Nemzetgyűlési napló, 1945. II. kötet • 1946. május 10. - 1946. augusztus 9.

Ülésnapok - 1945-41

385 . A nemzetgyűlés ál. ülése 1946 gazdái } beszolgáltatási kötelezettségeinek megkönnyítése érdeklében? Hogyan kívánja legalább részben elismerni a beszolgáltatási kötelezettségbe a mezőgazdiasági bérmunkások gabonafizetését?« Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Kováts László (msz): T. Nemzetgyűlés! Elég megilletődéssel és szomorúsággal állapítom meg, bogy a szakkérdések a t. Ház tagjait nemigen éncKeklik, de ami ennél súlyosabb dolog, a kormány tagjait meg úgy sem, pedig azt hiszem, mindenki előtt közismert tény, hogy a szakkérdések végeredményben nem olyan elodázható dolgok, amelyeknek el nem mondása vagy elmondása mindegy lenne, különösen a mai súlyos gazdasági "életben. (Lévay Zoltán (msz): Nekik lesz mit enniök!) A közellátásügyi miniszter úrhoz Jegyeztem be ezt 'az interpellációt, akinek eddigi munkáját a legnagyobb bámulattal és elismeréssel figyeltem, aki talán, merném úgy állítani, ama kevés szakemberek egyiké a kormányban, aki tényleg dolgozik. (Lévay Zoltán (msz): Mondhatnám egyetlen.) Talán még ezt is lehetne mondani, bár el kell ismerni, hogy van még egynéhány, de a miniszter úr a kormánynak egyik legjobb szakembere. Éppen ezért nagyon csodálkoztam azon, hogy egy olyan rendelet jöhetett ki az ő aláírásával, amely nem éppen méltó a miniszter úr eddigi működéséhez, de meg tudom érteni és éppen erre rá fogok ttlérni. A hivatalos lap 1946 március 3-án, vasárnap megjelent 52. számában közzé van téve a közellátásügyi miniszter 10.400/1946. számú rendelete a gazdálkodók 1946/47. évi termelési és beszolgáltatási kötelezettségének szabályotárgyában. Ennek a rendeletnek 2. §-a a gazdák termelési kötelességével foglalkozik és szó szerint a következőket mondja (olvassa): »A gazdálikodó köteles úgy gazdálkodni, hogy az 1946- év tavaszán szántóterületének legalább a fele őszi és tavaszi kaszásokkal — ideértve a kölest is — legyen bevetve. Az 1946. év tavaszán tehát köteles akkora területen uavasizbúzát vagy árpát vagy rozsot vagy kölest vetni, amennyi a már meglevő őszi-búza, rozs, kétszeres és árpa vetésterületével együtt a szántóterületnek a felét teszi ki.« T. Nemzetgyűlés! Nagyon komikusan hat egy ilyen rendelet, amely tavasszal jelenik meg és intézkedik az őszi munkálatokról. Nem tudom, hogyan képzelte ezt! a közellátásügyi miniszter úr, de talán azért adta ezt ki, mert ez a rendeleti tulaj donképen a 2340/1946. M. Eszámú rendeletnek a végrehajtását célzó egyik rendelet. Meg kell ugyanis állapítanom erről a helyről, hogy amióta a kormány hivatalban van, semmiféle intézkedésitl sem tett a mezőgazdaság egyik legfontosabb kérdésének tisztázására, történetesen nem tett semmi intézkedést a mezőgazdaságnak vetőmaggal való ellátására és — amint az imént rámutattam — nem nagyon igyekezett a mezőgazdasági erőgépek meghajtásához szükséges üzemanyagokat sem kellőképpen a mezőgazdaság rendelkezésére bocsátani. A közellátásügyi miniszter úr kiadta a beszolgáltatási és termelési kötelezettségek szabályozásáról szóló rendeletét. A termelési kötelezettséget, véleményem szerint nem lehet utólag szabályozni, ha a kormány ugyanakkor NEMZETGYŰLÉSI NAPLÓ II. iévi július hó 2Í-én, szerdán. 