Nemzetgyűlési napló, 1945. II. kötet • 1946. május 10. - 1946. augusztus 9.

Ülésnapok - 1945-32

47 . A nemzetgyűlés 32. ülése 1H6. jék. (Egy hang a pártonkívüli ellenzékiek csoportjában: Ez a demokrácia?!) Benes köztársasági elnök úr Pozsonyban tartott beszédében, azt hiszem, egy évvel ezelőtt, azt mondotta, hogy a magyarság kitelepítéséihez a szövetséges nagyhatalmak beleegyezésüket adták. Később, nélhány héttel ezután más helyen már úgy nyilatkozott, hogy reméli, megkapják a szövetséges nagyhatalmak beleegyezését. Nem kapták meg, mert a szövetségesek elítélték a cseheknek ezt a módszerét s így a csehszlovák kormány taktikát változtatott és a magyar kormánnyal való egyezkedést tette tervei megvalósításának kiindulópontjává. (Nagy Vince (pk): Segítséget kérnek a magyiartalanításhoz a magyar kormánytól!) A cél tehát maradt, hogy «tudniillik az egész magyarságot kitelepítik, csak az eszköz változott. (Nagy^ Vince (pk) : Ugy van!) Az egyezmény aláírásával egyidejűleg jegyzékváltás is történt, illetőleg, ahogyan a törvényjavaslat indokolása mondja (olvassa): »Az egyezmény aláírásával egyidejűleg annak keretein túl a csehszlovák és magyar kormány közötti jegyzőkönyvi megállapodás jött létre, melynek értelmében a csehszlovák kormány fenntartja magának a jogot arra, hogy a csere lebonyolítása ntán visszamaradt magyarság sorsának kérdését^ a békeértekezleten felvesse vagy más eszközökkel rendezze.« (Nagy Vince (pk): Az a borzasztó, hogy a kormány ehhez hozzájárult! — Zaj a pártonkívüliek csoportjában.) A magyarság kitelepítésének 'Csehszlovák tervében ez az első lépés, ez az első kategória. Tudniillik, akik figyelemmel kísérték a csehszlovák sajtót, a hivatalos tényezők megnyilatkozásait, — de az ittjárt csehszlovák delegáció részéről Clementis külügyminiiszterhelyettes és Slavik meghatalmazott miniszter úr megnyilatkozásaiból _ is kivehették, hogy a csehek igenis meg akarják teremteni a maguk nemzeti államát és az ott élő mintegy 600—700.000 főnyi magyarság likvidálására a következő tervet készítették elő. Az első kategóriába azokat a magyarokat sorolják, akik ennek a lakosságcsere-egyezménynek keretében, az itt felírt, jelentkezett második kategóriába, a disszimilációs kategóriába azokat a magyarokat sorolják, akik felfedezték magukban a szlovák őst és hajlandók visszatérni a szlovák néphez, és marad a harmadik kategória, amelynek azt ta sorsot szánják, hogy vagy jönnek önként ide át Magyarországra vagy ha nem, akkor az állami telepítési terv keretében nyer megoldást a sorsuk, vagyis ez azt jelenti, ,hogy•-•' szétszórják őket Csehszlovákiában,^ felviszik őket a szlovák hegyekbe vagy áttelepítik őket aV Szudétavidékre, a németek helyére. (Zaj.) Mivel a delegáció vezetőinek itteni^ nyilatkozata szerint' ők a visszamaradó szlovákságról lemondottak, akiknek többé semmiféle jogot nem kérnek, tehát még azt sem, hogy^ saját iskoláik legyenek, ugyanígy nem akarják megadni majd a szétszórt magyarság számára sem a kisebbségi jogokat, azoknak iskoláik nem lehetnek,- vagyis kimondották őszintén: asszimilálni akarják ezeket a magyarokat. (Nagy Vince (pk): Az egyezmény nyújt segédkezet éhhez! — Zaj.) Talán legyen szabad nekem beszélnem. Most, hogy áttérjek az egyezmény bírálatára, őszintén megmondom: nem helyeseltem a külügyminiszter úr második prágai útját. évi május hó 11-én, szombaton. 48 , Az első út alkalmával, december elején a külügyminiszter úr nagyon helyesen képviselte a magyar álláspontot. Prágában tavaly decemberben ugyanis a cseh javaslat az volt: minden szlovák Mgyarországról és minden magyar Szlovákiából hazatér, paritás nincs, illetőleg csak annyiban, hogy a szlovákokkal egyenlő számú, magyar teljes vagyonávial jöhet haza, a többi magyart ugyanolyan elbánásban részesítik, mint ahogyan a németekkel tették: egy batyuba, 50 kilós csomagba belerakhatják a holmijaikat és így jöhetnek át a batáron. A magyar álláspont ezzel szemben az, hogy önkéntes lakosságcsere paritásos alapon, a többi nAagyar földdel együtt térjen haza. Ezt a helyes álláspontot kellett volna fenntartani (Helyeslés. — Nagy Vince (pk): Ezt vállaltuk volna! — Élénk helyeslés és ftaps te pártonkívüliek csoportjában.) és nem olyan reánknézve rossz külpolitikai akusztikájú időben, mint amilyen volt februárban, mert valljuk be, a magyar demokrácia első nagy lendülete, niagy rohama elernyedt, lelohadt és bizonyos, reakciós erők felsorakozása volt megfigyelhető, aminek azután külpolitikánkban is érezhettük a hátrányait, és éppen ebben az időben gondolt «arra a külügyminiszter úr, hogy kimenjen Prágába és ott az abbamaradt tárgyalásokat folytassa. (Némethy Jen5 (pk): Az akusztikát a magyar rádió is rontotta innét!) A második prágai utat

