Nemzetgyűlési napló, 1945. II. kötet • 1946. május 10. - 1946. augusztus 9.

Ülésnapok - 1945-45

613 A nemzetgyűlés 45. ülése 1946. tozó részeiről önként lemondunk, s elszakított dolgozó testvéreink millióinak fájdalma elől elzárkózunk s őket sorsukra hagyjuk. (Zaj.) Ezeknek a vádaknak kívántam eiébe vágni, amikor a magyar törvényihozás háza és ia felelős magyar kormány színe elé tártam minden rendű és rangú, hozzánk menekült, köztünk: élő, vagy tőlünjk elszakadt sokezernyi erdélyi dolgozó testvérünk elgondolását Érdéi y sorsának megoldásait illetően. Elnök: Figvelmeüté ,em a képviselő urat, ez nem a személyes megtámadtatás körébe tartozik. (Ügy van! a szociáldemokratapárton. — Justus Pál fszd): Programbeszcu'n Buzás Márton (pk) : Rátérek. Nem akartam a felelős tényezők munkálatainak és idevonatkozó tárgyalásainak elébevágni. A miniszterelnök úr részletes beszámolójából azonban azt olvastam ki, hogy az elszakított matrvar dolgozók millióinak személyes szabadságát, gazdasági és politikai érdekeit biztosítani hivatott jogoknak, a békeszerződés záradékába való felvételére is csupán Ígéretet kapott. Ezeknek joghatályos védelmére, nemzetközi biztosítására szolgáló gyakorlati garanciákat konkrété nem fogalmazták meg. Ezért nem lelkesített a beszámoló. Márpedig a volt Népszövetség irattárában kötetekre terjed azoknak a panaszoknak és jogsérelmeknek tömege, amelyeket, a magyarságnak a Népszövetség hatalmainak közömbössége miatt egy fél emberöltőn át kellett elszenvednie. Ez a szenvedés ma is tart. Én elismerem Groza Péter román miniszterelnök úr jóiszándéikú erőfeszítéseit, a román-magyar együttműködés érdekében, azonban köztudomású, hogy százával érkeznek a határon túlról elüldözött, mindenüktől megfosztott erdélyi dolgozók, szegénv magvarok. Hallunk a demokratikus ruhákba és pártokba álcázott Vasgárda tevékenységéről. Elnök: Ismét figyelmeztetem a képviselő urat, hogv ez nem a személyes megtámadtatás visszautasítása. Búzás Márton (pk): Ahhoz a beszédemhez tartozik, elnök úr, amiért kaptáim a személyes megtámadta tást. Elnök: Azt a beszédet most folytatni nem lehet. (Zaj. — Oltványi Imre (kg): Tessék megmondani, nyilas volt-e vagy nem és kész! — Révai Józ«ef (kp): Nyilasoknak nincs helye a nemzetgyűlésen!) Búzás Márton (ok): Mindjárt válaszolok erre is. Ami a személyemet ért támadást illeti, csak a következőket válaszolom Nagy Ferenc miniszterelnök úrnak. 1943-ban mint kommunistát Kállay minisziterelnök és Bánffy földművelésügyi miniszter birtokfosztásra ítélt jogerősen. Tizenegy gyermekemmel együtt még a vármegyém területéről is kitiltattak. (Révai József (kp): Volt-2 nyilas, vagy nem?) A németek ; bevonulása után a csendőrség lefogott és internáltak. A nyilasok alatt is elzárásra ítéltek. A parasztszövetségben sem voltam kívánatos személy, mert élesen szemben álltam Horthy és Keresztes-Fischer politikájával. {Közbeszólás a szabadságvárt oldalán; És ki volt velük együtt? — Révai József (kp) : A bor áráról beszéljen!) Nyiltan agitáltam a nagybirtokosok és nagytőkések Magyarországa ellen. Ezeket a dokumentumokat kívánságra bárkinek bemutatom. (Révai József (kp): De van más dokumentum is!) Mérhetetlen üldözéseken és szenvedéseken mentem át. A papság vezetői, mint országron- I tót és kommunistát üldöztek és követelték a évi július hó 31-én, szerdán. 614 parasztszovetségből és a megyéből való eltávolításomat. Ezt a miniszterelnök úr is tudja, mert barátaim felkérésére a telepítési osztály vezetőjénél eljárt az ügyembe^ ahol megdöbbenéssel hallotta, hogy csendőri, katonai, papi és közigazgatási jelentések mint kommunistát kérik eltávolításomat. (Nagy zaj. — Felkiáltások a kisgazdapárton a kommunistapárt felé: Na! Na!) Kommunista barátaimmal résztvettem egy olyan mozgalomban, ahová bevittük a magyar forradalmi gondolatot, ahol legalizálni akartuk a szocializmus harcát a fennálló rendszerrel szemben. (Nagy zaj. — Révai József (kp): Nem ismerjük! — Egy hang a kisgazdapárton: Megtagadjátok? — Révai József (kp): Meg!) Mint marxistáit zártaik ki onnan. (Derültség a szabadságpárton.) Nem voltam marxista soha. (Élénk derültség a kommunistapárt oldalán. — Dénes István (pk): Halljuk! Halljuk! Nagyon érdekes!) Az akkori lapok erre vonatkozó cikkeit bárkinek bemutathatom. Olyan szerepet vállaltam baloldali barátaimmal, amit nem köthettem a parasztszövetség orrára, amelyet az akkori belügyminiszter (Közbeszólás a szabadságpárt oldalán; Ki volt a belügymimißiziter?)

