Nemzetgyűlési napló, 1945. II. kötet • 1946. május 10. - 1946. augusztus 9.

Ülésnapok - 1945-42

471 A nemzetgyűlés 42. ülése 1945. évi juliitß kó 25-én, csütörtökön. 472 (Olvassa); »Azért vetítettem ide nagyon röviden az első világ-háború utáni külpolitikai lépéseket, mert szeretném, ha a mai reálpolitikai lehetőségek mellett azok a tanulság-ok is alapjául szolgálnánaík külpolitikánknak, amelyeket ezeknek az időknek a tanulmányozásából merthetünk-« Azután ezt -mondja a miniszterelnök úr (olvassa): »Az, elmúlt rezsim meglovagolta a Trianon okozta nemzeti fájdalmat, a saját bűneit Trianonra igyekezett kenni és így a magyar közvéleményt szembeállította azokkal a népekkel, amelyek a trianoni döntést hozták vagy abból részesedtek. Az ilyen hangú

1 latban ringatott, főleg városi, méginkább középosztálybeli közvéleménnyel szemben azután nem merte vállalni azokat a kezdeményezéseket, amelyek szükségesek lettek volna a volt ellenségek kiengesztelésére, szövetségessé tételére, az igazi idlélkeleteurópai béke megteremtésére.« Végül a következőiket mondta (olvassa): »A kapcsolatok hiánya miatt a demokratikus nagy népek nem ismerhették meg népünknek, a magyar parasztságnak, a munkásságnak az értékeit, békeszeretetét, németellenes érzelmeit, a demokrácia iránti vágyódását és most a demokráciára hárul az a féltadat. hogy a magyar népet igazi arculatával mutassa meg a világnak.« T. Nemzetgyűlés! Ha valaha a multat kellően értékelték és a jövendő útjait kellően szabtak meg, a moszkvai beszámolónak ezek az általános megállapítások kellően értékelve, szabtak is tennivalókat a jövendő magyar külpolitika számára. Nem feledhetjük el ugyanis, hogy végre a külpolitikának Magyarországon egyetemesnek és csak magyarnak szabad lennie. (Ügy van! Ügy van! — Taps a kisgazdapárt oldalán. — Egy hang a szabadságpárt oldalán: Hát milyet csináljunk, ha nem magyart!) Mélyen t. Nemzetgyűlés! Hogy ez így legyen, méltóztassék megengedni, hogy ma még csak kialakulóban lévő külpolitikánk néhány hiányosságára is rámutassak. Ezek közül az első, hogy javarészt még nem is létezik külpolitikánk. Nincsenek meg a külképviseletek, nincsenek a magyar érdekek kellően képviselve ha tárainkon túl. (Vásáry József (msz): Ez igaz!) Amennyiben igaz, igaz, az is, hogy mindez nem rajtunk múlik és igaz az is, hogy a külügyminiszter úr és a kormányzat mindent megtett és megtesz' ahhoz, hogy ez minél hamarabb valóra váljék. (Ugy van! üffy van! a kisgazdapárt oMaikín. — Vástáry József (misz): Máért ilyen későn? — Egy hang a szociáldemokratapárt oldalán: Mert elvesztettük a háborút!) T. Nemzetgyűlés! A másik

