Nemzetgyűlési napló, 1945. II. kötet • 1946. május 10. - 1946. augusztus 9.
Ülésnapok - 1945-37
221 A nemzetgyűlés 37. ülése 1946. évi május hó 23-án, csütörtökön. 222 munkáspárt államosítási programmja sérti az egyéni szabadságot: »Mi inkább vagyunk hajlandók megnyirbálni a kevesek túlnagy szabadságát, semmint kockáztatni a nagytömegek minimális szabadságát«. Demokráciában élünk és így mindenkinek joga, sőt kötelessége az államosítás mellett, vagy ellen állást foglalnia meggyőződése szerint. De az, aki a szabadság . védelmének a jelszavával fordul szembe a bányák államosításával, az legyen tudatában annak — mint ahogy tudni fogjuk róla mi és tudni fogja az egész ország dolgozó népe —, hogy a szabadság védelmezői a bányakapitaiizmus szabadságát, a kizsákmányolás szabadságát, a fasizmusba. vezető monopolkapitalizmus szabadságát védelmezik a nép szabadságával szemben. (Buchinger Manó (szd).: Vagy a reakciót!) Érv az államosítással szemlben — és ezt azok szokták emlegetni, akik a múltból tanulván, a reakció elemi érdek éneik tártjaik, hogy szembeállítsák egymással a város ós a falu dolgozóit — hogy ez csak az ipari munkásságnak, jelen esetben a biánya/munkásságnak, tehát a nép kis részének érdeke csupán, a többiek részére közömbös vagy éppen káros. Hadd mondjuk meg ezzel kapcsolatban — nem panaszképpen, hanem megállapítás gyanánt — hogy az ipari munkásosztály a felszabadulás óta igazán nem kapott túlságosan, sokat. Kapta szabadságjogait, de ezek természetszerűen járnak a demokráciában minden állaimpolgárnak. A parasztság — nagy örömünkre — közreműködésünkkel ezen felül földet is kapott. Ezt ne értsék félre és ne próbálják félremagyarázni. Nagyon jól van ez így és mi azok felé, akik a parasztság kizárólagos képviselőinek szeretik; feltüntetni magukat velünk,* nmuníkáspártiiakkial «izemben!, és megpróbálják ilyen módon letagadni, vagy elhomályosítani azt a tényt, hogy mi minden dolgozóért és minden elnyomottért harcoltunk r a múltban és harcolunk ma is, hogy ez a párt egyformán pártja az ipari, mezőgazdasági és szellemi dolgozóknak (Ügy van! Ügy van! a szociáldemokratapárt oldalán.), ezek felé mondjuk, mi verekedtünk azért évtizedeken keresztül egyedül, hogy a magyar föld robotosai földet kapjanak. (Egy hang a kisgazda, párton: Nincs igaza!) Nem ismeri a magyar történelmet, képviselő úr? (Ellentmondások a kisgazdapárt oldalán. — Révész Ferenc (szd): 50 év »fórt« kapnak tőlünk! — Erdei István (szd): Amikor nekünk eltörték az oldalbordánkat, akkor maga szikes talajt javított Eckhardt Tiborral! 84 * — Zaj.) Elnök: Figyelmeztetem a képviselő urakat, hogy ne zavarják a szónokot. Justus Pál (szd): T. Nemzetgyűlés! Ha a parasztnak joga van — aminthogy joga van — a földhöz, a bányásznak is van valami köze ahhoz a bányához, amelybe munkaerejét, éveit és életét ássa bele. (Helyeslés.) Emellett nem is igaz az az állítás, hogy a bányák államosítása csak az ipari munkásságnak érdeke: érdeke az egész országnak, érdeke a mezőgazdiasági dolgozók nagy tömegének is. Mi állítjuk, hogy a magyar parasztságnak és kisgazdáknak is érdeke ez, és én nem hiszem, nem tudom feltételezni, hogy az a réteg és az a párt, ameily az" elmúlt évtizedekben annyit szenvedett a trösztök és a kartelek rémuralma