386 nem állít be vetőmagakciókat és nem segíti tényleg vetőmaggal a gazdákat, az újakat és régieket egyaránt; hiszen közismert tény, hogy a tavaszi vetési munkálatok általában várakozáson alul sikerültek, éppen a vetőmaghiány miatt, mert a tavaszi kalászosok egyik legfontosabb ját, az árpát, nagyon sok helyen kenyérnek használták fel, mert nem volt más kenyérmag. Máskór általában csak búzát és rozsot használnak kenyérnek; az idén bizony, sajnos, rá került a sor az árpán kívül még'a kukoricára is. Tehát éppen azért, mert a kormány nem jött a mezőgazdaság segítségére vetőmagakcióval, véleményem szerint nem is lett volna szabad rendeletileg így előírnia a termelési kötelezettséget, mert ha elő akarja írni a termelési kötelezettséget, akkor tényleg vetőmaggal hathatósan kellett volna segítenie a mezogazdaaagot. {Egy hang a. szabadság, párton: Ez könnyebb, sokkal!) Annál is furcsább ez a rendelet, mert 7. §-a mindjárt büntető szankciókat helyez kilátásba, azt mondván, hogy amennyiben a cselekmény súlyosabb büntető rendelkezés, különösen a közellátás érdekét veszélyeztető cselekmények büntetéséről szóló 1941 :X. te — tehát a fasiszta időkből származó egyik igen kellemetlen törvénycikk — rendelkezései alá nem esikí, akkor a 2340/1946. M. E, számú rendelet 5. §-ának első bekezdésében megállapított kihágást követ el és hat hónapig terjedhető elzárással büntetendő többek között az is, aki 1946. év tavaszán kalászosokkal nem veti be azt a bizonyos területet, amely egyezik az őszi kalászosok! területével. Eátérve inkább ennek a dolognak a gyakorlati részére, szeretném felhívni a közellátásügyi miniszter úr figyelmét arra, hogy Kreibig Lajos professzor néhány évvel ezelőtt felállította Magyarország úgynevezett talajtérképét, — vánmegyénkint, járásonkint és hélységenkint — amelyben kimutatta, hogy Magyarország termőtalajának 55%-a homokos terület. A beszolgáltatási rendelet, amelyre az előbb hivatkoztam, nem tesz különbséget a Jbeszolgáltatás szempontjából a homokos talajon gazdálkodó gazda ós az elsőoeztályú, kötött békési vagy dunántúli sikérföldön gazdálkodó g'azda beszolgáltatási kötelezettsége között. T. Nemzetgyűlés! Nem akarok erős kifejezést használni, de nem mondható túlságosan demokratikus intézkedésnek az, hogy gyenge, silány, homokos talajon, az igazán nehéz, emberfeletti munkát kívánó talajon gazdálkodó földmívesektől ugyanannyit kívánnak, mint a Békés vármegyében vagy a Dunántúlon, vagy Pest vármegye északi részén gazdálkodóktól s az elsőosztályú, 13—14 aranykorona kataszteri tisztajövadielnm földön gazdálkodók kötelezettségeit éppen úgy állapítják meg, mint a 2—3 aranykoronás kataszteri tisztajövedelmű homokon gazdálkodó földmívesekét. Ezenkívül a tisztelt miniszter úr, mielőtt ezt a rendeletet kiadta vagy talán még azután sem gondolt arra. hogv Magyarországon a tar" tós szárazság, az aszálykáir, sajnos» majdnem évenkint visszatérő elemi csapás, amelyben az idén is igen súlyosan volt részünk. Ilyenkor általában egy miniszterelnöki rendelet szokta szabályozni az adófizetési kötelezettséget és aszálykár sújtotta vidékeken az adó elengedésen íket egy miniszterelnöki rendelet általában lehetővé szokta tenni. Ennek természete» folyománya és következménye volna az, hogyi ahol aszálykárt állapítanak meg, ott a beszolgál' 2ő