Nemzetgyűlési napló, 1945. II. kötet • 1946. május 10. - 1946. augusztus 9.

Ülésnapok - 1945-39

293 A nemzetgyűlés 39. ülése 1946. Mélyen t. Nemzetgyűlés! Ez a kérdés igen súlyos, éppen az előterjesztett javaslattal kapcsolatban, amelyből, sajnos, nélkülözzük a hivatalos adatokat, pedig benne kellett volna lennie az indokolásban» hogy milyen mértékű az a külföldi tőlkie, amely itt érdekelve van. Ha ezek az adatok rendelkezésre állnának, kiegészítve Őket a hazai tőke adataival, tudhatnánk, hogy milyen nagyságú értékmegtéritésről van szó. Egyik képviselőtársam, ha jól emlékszem, Halter Béla részéről azt hallottuk, hogy körülbeiül 250—300 millió dollár kártal'anítási összeg előteremtése válik szükségessé, ha ennelk a szakasznak alapján az államosított javak valóságos kártalanítását komolyan végre akarjuk hajtani. (Nagy Vince (pk): Négy hónapon belül!) T. Nemzetgyűlés! Ezt az összeget a kártalanítás részére nem tőkeösszegben) hanem még annak normális kamataiban sem fogja elbírni a magyar állam mai gazdiasági és pénzügyi helyzete. (Lévay Zoltán (pk) : Ez annyi egymagában, mint a jóvátétel.) A kártalanítást nem lehet másképpen végrehajtani, csak úgy, ha a kártalanítás szükségleteire államkölesönhöz folyamodunk. (Egy hang a pártonkivü* liek csoportjából: Honnan?) Kölcsönt belülről Magyarországon ma nem igen lehet igénybe venni. Legfeljebb kényszerkölosönről lehetne szó. Én egyszer akartam ilyent és ledorongoltak érte, azután pedig megcsinálták, nem kényszerkölcsön formájában, hanem egyszerűen értékmegtérítés- nélküli igénybevétel formájában, annak ellenére, hogy velem szemben azt hangoztatták, ha kényszerkölcsönt akar a pénzügyminiszter, legalább tegyen nyilatkozatot, hogy devalvációt nem fog csinálni, ök azonban megcsináltak egy igen alapos devalvációt és hogy ennek mi lett az eredménye, azt hiszem, nem kell itt ismertetnem, az eredményt mindenkinek a zsebe ismeri, ismeri életmódja, életnívója. (Eay hana a pártonkívüliek csoportjából: Már aki nem tette postára vagy a bankba! A jól értesültek! A benfentesek!) T. Nemzetgyűlés! Ha állandóan azt hangoztatjuk pártkülömbség nélkül, hogy külföldi kölcsön, külföldi támogatás nélkül a magyar társadalmi élet feltámasztása, felemelése, kiépítése nem lehetséges, akkor nagyon furcsán fogunk kinézni, amikor olyan kártalanításra vesszük igénybe a külföldnek most adandó kölcsönét, amely kártalanítás során ezt a kölcsönt a külföld ittlévő tőkéjének értéken aluli megváltására akarjuk felhasználni. (Vajda Imre (szd): Nem kell félni, nem fogjuk igénybe venni! — Justus Pál (szd): Szóval ne államosítsunk?) Ilymódon nem fogunk kölcsönt kapni, mert hiába vannak demokratikus nagyhatalmak keleten is, nyugaton is, egyetlenegy nagyhatalom sem fog nekünk azért kölcsönt adni, hogy itt lévő tőkéjét mi értéken alul fizessük ki. (Egy hang a szociáldemokrata párt oldalán: Ez propaganda! Nem kell félni! — Nagy Vince (pk): Nem kell félni semmitől! Az inflációtól sem kell félni?! — Vásáry József (pk) gúnyosan: Hol itt az infláció? — Zaj.) . Van azután meg egy másik része a dolognak, amelyet szintén elő kellett volna az igen t. kormánynak az iparügyi minisztériummal és más érdekelt minisztériumokkal együtt kétszítenie, ami akadálya annak, hogy a törvényjavaslat indokolásában említett széngazdálkodási tervszerűséget és egyeduralmat megválóévi május hó éS-én, szombaton. 