Nemzetgyűlési napló, 1945. II. kötet • 1946. május 10. - 1946. augusztus 9.

Ülésnapok - 1945-44

565 A nemzetgyűlés U. ülése 1946. évi július hó 30-án, kedden. 566 Egy kétségtelen, t. Nemzetgyűlés, kétség­telen az, hogy Magyarországnak az összes há^ borút vesztett országok közül nehezebb a maga bekeoelaait megfogalmaznia, mint bármelyik mas országnak. Ugyaniig Olaszország kávételé­vel Magyarországon kívül minden háborút vesztett ország birtokon belül van. A románok könnyen megjhaitérozzák saját békecéljaikat, mert hiszen csupán csak annyit kelil monda­niuk, hogy egy talpalatnyit sem engednek' ab­ból, amit ma birtokolnak. (Némethv Jenő (msz): Mi meg visszakérünk! — Rőth Pál (kg): Könnyen beszél!) Igen, osiak ennek vannak kö­rülményei is. (Vásáry József ( msz ) : Nem a tényleges birtoklás dönti ezt el. — Rőth Pál (kg): Könnyű felelőtlenül kiabálni! — Vásáry József (msz): Ez felelőtlenség maga szerint"? Szép dolog!) A magyar kormánynak nagyon gondosan kellett mérlegelnie azt is, hogy a magyar békecélok felállításánál hol van a ko­moly értékelhetőségnek a határai és hol van az a határ, amelyiket nem szabad túllépni semmi­féle belső nyomass hatása alatt, mert akkor a magyar kormány egész békeoélja elveszti a maga komolyságait és nem tudnak vele megfe­lelő értékeléssel foglalkozni. (Némethy Jenő (msz): Ha a magvarokat visszakérjük*? — Révai József (kp) Némethy Jenő felé: Miért nem mondja Erdélyről, hogy jó helyen van ott, mint az aranyra mondotta'?! — Dénes István (ok) : Az arany és a magyarok között van dif­ferencia! — Az elnök csenget. — Drózdy Győző (msz): Nem a történelmi Magyarorszá­got kívánjuk vissza, csak a magyar terüleite­ket!) Sok vád hangzott el arra nézve is, — és ezt a vita során még azok is bizonyítgatták, saj­nos, akik ennek ellenkezőjéről már bizonyíté­kokat kaptak —, hogy a magyar kormányt mulasztások »terhelik abban a tekintetben, hogy nem juttatta el kellő időben, a magyar béke­célokat azokhoz a nagyhatalmaikhoz, amelyek­nek kezében a döntés van. En kijelentettem beszámolóm során, hogy úgv Moszkvában, mint a többi nagyhatalmak fővárosaiban azit tapasztalit.uk , hogy teljeisi mértékben ismerik még részleteikben is ezeket a kérdéseket es állásfoglalásukban semmiképpen sem zavarta őket semmiféle magyar kormánymulasztás. De hogy egyebeit, ne mondjak, az elmúlt esztendő­ben már tangusztus 14-én az Összes nagyhatal­makhoz eljutott az első jegyzék, amelyben le­fektettük úgy a kisebbségi kérdésben, mint az etnikai kérdésekben és a területi kérdésekben váló álláspontunkat, majd pedig 1946 február 1-én, tehát messze megelőzve a párisi dontes időpontját, sőt a külügyminiszterhelyettesek értekezletét is, ott volt a magyar kormány jegyzéke: ez kifejezésre juttaitja a három leg­főbb gondolatot, amely bennünket a bekecelok tekintetében sarkall: az első a nemzetiségi es területi kérdés összhangbahozatala, a második a gazdasági és kulturális együttműködés biz­tosítása, a harmadik az államközi politikai es társadalmi ellentéteket okozó ellentetek kikü­szöbölése. (Némethy. Jenő (msz): Akkor miért jött a február 9-iki nyilatkozati) 2 * 6 Ennek a jegyzéknek az volt a hatása, — es ezt is illik tudni, — hogy a három;nagyhata­lom szakértői a helyszínen tanulmányoztak a magyar határok kérdését. Nem lehet azt mon­dani', hogy tájékozatlanok voltak a