Nemzetgyűlési napló, 1945. II. kötet • 1946. május 10. - 1946. augusztus 9.

Ülésnapok - 1945-39

301 A nemzetgyűlés 39. ülése 1946. a bizottságnak előadója és mint szocialista csak azt mondhatom: nagyon kevés okunk van a türelmes várakozásra, cseleiké daiünk kell és alkotnunk kell, megteremteni az új berendezkedés alánjait, mároedie: az új berendezkedés alapjainak megteremtéséhez az ország szénkincse feletti rendelkezés teljes mértékben, maradéktalanul hozzátartozik. (Helyeslés és tavs a kommunista- és a szociáldemokratapárton.) Brettonwoodsot említi t. kép viselő társam és felveti a kérdést, hogy vájjon hogyan fogunk csatlakozni és mihez akarunk csatlakozni. En is kérdem: voltaképpen mihez kell csatlakoznunk'? Igen, én is ismerem és nagy reménykedésekkel kísértem egyidőben — ezek a reménykedések egyre csökkentek az idők folyamán — azokjat a tanácskozásokat és megbeszéléseket, amelyeik! a háború után a normális pénzügyi és gazdasági újjárendezésre vonatkozólag egy nagy világkonszern lehetőségeit, körvonalait látszottak előttünk megcsillogtatni, idetartozik a nemzetközi valutának» a nemzetközi pénznek kérdése is és még sok minden egyéb. De kérdeznem kell, yárhatunk-e mi addig, amíg mindezek a kérdések egyszer majd talán elintéződnek és létrejön egy mindenre kiterjedő, mindénre kiható olyan rendezési, amelyben a két antagonisztikus erő — mert a két gigász antagonizmusát letagadni hiba, vagy történelmi rövidlátás volna — megtalálja a maga érvényesülését? Nekünk ezen a területen, ahol vagyunk és ezen a földrajzi ponton, ahova a sors állított bennünket, meg kell tennünk azokat a lépéseket, amelyek tovább már el nem odázhatók. Justus képviselőtársam egy szocialista vonalvezetésű beszédben, amely hibátlan marxista logikával tárta fel azokat az alapvető okokat és körülményeket, amelyek nemcsak a javaslat mögött, de az egész politikai elgondolás mögött is meghúzódnak, tett egy kijelentést» amelyre ugyancsak szeretném felhívni a Ház figyelmét, messzebbmenő összefüggései miatt. Nevezetesen azt a kijelentést tette, hogy a tőke seholsem jelentikezük, seholsem mutatkozik az újjáépítésnél magyar- vagy világviszonylatban egyaránt és ezzel szinte önmagát teszi feleslegessé. T. képviselőtársaim itt a nyugatra hivatkoznak, sőt Halter képviselőtársam bizonyos politikai célzatossággal a kisgazdapárton a magántulajdont, a szoeiáldemokratapárton a nyugatot reklamálja. Kérem, én olvasója vagyok a nyugati sajtónak, természetesen szívesebben és fokozott érdeklődéssel a nyugati szocialista sajtónak. Itt van a kezemben a New Statesman and Nation cíníű angol szocialista heti folyóirat két száma.