24 a külügyminiszter úr maga kezdeményezte, holott nem kellett volna ezt az utat kezdeményezni, meg kellett volna várni a jobb külpolitikai időpontot, (Üay van! XJgy van! a pártonkívüliek csoportjában.) amilyen ma számunkra megadatott s ugyanakkor a Junktim lehetőségével sokkal többet tudnánk elérni — majd rátérek erre később — a közvetlen tárgyalásokon. De nem helyeseltem iá második prágai utat azért sem, mert én a lakosságcserének nem vaervok híve. a népvándorlás most már mindenütt befejeződött. (Nagy Vince (pk): Hitleri módszer! — Ügy van! Ügy vwn! a pártonkívüliek csoportiában) Most már minden népet ott kell boldoggá tenni, ahol letelprmlt, ahol évszázadok vaey évezredek óta él. (Zajos taps a pártonkívüliek csoportjában.) Ismerjük iá megbolygatott népek sorsát. Az első háború után a görög-török lakosságcserével olyan nyugtalánsági állapot következett be a görög félszigeten, amelynek még ma is látjuk nyomait. (Ügy van! Ügy van! a pártonkívüliek csoportjában.) Be közvetlenül itt, a Magyarországon letelepített bukovinai székelyeknél is láthattuk, milyen sokáig, milyen nehezen tudott ez a nép megnyugodni (Felkiáltások a kisgazdapárton: Most sincs megnyugodva!) és hazai területen ismét hazát találni magának. Most képzeljük el azt, hogy százezreket mozgatnak meg onnét és azoknak itt kellene helyet biztosítani. Talán , még lehetne, de ezt sem irom alá, ám de mi lesz a lelkükkel, ia nyugalmukkal! Nagyon sokáig, talán évtizedekig nem tudnak beleilleszkedni az itteni viszonyokba. Dehát ha már megtörtént ennek az egyezségnek az aláírása, akkor legyen szabad végigvennem a fogyatékosságokat. Az egyezmény III. cikke különbizottság fölállítását teszi lehetővé, ennek a különbizottságnak megad minden lehetőséget arra,