257 ellentétben a baloldali mozgalmakkal, tolerált. Hivatalos rendőri jelentés van a kezemben, amely megállapítja, hogy baloldali küldetéssel harcoltam a német-nyilas mozgalom ellen. Ezt pontosan tudják azok a kommunista barátaim, (Súlyán György (kp): Mi nem barátkozunk!) akik fegyházat és börtönt szenvedtek eszméjükért (Nagy zaj.) s akikkel együttműködtem. (Felkiáltások a kommunistapárton: Nem vállaljuk!) Fiam a GÖrgeyzászlóaljban harcolt az oroszok oldalán. A személyeskedésekre csak ennyi a válaszom, nehogy az elmondott adatokkal akarjanak majd néhány hónap múlva újra ellenem törni. Mert az idők és az emberek változnak. Csak mi, akik önzetlenül álltunk^ magyar forradalom és szocializmus alapján, mi nem tudunk megváltozni. (Babody János. (kg): Mit szól hozzá Révai képviselő úr? — Révai József (kp): Mihez? Azt szólom, hosrv nincs helye a nemzetgyűlésben nyilasoknak! — Lévay Zoltán (mszï: Révai, mint legfőbb bíró! — Zaj. — Az elnök csenget.) Elnök: Napirend szerint következik az államháztartásnak az 1946. évi január hó 1. napjától az 1946. évi október hó 31. napjáig terjedő viteléről szóló törvényjavaslat folytatólagos tárgyalása. Szólásra következik ' Vajda Imre képviselő úr. (Halljuk! Halljuk! ^ a szociáldemokratapárt és a kommunistapárt oldalán.) A képviselő urat illeti a szó. Vajda Imre (szd) : T. Nemzetgyűlés! Az államháztartás vitelére szóló felhatalmazá *• hoz pártom nem szándékozott Szónokot állítani, hogy ezzel is bizonyítsa bizalmát a kormány iránt, amelynek tagja és részese, és hogy ezzel is bizonyítsa azt, hogy .- az adott körülmények között, amelyeket mi és a demokrácia minden aktív ereje felismert és amelynek kimunkálásában -résztvett, nem tartjuk vitásnak, hogy erre a felhatalmazásra szükség van. Hogy mégis szónokként a szociáldemokratapárt, dé — remélem — a demokrácia minden ereié nevében is felszólalok, azt annak kell tulajdonítani, hogy tegnap itt a nemzetgyűlésen elhangzottak szavak, amelyek semmi körülmények között nem maradhatnak válasz 39*