294 síthassuk. Ez az, hogyan fogják vinni az üzemet abban az esetben, ha az itt lévő külföldi tőkiát nem fogjuk tudni megváltani, államosítani, hanem tűrni lesszünk kénytelenek a külföldi érdekeltség tulajdonjogát és minthogy nem tudjuk az üzemet szétválasztani 50—50 %-ra vagy 30—70 %-ra, mert közös üzemvitelt kell folytatnunk, hogyan fog történni a közös üzemvitel? (Nagy Vince (pk): Majd Marosán megmondja!) Én itt nem utalok másra, mint a mai napig még a, nemzetgyűléshez be nem terjesztett Magyarország és a Szocialista Szovjet Köztársaságok Szövetsége közt kötött gazdasági együttműködésről szóló szerződésre, amelynek I. fejezet, 1. § B. 4. pontja kimondja (olvassa): »Ennek a ' szerződésnek célja részvétel a magyar széntermelés további fejlesztésében, a magyar szén ipari feldolgozásában és ezzel kapcsolatban új iparágak létrehozásában, vegyes magyar-szovjet vállalatok alakításában.« Mi tehát kötelezve vagyunk ebben a szerződésben arra, hogy ilyen vegyes vállalatokat tartsunk fenn, amelyek nagyon természetesen lehetetlenné teszik a magyar kormány számára a széntermelés feletti egyeduralmat. Ne tessék tehát arra hivatkozni, hogy ez a cél és ezt el fogjuk érni ezzel a javaslattal. Ha ezt akarta a kormány, akkor intézkedéseket kellett volna tennie s olyan javaslatot kellett volna kidolgoznia, amely lehetővé teszi, hogy elhárítsuk azokat az akadályokat, amelyek e cél elérését akadályozzák. Ismertetnie kellett volna azt, — ha már nem lehet a kérdést másképpen, mint valami közös üzemekkel megoldani — hogyan vitetik az a közös üzem és milyen befolyása lesz a magyar kormánynak a tekintetben, hogy a munkásság életnívójának emelése, a termelés gazdaságosabbá tétele és az iparpolitika okszerű fejlesztése szempontjából a széntermelés feletti egyeduralom elérhető és biztosítható legyen. Mindez hiányzik. Van egy nagyon súlyos rendelkezés, amellyel az igen t. kormány eliminálni akarja azt a nehézséget, amely annak folytán jelentkezik, hogy az ország gazdasága a szénszükségletnek még ötven százalékát sem tudja jelenleg itthon kitermelni. Azt mondja, hogy a külföldi szén behozatala állami ellenőrzés alá esik. Nagyon szerettük volna megtudni, Hogy mi ez az állami ellenőrzés s milyen formában, milyen szervekkel, milyen intézked-r sek alkalmazásával fog ez megtörténni? (Vajda Imre (szd): Képviselő úr, az egész külkereskedelmünk állami ellenőrzés alatt áll és ennek megvannak a szervei! — Vásáry József (pk): De jó lenne, ha ismernénk, mi történik a külkereskedelem terén! De jó lenne! Hozzák ide! — Vajda Imre (szd): Meg fogják ismerni! — Lévay Zoltán (pk) : Az Orient révén talán? — Zaj.)

110 Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Vásáry István (pk): T. képviselőtársam, én szeretném ismerni ezeket a dolgokat és ezeket az eredményeket. Nagyon félek attól, hogy itt egy igen kétélű fegyver van a kezünkben és nem tudjuk, melyik élével vágjuk meg magunkat. (Lévay Zoltán (pk) Vajda Imre felé: Kár volt közbeszólni!) Fogjuk-e védeni a hazai széntermelést a rentábilisabb, olcsóbb szénnel szemben vagy pedig teret engedünk annak behozatalára és akkor^ a saját széntermelésünk, különösen a- gyengébbminőeégű szenet illetően annyira nem gazdasá19*