Nemzetgyűlési napló, 1945. II. kötet • 1946. május 10. - 1946. augusztus 9.
Ülésnapok - 1945-44
575 A nemzetgyűlés 44. ülése 1946. évi július hó 30-án, kedden. 576 magát ezeken az eminenter kötelező szabályokon, aainyira semmibe sem veszi a nemzetgyűlésnek, a töryényhozásnak költségvetési jogát, hogy 1 erre nem is utal és még csak •meg sem kíséreli valamivel menteni magát, hogy en-nek à törvényes rendelkezésnek miért nem tett ©léget. Az 1945iX. tc.-nek ez a 3. §-a ; azt is meg" . mondja» hogy az 1945. évre vonatkozólag is az év végétől számított három hónapon belül kell a kormánynak tájékoztató jelentést adnia. Ezt a tájékoztató jelentést a kormány nem a törvényben előírt határidőn belül tette meg, hanem lényegesen később. T. Nemzetgyűlés! A miniszterelnök úr egyik legutóbbi beszédében a törvénytiszteletet említette, mint a demokrácia lényeges karakterisztikámat, mint a rendszeres, biztonságos, alkotmányos nemzeti életnek egyik biztosítékát. . A töryénvtí =17,telet valóban nagyon fontos ^és valóban kelléke a demokráciának Ha^d idézzem^ két nem reakciós államférfi nyilatkozatát idevonatko^ólag. Az eev'ik, aki a nyilatkozatot tette. Lincoln Ábrahám, a másik, aki ebben a kérdésben szintén nyilatkozott Washington György. Lincoln Ábrahám e^t mondotta (olvassa): »Tudom- hogy &z amerikai nén mennyire ragaszkodik az ő kormányzati rendszeréhez. Tu.dom. hogy elviselne sok rosszat, hosszan és türelmesen, mielőtt arra srondolna, hogy azt felcserélje egv másikkal. Mégis mindezek darára, ha azt látná, hoery a törvények állandóan félre vannak dobva, semmibe vétetnek, ha az ő jogaik, hogy biztonságban lehessenek személyükben és vagyonúkban, nem lennének csak á tömeg szenvedélyétől függőek, a népnek a kormányrendszerétől való elidegenülése természetes következménv lenne és annak előbb vagy utóbb be kellene következnie.« Washington pedig 1796-ban búcsúüzenetében, amelyet a, szenátushoz intézett, emlékezik meg- a törvény tiszteletről. Washingtonnak ezt a búcsúüzenetét az ő születésnapián minden esztendőben felolvassák az amerikai törvényhozó testületben, hogy mindenki tudja, mi à törvénytisztelet, mit jelent a törvénynek való feltétlen engedelmesség. Azt mondja (olvassa): »Leglénvegesebb a törvény iránti eugedelmesség szelleme, mivel az törvény, s nemcsupán azért, mert a törvény találkozik az esvén helyeslésével, akire az enged elmésség kötelessége háramlik.« Bámulat azután arra, hogy a törvénytelenség szelleme, eszköze annak, hogy egy pártnak vagy klikknek ákfr rata, helyettesítse a nemzet átruházott akaratát és hogy a párt vagy klikk gyakran csak egy mesterséges és vállalkozószellemű kisebbsége a közösségnek. T. Nemzetgyűlés! Amikor ilyen kormányférfiak és államférfiak így nyilatkoznak a törvénytiszteletrőL amikor a miniszterelnök úr maga is főfontosságúnak tartja a törvénytsztelet szellemének helyreállítását, akkor kérdem, összeegyeztethető-e ezzel a miniszterelnöki nyilatkozattal az, hogy ilyen flagráns törvénysértés történik, hogy — amint az előadó úr is mondotta — a törvényhozás legfontosabb jogai tekintetében, következett be a törvényhozás jogainak semmibe vétele. T. Nemzetgyűlés! Ha ez a törrénysértés jó eredményeket hozott, volna az országra, ha azt látnánk, hogy a kormány