magyar kormány mulasztásai következtében, amikor ezeket a döntéseket meghozták. (Némethy Jenő (msz) : Tehát nem ia magyar kormánytól kaptak a tájékoztatást! — Buchinger Manó (szd): Mi maga, papagáj 1 ? — Zaj. — Az elnök csenget.) Mi most (rendkívül nagy döntéseik előtt állunk. Teljes mértékben meg tudjuk érteni, ha a társadalom minden rétegét feszíti a gondolat és feszíti az érdeklődés, vájjon mi lesz a döntés, mert hiszen ez* a döntés nagy miértékben meghatározza a magyarság sorsát. Ahhoz, hogy az elkövetkező időkben a magyar kormány minden energiáját a helyesebb meg­oldás érdekében tudja felhasználni „ , nyuga­lomra, benső békességre van szükség. Itt van a béketárgyalás, amelyre nyilvánvalóan napo- • kon belül meg fognak hívni bennünket is, s amelyre a magyar szakértők már ki ós utaz­tak. A béketárgyalás körüli napokban és mun­kálatoknál azoknak erejére és energiájára, akiknek az a kötelességük, hogy a magyar kérdést a jobb megoldás felé vigyék, teljes mértékben szükség van, és* legyen meggyő­ződve a t. Nemzetgyűlés arról, — mi is rn* 1 «" vagyunk győződve róla — hogy amint bárki lenne itt a mi helyünkön ezekben az időkben, mindent elkövetne azért, hogy a nemzetnek ezekben a sorsdöntő nagy napjaiban és hetei­ben igyekezzék hivatásának _ magaslatán állni és a maximális erőt kifejteni, ugyanúgy a mai magyar kormány erT*e illetékes szervei is meg fogják ezt tenni. Éppen ezért nagyon kérném, ne mérgezzük a magyar közvéleményt a bizalmatlanság elhintésével, (Ügy van! a szociáldemokrata és ,a< kommunistapárton.) me^ egyrészt hátráltatja a valóban minden erőt igénybevevő munkát a bizalmatlanság meg­nyilatkozása és a bizalmatlanság terjesztése á közvéleményben, másrészt a magyar közvéle­ménynek nyugalomra. Jbékés, erős magatar­tásra van szüksége ahíhoz» hogy az elkövet­kező döntéseket nyugodtan tudja elviselni. (Zaj. — Kováts László (msz) : És a B-lista rendelet 'felfüggesztésére! — Egy \hmig a kommunistapárton: Nem a haza fáj nekik, hanem a B-lista!) T. Nemzetgyűlés! Nagyon szeretném már egyszer, ha a kormány külpolitikai működésé­nek bírálói részéről rádöbbennének arra az igazságra, amely itt van a szemünk előtt, hogy ezt a szerencsétlen helyzetet, amelybe a nem­zet beleesett, valakik csinálták. (Úgy vám! Ügy van! — Taps a koalíciós pártok soraAban­— Justus Pál (szd): Akkor kellett volna be­szélniök, uraim! Ez a helyzet nem macától állott elő! — Zaj a szabadságpárton.) Érdemes lett volna beszélni arról, hngy p>»bp a h el v^tbn a magyarságot vezetői taszították bele. (Dénes István (pk): Ügy van!) de én nem hallok kri­tikát ezek felé a vezetők felé. (Ügy van! Üffji van! — Nagy taps a koalíciós pártok sorai­ban — Piros László (kp) : Védik őket! — Rudas László (kp): Egyetértenek velük! — r Gábor József (kp): T'Tgy látszik, azzal egyetértenek! — Ellentmondások a szabadságpárton. — Drózdy Győző (msz): Nem mi voltunk a veze­tők!) Ellenben igen gyakran hallom, hogy ezeru a területen a valóban hatalmas munkát végző és nagy erőfeszítéssel dolgozó magyar kül­politikai tényezőket kritizálják, ahelyett hogy engednék őket dolgozni és azokat bírálnák, akik ebbe a szerencsétlen helyzetbe juttatták az országot. (Élénk helyeslés és tons a koalí­ciós pártok soraiban. — Némethy Jenő (msz) : Azokat a népbíróság elbírálja. — Ternay 36*

Next

/
Thumbnails
Contents