Nemzetgyűlési napló, 1945. II. kötet • 1946. május 10. - 1946. augusztus 9.
Ülésnapok - 1945-41
393 A nemzetgyűlés 4L ülése 1946. évi július hó 24-én, szerdán. 394 tani! — Egy hang a szabadságpárt soraiban:. Cirkusznak nevezte a parlamentet!) Elnök: Döbrenteiné képviselőtársamat rendreutasítom. (Éljenzés és taps a szabadságpárt oldalán. — Felkiáltások a kisgazdapárt soraiban: Éljen ,az elnök!) Lévay Zoltán (msz): Végtelenül sajnálom, hogy néhány ízléstelen közbeszólás kilendített ebből az ünnepélyes témából és hangulatból. Elnök: A képviselő urat is kérem, hogy a parlamenti illemhez tartsa magát. (Révész Mihály (szd): En rendreutasítanám! — Egy hang a szabadságpárt soraiból: Hát legyen elnök! — Révész Mihály (szd): Mi az. hogy »ízléstelen« 1 ? Lévay Zoltán (msz): Az ön közbeszólása! (Révész Mihály (szd): Olyant mégse mondjon többé, hogy »menekülésszerűen«.) Talán folytassuk most már a témát. Interpellációm témájára kívánok rátérni. (Révész Mihály (szd): Ideje!) A magyar népnek legnagyobb, mondhatnám döntőfontosságú problémája a béke. Hallottunk ma beszélni erről a kérdésről és kétségtelen, hogy a nemzet akarata ellenére, idegen érdekekért végigharcolt háború után, mint volt német csatlósállam, most kerülünk a népek ítélőszéke elé. Az eddigi jelek szerint és a dolog természeténél fogva is ügyünfe elbírálásánál igen fontos tényező a háborúba való beavatkozásunknak, vagyis háborús felelősségüríknek a kérdése. Mindegyik nép, amely legyőzöttként kerül a tárgyalóasztalhoz, igyekszik a maga háborúbalépésének körülményeit, az általa folytatott hadviselés mértékét s értékét tisztázni» jelentőségét csökkenteni és felhozni azokat ,a tényeket, amelyek a felelősség vagy bűnösség kérdésében mentő vagy legalább enyhítő körülményként szolgálhatnak. Joggal tekint tehát a magyar közvélemény is feszült érdeklődéssel a békeszerződések; előkészítésére irányuló magyar munka elé. Mindenki tisztában van a kormány rendkívül nehéz és kényes helyzetével és a reá háruló felelősség súlyával. (Ternay István (msz): Csak ők nem!) Éppen ezért a béke ügyével kapcsolatos kérdésekben minden jóérzésű magyar ember csak egy véleményen lehet: hogy minél jobb, minél kedvezőbb eredményt érjünk el. Ha ebben a kérdésben felszólalok, célom a le'gkevésbbé sem fed pártérdeket vagy ellenzékieskedést, hanem egy hazája sorsáért aggódó törvényhozó aggodalmait és jóindulatú meglátásait akarom a felelős tényezők tudomására hozni. A múlt év novembere óta már feldolgozás alatt áll a magyar háborús felelősség kérdése. Ez a feldolgozás azonban egészen tömören, röviden csak az errevonatkozó okmányokból vett idézetekre támaszkodik. Bemmiképpen sem részletes, belterjes munka _és inkább csak néhány tudósunk magánszorgalomból végzett munkája volt. Teljesen tájékozatlanok 'vagyunk abban a tekintetben, hogy az illetékes kormánytényezők megtették-e ebben a' vonatkozásban azokat a komoly és szükséges intézkedéseket, amelyek ennek az anyagnak teljes és részletes feldolgozására, megőrzésire és Felhasználására szükségesek lettek volna. A külső jelek — sajnos —- a legkevésbé sem mutatnak erre. Példaképpen meg kell említenem, hogy amikor az angol külügyminisztérium magyar békeelőkészítő Referense, Macartney professzor Budapesten járt és er- 1 ről a kérdésről kívánt informálódni, nemcsak hogy nem igyekeztek összehozni őt azokkal a személyekikel, akik a háborús felelősségre vonatkozó anyagot átnézték és részben feldolgozták, hanem ezt a találkozást szinte meg is nehezítették. 167 Amikor az angol professzor a kormány egyik tagja által rendezett teára háború« felelősségünk egyik közvetlen szakértőjének meghívását kérte, a meghívóit megírták ugyan, de elküldése — nem tudom, miért — elmaradt. Ennek folytán Macartney professzornak budapesti tartózkodását egy nappal meg kellett hosszabbítania, hogy az illetőt lakásán személyesen keresse fel es a háborús felelősségre vonatkozó adatokat így megismerhesse. Nem változtat az illetékes tényezőknek ezen -a tapintatlan eljárásán az a körülmény sem, hogy — a lapokból vett értesülések szeiint — Macartney, a háborús hírszolgálatból is mindenki által ismert kiváló magyarbarát professzor, a külügyminiszterek kedvezőtlen párisi döntése miatt lemondott megbízatásáról. (Sulyok Dezső (msz): Összetévesztette magát Nagy Ferenccel! — Derültség.) Barátokra és a .magyar kérdés ismerőire ugyanis mindig szüksége volt és szüksége lesz ennek a szerencsétlén kis nemzetnek. .'"Úgy van! Ügy van! a szabadságpárt oldalán-) De hogyan is lehetett volna lelkiismeretes, alapos munkát végezniö/k a kutatóknak ezen a téren, amikor a külügyminisztérium politikai levéltára, illetőleg annak nem rezervált anyagot tartalmazó része még mindig nem került használható állapotba, hanem hosszú hónapokon, keresztül a külügyminisztérium budai, Szent György-téri palotájában víz alatt hagyatott, és senkinek sem jutott eszébe, hogy onnan kiemelje'? Csak hosszú idő múlva lehetett kiforszírozni ennek az iratanyagnak a víz alól való kimentését, de — állítólag megfelelő helyiség hiányában — ennek az anyagnak rendezésére a mai napig sem került sor. (Tern,ay István (msz): Szörnyű!) A nyugatról visszahozott úgynevezett rezervált bizalmas politikai anyag, amelynek alapján háborús felelősségünknek előbb említett hézagos és tömör feldolgozása elkészült, a külügyminisztérium szabadságtéri új palotájában kapott eredetileg egy kis szobát, ezt a helyiséget azonban hónapokkal ezelőtt elvették és emiatt az anyag átnézése is szünetel. A korábban már rendezett r akták ismét össze-vissza dobálva egy — bocsánat a ikifejezésért, finomabban nem tudom mondani — WC-helyiségben hányattak össze. A háborút megelőző, valamint a háború alatt végzett diplomáciai iratváltásokat tartalmazó bizalmas iratanyag, amely nemcsak a béketárgyalásokon bírhat felbecsülhetetlen jelentőséggel, hanem történelmi és muzeális szempontból^ is értékes és pótolhatatlan, a hatalmas épületben nem tudott megfelelő szobácskát sem kapni, ugyanakkor, amikor ennél kevésbé fontos anyagoknak és személyeknek bizony meglehetősen kényelmes szobák, sőt termeik jutnak. (Ternay István (msz): Az Orient kft-nek van irodája!) Amikor a románok legjo bb szakértőiket már hónapokkal a béketárgyalások előtt ki 4 küldöttek a nyugati fővárosokba, hogy ott az illetékeseket és a közvéleményt megfelelően megdolgozzák, amilkor sajtó jelentések szerint több vagonnyi iratot, több vasúti kocsit megtöltő iratanyagot küldtek oda felhasználás