gazdálkodása .; parlament kikapcsolásával olyan eredményeket hozott, amelyek a parlament esetleg | nehézkesebb működése következtében nenx lettek volna a nemzet számára biztosíthatók, akkor még el lehetne nézni efölött. Kérdem azonban: hol vannak ezek az eredmények'? Ilyenmérvű gazdasági és pénzügyi lezüllés,. mint amilyenben ma a magyar nemzet él, példátlan a történelemben, példátlan az^ európai államoknak eme második katasztrofális világháború, utáni életében. Merem mondani, hogyha ya törvényhozás műkő dése nem lett volna ilyen flagráns törvénysértéssel kikapcsolva, nem jutott volna anynyira a süllyedés lejtőjén a nemzet gazdasági és pénzügyi vonatkozásokban, mint amenynyire eljutott. T. Nemzetgyűlés! Éppen a mélyen t. túloldal kívánságára történt az, hogy a múlt esztendő tavaszán a kormány elhatározta az Országos Gazdasági Tanács szervezését azért, hogy. a fennforgó rendkívüli körülmények közt lehetővé tétessék minden hozzáértő egyén számára, hogy az ország sorsának, ügyeinek gazdasági és pénzügyi vonatkozásban való intézésébe beleszólhasson. Az Országos Gazdasági Tanácsot azonban minden felhatalmazás nélkül félretették és helyette a Gazdasági főtanácsot állítoták fel, amely Gazdasági Főtanács működésének az eredménye áll itt előttünk. Nem akarók ítéletet mondani, kritikát gyakorolni a Gazdasági Főtanács működése felett, hogy vaiion annak tagjai milyen szakértelemmel intézték a .dolgot és nem vo1 nom kétségbe, hogy szándékuk nem az volt, hogy ilyelnj mélyre süllyedjen az ország gazdasági és pénzügyi helyzete, mint amilyenre valóban «süllyedt, maguk az eredmények mondják el azonban a kritikát, a bírálatot ennek a szervnek a működése felett. T. Nemzetgyűlés.! Ha ezt az eredményt látjuk, akkor talán nem is lehet azt mondani, hogy túlzottan elítélő nyilatkozat az, amely a Neue Züricher Nachrichten-nek folyó évi június 26-i számában jelent meg és amely í.íy szól (.olvassa): »A katasztrofális helyzetet néhánv ember okozta, akik . azt hitték, hogy a bölcsek kövét feltalálták, közbea az ország egész múltját megtagadták és olyaja kurzust állítottak be, amely tagadhatatlanul nemcsak pénzügyi, hanem gazdasági, politikai és erkölcsi inflációhoz is vezetett.« T. Nemzetgyűlés! Sokszor hallottuk azt, hogy a múlt rendszerek a dolgozó társadalmat — akár fizikai, akár szellemi munkásokról van szó — milyen mértékben zsákmányolták ki, milyen mértékben uzsorázták ki, milyen mér; tékben vették el munkaerőteljesítésüket kellő értékmegtérítés nélkül. Most folytonosan azt halljuk, hogy most már egv szociális rendszeri valósítottak meg, valóban egy demokráciát teremtettek meg, amelyben mindenki munkájának ellenértékét becsületesen és igazságosan kapja meg. Valóban ennek kellett a célnak lennie, de megint nem elég, ha ez volt is a cél. de nem ez történt. Ennek kellett volna megtörténnie, ennek kellett volna bekövetkeznie. Ezzel szemben mi történt? A leghangosabbak azon az oldalon, • ahol magukat haloldaliaknak nevezik, állapítják meg azt, hogy a reálbérek mélyen alatta vannak annak a bérnek, amely a régi rendszer idején volt. T. Nemzetgyűlés! Nem hiszem el, hogy a magyar dolgozók ezt várták ettől az új rendszertől; nem hiszem el, hogy a magyar dolgozók azért várták a múlt rendszer felszámolását