Nemzetgyűlési napló, 1945. II. kötet • 1946. május 10. - 1946. augusztus 9.

Ülésnapok - 1945-38

267 A nemzetgyűlés 38. ülése 1946. erőmű; készen voltak a terveik azok kihaszná­lására, de elvesztettük őket. Megmaradt ösz­szesen százezer lóerőnyi vízierőmű, éppen a legnehezebb viszonyok között. Az Összes vízi­erőnek alkalmas folyók a Felvidéken és Er­délynek a trianoni határhoz közeleső területén vannak: Kolozsváron, Szatmárnémetiben, azután lent Csik megyében, Háromszék me­gyében, ahol színmagyar tömegek laknak. Eze­ket elvesztettük a magyarság számára. Vízi­művekre tehát nem számíthatunk, mert ami van, az egészen csekély. Ugyanígy jártunk az erdőségeinkkel. Energiaforrásaink, energiakészleteink másik rendkívül fontos tényezője a fa, az erdő. A napokban a Kis Újságban megjelent egy köz­lemény, amelyben ez állott: »A halálraítélt magyar erdők«. így van. Ha tudjuk azt, hogy a magyar háztartások 85%-a faf ütésre volt berendezve, akkor tisztában vagyunk azzal, hogy mit jelent erdeink elpusztulása, elvesz­tése. Fa hiányában mi történik az Alföldön és a Dunántúlon? Az történik, hogy a magyar gazdák, a magyar parasztok a hivatalos sta­tisztika megállapítása szerint évenkint 1,200.000 tonna szalmát, kukoricaszárat és egyéb takar­mányt tüzelnek fel, ami azt jelenti, hogy ezt elvonják az állatállományuktól, és — ami még fontosabb — elvonják a magyar földtől a trágyát. Ezt ugvanis rendkívül trágyaszefrény földjeink rettenetesen meg fogják s íny leni. (Egy hang a kisgadavárt oldalán: Igaza van! — Egy hang u kommunistanárton: Ennen ezért van fokozott jelentősége a szénerazdálko­dásnak!) Ezért szavazom meg. és ezért kérem, hogy fogadjuk el valamennyien a javaslatot, t. képviselőtársaim. Ebben egyetértünk, ele méltóztassék megengedni, hogy ezt a kérdést gazdasági alapon is kissé megvitassam. (He­lyeslés a pártonkívülieknél. — Egy hang a kisgazdapárt oldalán: Ert hozzá!) Ha önök megnézik Csonka-Magyarország térképét, akkor meg fogják látni, hogy hol fekszenek ezek az erdőségeink, amelyektől megfosztottak bennünket: a trianoni határok közelében köröskörül, a Felvidéken és Erdély­ben. Az a 22.000 négyzetkilométernyi terület, 96 amelyre vonatkozólag a kormányunk kérte a nagyhatalmaktól, hogy a békeértekezleten adják vissza, szintén óriási lépés. (Nagy Vince (pk): Lett volna!) De kérdem: amikor egy or­szág demokratikus népének életéről, élet­képességéről van szó, amikor arról van szó, hgy embereink innen ki ne menjenek, hogy el­induljunk a fejlődés útján, hogy le ne marad­junk a vonatról a többi népek mellett és hogy egy kis levegőhöz, élethez tudjunk jutni, akkor vájjon tőlünk, magyar emberektől rossz néven veheti-e akár Groza Péter t. miniszterelnök úr, volt iskolatársam 97 vagy akárki más, ha azt mondjuk: Uraim, üljünk össze, mert lehetet­lenség egy kis népet így halálra ítélni. Vízi­erőmű és fa nélkül a meglevő csekély szén­készlet mellett ugyanis nem tudunk megélni. — Hiszen alig van 670,000.000* tonna szén ebben az országban és ennek is nagyrésze barna szén, amelyet át kell nemesíteni, hogy fel tud­juk használni. Ennek az országnak szénipara, hatalmas ipari munkássága van*, kitűnő szak­emberei, mesterei vannak. Mi történik ezekkel, ha átsiklunk a kérdések felett? Utódaink jog­gal fogják azt mondani, hogy ez a nemzet­évi május hó 24-én, pénteken. 