. - 1946. augusztus 9.

Ülésnapok - 1945-45

687 * > A nemzetgyűlés 45. ülése 1946. pókról, amelyeket a vezérkar főnöke rájuk bizott. Mert külügyminiszter úr, a magyar dolgozók- pénze, a magyar paraszt, mezőigazdasági és ipari munkás és értelmiségi dolgozók véres verejtékével kiizzadt és külügyi érdekeink szolgálatába állított valutamennyiség Csáky-szalmájaként kezeltetett. Idejében, megfelelő szakemberekkel — ; ne említse nekem senki a zárolt bankkontóktat — a magyar békeoélok, a magyar demokrácia érdekében lehetett volna« ezt felhasználni Gazdasági életünkben mérföldkövekkel haladhatnánk _ előre a stabilizáció útján, ha külképviseleteink, közbenjárására visszaszerezhetnénk kintrekedt egyéb értékeinket. Hogy példákat említsek: Svájcon és Olaszországon kívül csak Törökországban 200 elsőosztályú MÁV tehervagon vesztegel, Belgiumban és Hollandiában pedig már rendszeres forgalomban járatják a magyarfeliratú. Pullmankocsijainkat, melyek tulajdonjogához nem is férhet kétség. Nem jkiyánom részletezni továbbá azokat a gazdasági és kereskedelmi előnyöket, amelyeket eddig is szerezhettünk volna diplomáciai , kapcsolatainkon keresztül, főleg a németországi piac teljes kiesése következtében. Kérdezem tehát a hiányzó külügyminiszter úrtól, csak a kiküldendő személyek kiválasztása körüli határozatlansága-e az oka ennek a megindokolhatatlan mulasztásnak, avagy a pártpolitikai szempontok . összeegyezhetetlensége zavarja ? Külügyminiszter úr! Az élet különböző terül ptfiin lehet r vitázni aféletit, hogy egyes pozíciók betöltéséhez megfelelő képzettségre szükség van-e? Az élet igazolta számtalan esetben % képzettség eltörlésének álláspontját hangoztatókat, magam is vallom ennek számtalan területen a jogosultságát. De ha van egy terület, amely nem tűri el az előképzettség, a rátermettség, a szakértelem hiányát, az a diplomáciai szolgálat. Efelett még csak tárgyalgatni sem lehet. Nyelvismeretek, általános műveltség, megfelelő külügyi szolgálat és diplomáciai készség az előfeltétellé annak, hogy a delegáló ország érdekeit hathatósan előmozdítsa és ahova akkreditálták^ annak az országnak becsülését és elismerését kivívja. Ennélfogviai nem lehet a pártok kívánságától függővé tenni, .hogy kit hova küldjünk, azért leg' főbb őre és felülbírálója a diplomáciának a külügyminiszter úr, hogy határozottan, beleszólást nem tűrően, vállalva a felel Ősséeret, maga válassza ki a szerinte legmegfelelőbbeket, külföldi minisztereit és a követségek személyzetét. Tudom, ehhez érzék kell és bizonyos mértékig szerencsés kezűnek is kell lenni. Nem engedhető meg például, hogy Szekfű Gyula követ betegsége folytán chargé d'affaire?-ként kiküldött Gombó követet három munkatársával együtt vissza, kelljen rendelni, mert egyrészt ideiglenességének kihangsúlyozása helyett magát végleges megbízatással kiküldöttnek tünteti fel és ez nemkívánatos magyarázta 34ásokr