1 hibánk külpolitikai vonalon éppen az, hogy az első tőmondatban mondott szempontokat nem tudjuk és nem akarjuk úrrá lenni hagyni, nem akarjuk elhinni, hogy csak külpolitika van, amely egyetemes, egy vonalú, pártoktól íiig. getlen Meglévő külpolitikánknál is ez a hiba és fájdalmasan jelentkeznek is már a jelenségei. (Halljak! Halljuk! a szabadságpárt oldalán.) Azért kél'l kormányzatuniknak magát arra elhatároznia, hogy jó és okos lemérés után vag-y politikusokat állít külpolitikánk külföldi képviseletei élére, «kikben megvan a lemért, higgadt józanság, (Dénes István (msz): És tudás!) a demokratikus szellem szolgálatára való fenntartás- nélküli készség — a tudás.az természetesen benne van, erről nem kell külön beszélni. (Dénes István (misa): Pedig nagyon fontos!) — ós melléjük állít karrierbeli diplomatákat, akik tudnak segíteni és a szellemi készségek jelenléte mellett a mesterségbeli készség hiányait pótolni tudják. Vagy ka-rrierbeli diplomatákat állít a kormány vezető helyre és melléjük állít politikusokat, akik ugyanazon, az -előbb már felsorolt kellékekkel rendelkeznek. Méltóztassék elhinni, ha — ismétlem, rajtunk kívül fekvő okokból — ez eddig meg nem valósulhatott, de külképviseleteink már meglennének, ha a külföld a magyar viszonyokról, demokráciánk fejlődéséről kellően lett volna tájékoztatva, vagy nem hamisan volna tájékoztatva!, egészen bizonyos, hogy a május 7-i párisii döntés nem következett volna be. (Stühmerné Oberschall Ilma (msz) és Slachta Margit (pk): Ügy van!) T. Nemzetgyűlés! Ám szeretném leszegezni azt is, (wj.) hogy ezen pozitív hiba mellett van egy sokkal súlyosabb negativ hibánk is, hogy az elmúlt rezsimből kintmaradt felelőtlen, hivatott vagy hivatlan személyek és diplomaták nagy része formális hadjáratot folytat a fejlődő magyar demokrácia ellen, (Ugy van! Ugy van! — Taps a kisgazdapárt, valamint a szociáldemokratapárt és a kommunistapárt oldalán. — Egy hang a szociáldemokratapárban: A magyar állam pénzén!) sok esetben jogtalanul megtartott pénzeken is, amint erre is Teszek bátor utalni. Szeretném kérni a kormányzatot, elsősorban a külügyminiszter urat arra, tartson már egy európai razziát, (Élénk helyeslés a kisgazdapárt es a szociáldemokratapárt soraiban.) válogassa ki a kártékony elemeket, vetesse zár alá a valódi, vagy hamis néven dugdosott magyar pénzeket, tisztítsa meg a külföldet az ilyen kártékony elemektől legalább annyira, hogy a hivatalosság látszatával és a magyar nemzet képviseletének álürügye alatt ne garázdálkodhassanak a határokon túl. (Elénk helyeslés és taps a kisgazdapárt, valamint a szociáldemokrata és komin uni s t apart oldalán.) A miniszterelnök úr nyugati útja céljait három pontban foglalta össze, mondván, hogy ., sürgetővé tette az elvben egyébként már elhatározott elutazás megvalósítását is a május 7-iki párisi döntés, a külföldre hurcolt magyar javak visszaszerzése és azonkívül a kormányzat és a külügymimszter úr ama el nem vitatható kitűnő eredményei, (Egy hang a kisgazdapárt soraiból: Úgy van!) amelyekle el lehetővé tették, hogy Európa újrarendeződése során a délkeleteurópai kisállamok közül elsőnek a magyar nemzet, a magyar állam találjon kapcsolatot a világ nagyhatalmaival. (Taps a kisgazdapárt oldalán.) Hallottuk, t. Nemzetgyűlés, hogy a második és harmadik helyen félsorolt és célzott eredmények teljes sikerrel jártak. Az első pont, a május 7-iki párisi döntés, Erdély sorsának a kérdése, kevés és hiányos konikré; tumot tartalmaz, de mind az Êszakamerikai Egyesült Államokban, miint az Angol Birodalomban tett hivatalos nyilatkozatok is remény tkeltő Ígéreteket tartalmaznak. A továbbiaknak már a békedelegáció és a béketárgyalásokqn résztvevő^ nemzetek feladatának kell lenniük és én hinni szeretném, hogy ezen a téren a magyar békedelegáció fogja tudni a maga kötelességét teljesítemi és küldetését hűen szolgálni. Hiszen mégis abban a reménységben és meggyőződésben 1 élünk, hogy a viTághábórában győztes nagy-