268 gyűlés nem értette meg az ország helyzetének komolyságát, amikor ellazsálta, elszalasztottá az alkalmat, hogy innen a nemzetgyűlés pad­jai közül felemelje szavát a nagyhatalmakhoz, a külügyminiszter urakhoz, akik sorsunk felett döntenek, hogy nem vagyunk soviniszták, nem kívánunk ilyen jogcímeken semmit, de hagy­ják meg az életlehetőséget ennek a szerencsét­len nemzetnek. Hiszen mindezek nélkül, pjusz­tán csak a földből egy nemzet nem élhet meg, vagy tökéletesen gyarmati sorsba fogunk le­süllyedni. (Ugy van! Ügy van! — Taps a pár­tonkivüliek és a kisgazdapárt soraiban. — Vásáry József (pk): A pártközi értekezleten mindenről lemondtak!) ; "Én 25 éven keresztül könyveimben, beszé­deimben, egész magatartásomban mindig a szomszédállamokkal való tökéletes harmóniá­nak, az egyesült államoknak, a vámunióknak voltam harcosa és mindig azt kerestem, ho­gyan lehet ezekkel a népeikkel kivétel nélkül megbékélni és együtt élni. De amikor a darab kény erünkről van szó, amikor rólunk, gyerme­keinkről, unokáinkról, életünkről, a minden­napinkról van szó, amikor arról van.szó, hogy ez az ország itt Európa keleti közepén a jövő­ben is fenn tudjon maradni, akkor méltóztas­sanak megengedni, hogy legalább innen fel­hívjam a nagyhatalmak figyelmét arra, hogy mi a békeértekezleten sem kívánunk egyebet, csak azt, hogy legyenek tekintettel ezekre a dolgokra is; gondoljanak arra, hogv nincs vizi erőművünk és ne csak azit nézzék, hogy mae-yarok laknak ott, — mert azoik lakmaik többségben — hanem nézzéik azt is, hogy nincs szenünk.^ nincs fánk, nincs olamnk, nincs sem­mink. "Nézzenek rá a magvar térképre és lássák meg, hogy Temes. Torontál, Arad. Bühar. Szat­már. Kolozs, Torda. Maros, Udvarhely, Csik és Háromszék megyékben... Elnök: Kérem a képviselő urat, szívesked­jék a tárgynál maradni. (Egy hang a pártonkí­vüliek soraiban: Igazán a tárgynál van! — Vásáry József (pk): Ez érdekli az országot, hogy mi lesz a 3 millió magyarral! — Nagy Vince (pk): Az elveszett bányákról csak szól­hat egy-két mondatot!) Ne tessék az elnököt oktatni, képviselő úr. (Nagy Vince (pk): Nem oktatom én!) Tessék csendben maradni. (Nagy Vince (pk): Csak védeni a képviselőtársamat!) Rendreutasítom a képviselő urat. (Nagy Vince (pk): Köszönöm, tudomásul veszem.) Dénes István (pk) : T . Nemzetgyűlés ! Egy megtévedt és ennek következtében bűnhődő nép nevében állok itt és könyörgök azokhoz, akik­től az elkövetkező hónapban sorsunk függ. Nem kívánunk egyebet, csak azért könyörgünk, hogy ne ^ tegyék életképtelenné ezt a szeren­csétlen népet. (Naary Vince (pk): Ugy van! — Taps a pártonkívülieknél és a kisgazdapárton.) Amikor ilyen érvekikel állok elő, tisztáiban kell lennünk szénkészleteink nagyságával. Ne nagyítsuk a dolgokat. Nincs nekünk 1500 mil­lió tonna szénkészletünk ebben a hazában, mint ahogyan tévesen írják, hanem összesen 660— 670 millió tonna szenünk van, ami a követke­képpen oszlik meg. A pécsi bányákban van 112,420 000 tonna, a komlóiban 8,100.000 tonna, a szászvár—mányokiban 1,760.000 tonna. Ba-ma*­szfénkészleteinkből Tatabányán van 200.250 000 tonna, a dorog—tokodi bányákban 22500.000 tonna, a brennbergi bányákban 28,400.000 tonna, a vác—kósdi bányában 1,000.000 tonna, Salgó-

Next

/
Thumbnails
Contents