ai sziolgáltatott okot, maid ráa dáisul még B-listára is kerül. Itt van azután a kézfogás, tói járványveszély miatt irtózó Szelle Lajos akit Stockholmból kellett' vis szarén delni. mert ugyancsak B-listára volt érdemes. Nem tudom még hányan lesznek, akiket a nyelvtudás hiánya miatt kell visszarendelni, (Derültség és zaj.) márpedig a magyar dolgozók pénze évi július hó 31-én, szerdán. 088 nem arra való, hogy államköltségen nyelvtanulmányokat végeztessünk. ( Ugy van! Ugy van! — Taps a kisgazdapárton és a szabadságpárton. — Egy hang a kisgazdapárton: Birja a West-Orient!) Ne méltóztassanak arra hivatkozni, hogy a Horthy-rendszer elfogyasztotta a diplomatáinkat. Egész sorát tudom felsorolni a 'megfelelő' diplomatáinknak, továbbá azoknak a külföldi Ösztöndíjasainknak, akik rátermettséggel, külföldön kiépített kapcsolatokkal és nem utolsó sorban deuiokratikuB múlttal és jelennel rendelkeznek, sőt tagjai a függetlenségi front pártjainak. De nem foglalkoztam még a kérdés politikai jelentőségével. Egyrészt sürgőseni meg kell szüntetni azt a garázdálkodást, amelyet a külföldön sokfelé széledt volt diplomatáink demokráciánk érdekeit súlyosan veszélyeztető magatartásukkal okoznak. (Szélig Imre (szd): Az ország érdekét súlyosan veszélyeztetik!) Másrészt pozitív formában is legfőbb ideje, hogy az új Magyarország létezéséről, célkitűzéseiről éppen a béketárgyalások _ kritikus ideje alatt — ha még nem késő — a viláig minden tája felé jó hírünklet keltsék. Az ország rosszemlékű híre csak akkor fog elismerő megbecsüléssé változni, ha felkészült diplomáciánkat haladéktalanul bemutatjuk. Ne vegye rossznéven a külügyminiszter úr, ha felhívom még figyelmét arra az alig menthető udvariatlanságra, amelyet a lengyel és török követségeink felállítása körül — ezekkel a velünk mindenkor jóbaráti viszonyban álló országokkal szemben — elkövettünk. Mindkét állam megnevezte követét, sőt a lengvel üírvvivő már jó ideje Budapestien is tartózkodik. A török követ pedig nyilván csak arra vár hónapok óta, mikor nyilvánítjuk ki végre a rég aktuális diplomáciai kapcsolat felvételének szándékát. Mindkét országgal szoros gazdasági együttműködésre van reméli vünk. Sikerekben csak akkor bízhatunk, ha ebbeli kötelességünket tovább nem halogatjuk. Arra kérem a külügyminiszter urat, vegye fontolóra és orvosolja haladéktalanul interpellációmban felhozott észrevételeimet. Befejezésül még csak egyet: most váltak ismeretesekké a magyar békefeltételek. Hozzánk még csak körvonalaikban jutottak el. Felrévül bennem a fájdalom, elfog a kétségbeesés és a kétség. Románia a SZEB engedélyét elnyerte arra, hogy az UNO 21 nemzetével a diplomáciai kapcsolatot idejében felvegye. (Ügy van! Ügy van!) Fel is vette. (Ügy van! ügy van! a kisgazdapárton.) Mi lett volna, h» hasonló kéréssel fordult volna a SZEB-hez a külügyminiszter úr is, hogy a győztes nemzetekhez idejében juttathassuk el külképviseleteink útján igazságos, tartós békét előmozdító békekívánságainkat? Tegnapelőtt az eljárási módok megállapítási vitájában Evatt ausztráliai delegátus a kisnemzetek meghallgatása és szavazati jogának biztosítása, mellett szólalt fel277 Ezt Byrnes amerikai külügyminiszter is támogatta. A 21 győztes nemzetnek külképviseleteink útján lényegesebben kellett volna tájékozottnak lennie helyzetünkről és ha a győztes nemzetek közül többen a magyar békecélok védőügyvédjeiként szólaltak volna fel, hathatósabban képviselhették volna érdekeinket, amelyeket most már talán fel sem hozhatunk. Igen t. Nemzetgyűlés! Bízunk azonban az isteni igazságszolgáltatásban; talán rátekint