alatt és amelynek képviselői annyiszor emeltek szót a monopolkapitalizmus kizsákmányolása ellen, most ne üdvözölné saját. diadalaként az államosítást, vagy éppen le akarná fogni kezünket amikor komolyan hozzákezdünk a trösztök és kartelek uralmának lebontásához. (Katona Jenő (kg): Nem akarjuk lefogni !) Nem akarom az összes ellenérveket felsorolni, csak egyre akarok itt kitérni. Hallottam azt az ellenvetést is — és mi nyi-ltan beszeiuntí. r«Jia es az előadó Kertész Miklós elvtársam már kitért erre.—, hogy nemcsak x a szocialisták államosítanak, hanem államosított a borzalmas emlékű fasizmus is más íogalmazasoan. na aggályos a túlnagy hatalom a magántőke kezében, aggályos lehet az állam kezében is. Mi akkor, amikor a bányákat a magántőkés kezéből az állam kezébe adjuk, természetesen megkérdezzük, hogy kié az állam. (Helyeslés a kommunista- és a szociáldemokratapárton.) Azt is tudjuk, hogy a termelőeszközök 'magántulajdonára épülő demokratikus állam nemcsak a dolgozók állama. Éppen ezért a bányák államosítása a mi programunkban elválaszthatatlan a demokrácia kiépítésétől, a dolgozó nép politikai befolyásának növelésétől és attól, hogy e hatalom gyakorlásának minden akadályát, de elsősorban gazdiasági akadályát elhárítsuk a néptömegek elől. Természetes, hogy a demokrácia előfeltétele annak, hogy az államosított bányák valóban a közösség javát szolgálják, de ezt a tételt meg lehet fordítani: ,a bányák államosítása viszont előfeltétele annak, hogy a demokrácia ne csak formális, hanem eleven és valóságos népuralom legyen. Mi növelni akarjuk a dolgozók politikai hatalmát, de ennek előfeltétele gazdasági felszabadításunk. Mi minden erőnkkel siettetni -akarjuk a nép széles tömegeinek öntudatossá nevelését, átnevelését nem pártérdekből, nem azért, hogy a mi pártunknak, neveljünk tagokat, (Mozgás a pártonkívülteknél.) hanem azért, hogy a demokratikus jogokkal élni tudó szabad emberek építsék ki és védjék meg a demokráciát, mint a saját éleiformájukat. Mi azt is tudjuk, hogy a tömegek nemcsak előadásokból, röpiratokból és könyvekből tanulnak, hanem elsősorban a. társadalmi és politikai küzdelmek történetéből. Amikor tehát büszkék vagyunk arra, hogy a bányák államosításával régi és alapvető szocialista követelés válik valóra,, ezt ^bizonyítéknak szánjuk a dolgozó tömegek felé: lássák és tudják, hogy mi, szocialisták mindig es mindenben hűségesek maradunk a dolgozókhoz, a mi harcunk az ő harcuk, az ő erősödésük pedig bennünket fog megerősíteni. Mi ki akarjuk építeni a demokráciát, de nem elégszünk meg azzal, hogy a demokratikus jogok a munkás számára kimerüljenek a választásban, hogy a munkás szabad idejében demokratikus formák között éljen. Mi azt akarjuk, hogy itt is demokrácia legyen, ahol a munkás leéli életét: az üzemiben* A bányák államositása és a mi egész államosítási programmunk. nem ötletszerűen kapcsolódik az üzemi alkotmány problémájához, hanem szervesen összefügg vele. Amikor a bányákat kivesszük a bányakapitalisták kézé* bői és az állam kezébe adjuk, ugyanakkor megvtédjük és kiépítjük a munkások beleszólási és ellenőrzési jogát az állami üzemekben épúgy, mint a magánüzemekben. Mi nagyon jól tudjuk, t. Nemzetgyűlés, hogy a? üzemi bizottságok sokszor és sok helyűt'
