Nemzetgyűlési napló, 1945. II. kötet • 1946. május 10. - 1946. augusztus 9.

Ülésnapok - 1945-44

575 A nemzetgyűlés 44. ülése 1946. évi július hó 30-án, kedden. 576 magát ezeken az eminenter kötelező szabá­lyokon, aainyira semmibe sem veszi a nemzet­gyűlésnek, a töryényhozásnak költségvetési jogát, hogy 1 erre nem is utal és még csak •meg sem kíséreli valamivel menteni magát, hogy en-nek à törvényes rendelkezésnek miért nem tett ©léget. Az 1945iX. tc.-nek ez a 3. §-a ; azt is meg" . mondja» hogy az 1945. évre vonatkozólag is az év végétől számított három hónapon belül kell a kormánynak tájékoztató jelentést ad­nia. Ezt a tájékoztató jelentést a kormány nem a törvényben előírt határidőn belül tette meg, hanem lényegesen később. T. Nemzetgyűlés! A miniszterelnök úr egyik legutóbbi beszédében a törvénytisztele­tet említette, mint a demokrácia lényeges ka­rakterisztikámat, mint a rendszeres, biztonsá­gos, alkotmányos nemzeti életnek egyik bizto­sítékát. . A töryénvtí =17,telet valóban nagyon fontos ^és valóban kelléke a demokráciának Ha^d idézzem^ két nem reakciós államférfi nyilatkozatát idevonatko^ólag. Az eev'ik, aki a nyilatkozatot tette. Lincoln Ábrahám, a másik, aki ebben a kérdésben szintén nyilat­kozott Washington György. Lincoln Ábrahám e^t mondotta (olvassa): »Tudom- hogy &z amerikai nén mennyire ra­gaszkodik az ő kormányzati rendszeréhez. Tu.dom. hogy elviselne sok rosszat, hosszan és türelmesen, mielőtt arra srondolna, hogy azt felcserélje egv másikkal. Mégis mindezek da­rára, ha azt látná, hoery a törvények állan­dóan félre vannak dobva, semmibe vétetnek, ha az ő jogaik, hogy biztonságban lehessenek személyükben és vagyonúkban, nem lennének csak á tömeg szenvedélyétől függőek, a nép­nek a kormányrendszerétől való elidegenü­lése természetes következménv lenne és annak előbb vagy utóbb be kellene következnie.« Washington pedig 1796-ban búcsúüzeneté­ben, amelyet a, szenátushoz intézett, emléke­zik meg- a törvény tiszteletről. Washington­nak ezt a búcsúüzenetét az ő születésnapián minden esztendőben felolvassák az amerikai törvényhozó testületben, hogy mindenki tudja, mi à törvénytisztelet, mit jelent a törvénynek való feltétlen engedelmesség. Azt mondja (olvassa): »Leglénvegesebb a törvény iránti eugedelmesség szelleme, mivel az törvény, s nemcsupán azért, mert a törvény találkozik az esvén helyeslésével, akire az enged elmés­ség kötelessége háramlik.« Bámulat azután arra, hogy a törvénytelenség szelleme, eszköze annak, hogy egy pártnak vagy klikknek ákfr rata, helyettesítse a nemzet átruházott akara­tát és hogy a párt vagy klikk gyakran csak egy mesterséges és vállalkozószellemű kisebb­sége a közösségnek. T. Nemzetgyűlés! Amikor ilyen kormány­férfiak és államférfiak így nyilatkoznak a törvénytiszteletrőL amikor a miniszterelnök úr maga is főfontosságúnak tartja a törvény­tsztelet szellemének helyreállítását, akkor kérdem, összeegyeztethető-e ezzel a miniszter­elnöki nyilatkozattal az, hogy ilyen flagráns törvénysértés történik, hogy — amint az elő­adó úr is mondotta — a törvényhozás legfon­tosabb jogai tekintetében, következett be a törvényhozás jogainak semmibe vétele. T. Nemzetgyűlés! Ha ez a törrénysértés jó eredményeket hozott, volna az országra, ha azt látnánk, hogy a kormány gazdálkodása .; parlament kikapcsolásával olyan eredmé­nyeket hozott, amelyek a parlament esetleg | nehézkesebb működése következtében nenx let­tek volna a nemzet számára biztosíthatók, akkor még el lehetne nézni efölött. Kérdem azonban: hol vannak ezek az eredmények'? Ilyenmérvű gazdasági és pénz­ügyi lezüllés,. mint amilyenben ma a magyar nemzet él, példátlan a történelemben, példát­lan az^ európai államoknak eme második ka­tasztrofális világháború, utáni életében. Me­rem mondani, hogyha ya törvényhozás műkő dése nem lett volna ilyen flagráns törvény­sértéssel kikapcsolva, nem jutott volna any­nyira a süllyedés lejtőjén a nemzet gazdasági és pénzügyi vonatkozásokban, mint ameny­nyire eljutott. T. Nemzetgyűlés! Éppen a mélyen t. túl­oldal kívánságára történt az, hogy a múlt esztendő tavaszán a kormány elhatározta az Országos Gazdasági Tanács szervezését azért, hogy. a fennforgó rendkívüli körülmények közt lehetővé tétessék minden hozzáértő egyén számára, hogy az ország sorsának, ügyeinek gazdasági és pénzügyi vonatkozásban való intézésébe beleszólhasson. Az Országos Gaz­dasági Tanácsot azonban minden felhatalma­zás nélkül félretették és helyette a Gazdasági főtanácsot állítoták fel, amely Gazdasági Főtanács működésének az eredménye áll itt előttünk. Nem akarók ítéletet mondani, kriti­kát gyakorolni a Gazdasági Főtanács műkö­dése felett, hogy vaiion annak tagjai milyen szakértelemmel intézték a .dolgot és nem vo­1 nom kétségbe, hogy szándékuk nem az volt, hogy ilyelnj mélyre süllyedjen az ország gaz­dasági és pénzügyi helyzete, mint amilyenre valóban «süllyedt, maguk az eredmények mondják el azonban a kritikát, a bírálatot ennek a szervnek a működése felett. T. Nemzetgyűlés.! Ha ezt az eredményt látjuk, akkor talán nem is lehet azt mondani, hogy túlzottan elítélő nyilatkozat az, amely a Neue Züricher Nachrichten-nek folyó évi június 26-i számában jelent meg és amely í.íy szól (.olvassa): »A katasztrofális helyzetet néhánv ember okozta, akik . azt hitték, hogy a bölcsek kövét feltalálták, közbea az ország egész múltját megtagadták és olyaja kurzust állítottak be, amely tagadhatatlanul nemcsak pénzügyi, hanem gazdasági, politikai és er­kölcsi inflációhoz is vezetett.« T. Nemzetgyűlés! Sokszor hallottuk azt, hogy a múlt rendszerek a dolgozó társadalmat — akár fizikai, akár szellemi munkásokról van szó — milyen mértékben zsákmányolták ki, milyen mértékben uzsorázták ki, milyen mér; tékben vették el munkaerőteljesítésüket kellő értékmegtérítés nélkül. Most folytonosan azt halljuk, hogy most már egv szociális rend­szeri valósítottak meg, valóban egy demokrá­ciát teremtettek meg, amelyben mindenki munkájának ellenértékét becsületesen és igaz­ságosan kapja meg. Valóban ennek kellett a célnak lennie, de megint nem elég, ha ez volt is a cél. de nem ez történt. Ennek kellett volna megtörténnie, ennek kellett volna bekövet­keznie. Ezzel szemben mi történt? A leghango­sabbak azon az oldalon, • ahol magukat hal­oldaliaknak nevezik, állapítják meg azt, hogy a reálbérek mélyen alatta vannak annak a bér­nek, amely a régi rendszer idején volt. T. Nemzetgyűlés! Nem hiszem el, hogy a magyar dolgozók ezt várták ettől az új rend­szertől; nem hiszem el, hogy a magyar dolgo­zók azért várták a múlt rendszer felszámolását

Next

/
Thumbnails
Contents