116 Az egyikben éppen arról a kérdésről esik szó, hogy ebben az átmeneti korszakban, — mert átmeneti korszakban vagyunk, t. Ház — a kapitalizmusból a szocializmusra való áttérés korszakában vájjon a változott helyzetben melyek is a munkának és a termelésnek az ösztönzői? Angliára vonatkozóan állapítja meg a cikkíró, hogy a kapitalisták tartózkodnak az invesztíciótól, noha a jövedelmeik megvannak hozzá, noha a profitjaikat a változott helyzet széles szektorokban alig érintette és korlátozta, inkább elköltik, mint invesztálnak. A kisember, a dolgozó ember bízik az új világban s érdemesnek tartja a tartalékolást és a takarékoskodást az új világban. Azok, akik előtt nem a közgazdaévi május hő 25-én, szombaton. 302 ság, hanem csak a haszonélvezet van, bizalmatlanok és ezzel egyúttal meghúzták önmaguk felett is a lélekharamgot. (Élénk taps a szociáldemokrata- és a kommunistapárton.) Legyen szabad azután, hogy itt idéztem a Magyar Általános Kőszénbánya jelentéséből — nem ok nélkül, mert hiszen a lelki affinitások ebben a tekintetben mindenki előtt, azt hiszem, meglehetősen világosak és félreértést nem engedők — rámutatnom arra, hogy a kapiitalisztikus gazdálkodásnak vannak kis ügyeskedői és vannak a kapitalizmus törvényszerűségeinek alapos és gyökeres félreértői. Azt kell mondanom, hogy az úgynevezett nagyvállalatok, az úgynevezett vezető pozíciókban lévő emberek is legfeljebb a kis ügyeskedőkhöz tartoznak. Adott helyzetben, adott körülmények között bizonyos lehetőségeket értelmesen, ügyesen profitszerzési Összefüggésekben kihasználni, azt igen! Magának a rendszernek a törvényszerűségeit, a tőkés termelési és gazdasági rendnek azokat a belső törvény szerűségeit, amelyek egyre sűrűbb időközökben, egyre borzalmasabb mértékben onvulziókhoz és háborúkhoz vezetnek, lényegileg és érdemileg csak a szocialisták ismerik, mert szocialisták és marxisták. (Ügy van! Ügy van! a szociáldemokratapárt oldalán.) T- Nemzetgyűlés ! Nem Véletlenül ^ szakadnak a nyakunkra háborúk, nem vléletlenül történik az, hogy egyszer csak az egész gépezet megáll, és nehéz elgondolni, hogy mi történhetett volna Amerikában az 1932-es szörnyű méretű válság idején, ha Roosevelt, a kapitalizmusnak ez a nagystílű és nagyvonalú, mondhatni, szinte elkésett mentőangyala oda nem áll és bizonyos elhatározott gesztusokkal és nagy vonalú szociálpolitikával, iá New Deal

1

" lel bele nem nyúl a dolgokba és maga mellé nem állít egy hatalmas népi erőt, elsősorban és mindenekfelett, ha oiem is a politikailag szervezett, de gazdaságilag megszervezett amerikai közvéleménynek egy jelentős részét. a szakszervezeteket. Európában ugyanakkor felszabadultak a kapitalizmus és a barbárság összeszövetkezett erői, és mert jól tudták azt, hogy belülről tehetetlenek, esődben vannak, tehát az erőszakos módszerhez folyamodtak, hogy próbáljanak kijutni az »impasse«-ból, a lehetetlenségből. ^ Nyugatra méltóztatnak hivatkozni. Hadd hivatkozzam én egy mindenki által elismert tekintélyre, a nem régen elhunyt John Maynard Keynes nagy közgazdászra,

118 aki mint liberális közgazdász és gazdaságpolitikus, teoretikus és író kezdte, s elérkezett a kollektivizmus mesgyéjéig. Ha pedig nem ragadja el idő előtt a halál, talán nemcsak arról írt Volna könyvet, mint az előző háború után, hogy: »A béke gazdasági következményei« és nemcsak arróí írt volna könyvet, mint ahogyan az eltévesztett aranystandardra való visszatérés óta 1925-ben megírta »Mr. Churchill gazdasági következményé«-t, hanem arról is r írt volna, hogy mik a kapitalizmus rövidlátásának, elfogultságának lés önzésének a következményei. En egyelőre csak arra hivatkozom, hogy a Nation egyik számában — azt hiszem, 1937-ben — két ragyogó cikkben arról írt, hogy a népek szinte korlátlan jóléte és a jelen állapot között nines más gát és más akadály, mint a háború. Éppen ez a háború következett be, de hogy ilyen háborúk bekövetkeznek — és ezt még a legragyogóbb elméjű