Nemzetgyűlési napló, 1945. II. kötet • 1946. május 10. - 1946. augusztus 9.
Ülésnapok - 1945-37
203 A nemzetgyűlés 37. ülése 19Í6, védjük akkor is, ha az új gazda 10 vagy] 2 holdjáról van szó, de meg fogjuk védeni akkor is, ha a régi gazda 50 vagy 100 holdjáról van szó, ha az tisztességes ember. Meg fog-juk védeni a vasutas tulajdonjogát sashalmi házát illetőleg, a munkás házának tulajdonjogát KEotildligeten, sőt — tovább megyek — meg fogjuk védeni az orvosprofesszor szabadsághegyi villáját is, Meg fogjuk védeni az emberi , leleményesség, nagyobb rátermettség, a szorgalom és áldozatos munka alapján keletkezett kis- és középüzemeket is, amelyek az ország építésében termelékenyen résztvesznek. Megvédjük a kis- és középtőkét is, ha az termelékeny, ha nem spekulatív és nem profitra dolgozik, de a bányaibárókat ez a párt nem fogja megvédeni sem Isten, sem ember előtt. (Úgy van! Úgy van! — Taps minden oldalon-) Nem valami politikai elfogultság, vagy ressentiment vezet bennünket, 'hanem egész egyszerűen annak felismerése, hogy ez a tulajdon mindig^ az egész dolgozó magyarság egészéé volt és ők csak időlegesen használták (Buchinger Manó (sad) : Elég hosszú ideig! — Szobek András (kp) államtitkár: Túlhosszú ideig!) De önmagában az a tény, hogy ez a törvényjavaslat a kártalanítás elvi alapján áll, azt jelenti, hogy a magántulajdoni elv sérelmet nem szenved. (Katona Jenő (kg) : Mérsékelt kártalanítás!). Majd arról is beszélni fogok, igen t. képviselőtársam. Tudnunk kell azt, hogy a magántulajdon a legmerevebb magánjogi rendszerekben sem volt abszolút érvényű. Elég, ha csak egy példát hoziok fel és utalok éppen a kisajátítási törvényre, arra a kisajátítási jogra, amelyet a sokak által oly forrón szeretett és. visszasóvárgott liberális • kor teremtett meg a magyar jogrendszerben. Ha a köz, a nemzet vagy egy nagyobb közület érdeke úgy kívánta, akkor a kisajátítási jogon keresztül korlátozni lehetett a magántulajdont. Mindegy, hogy tetszett-e, hogy megfelelő volt-e akár a tízezer holdas nagyúrnak, akár a kétholdas kisparasztnak, ha a nagyobb érdek úgy kívánta, ki lehetett sajátítani területét — természetes kártalanítás ellenében. Mi következik ebből, igen t. Nemzetgyűlés? Az, hogy még a legreakciósabb jogrendszerekben sem volt a magántulajdon az egyén szabad tetszésére bízott valami. Í J ágítható és szűkíthető volt. Amikor tehát szocializálunk, akkora magántulajdonnak nem mennyiségi, hanem minőségi megváltoztatásáról van szó, mert a közérdek azt parancsolja, hogy ezeket a sorompókat szűkítsem, közelebb rakjam egymáshoz. A másik nagyon sokat hangoztatott aggály — és ezt már nemcsak saját, a magántulajdoni elv alapján álló pártom, hanem az egész magyar sorsprobléma szempontjából is meg kell vizsgálnom — az, hogy ez a javaslat nem fogadható el, mert egyfelől túlterhelné az amúgy is szegényes állami büdzsét és az állam képtelen í ezeknek a s vállalatoknak a finanszírozására, másfelől pedig emiatt a bányavállalko^ások nehézkessé válnának, mert hiszen a nagytőkés vállalkozás sokkal gyorsabb, sokkal fürgébb. Készséggel elismerem, hogy ők sókkal gyorsabbak és sokkal fürgébbek, mert hiszen ennek viláerosan tanújelét adták. Ez azonban nem minden. i ÍJ évi május hó 23-án, csütörtökön. 204 Meg kell állapítanom, hogy az első ellenvetés, nevezetesen az, hogy a magyar álLam képtelen lesz ezeknek a f inanszirozására, vagy a dolgok nemismeréséből származik, vagy rosszindulatú, tendenciózus félremagyarázás. Azt is megmondom, miért 1 ? Mindannyian nagyon jól tudjuk, hiszen köztudomású tény, hogy a nyilas brigantizmus és a német gazság nemcsak gördülő anyagunkat, nemcsak lábas jószágunkat, nemcsak árukészleteinket hÖmpölygette maga előtt teuton tájak felé, hanem kincstárnokaikon keresztül elvitték a vállalatok pénzét is, amennyiben azok a nagytőke bölcs előrelátásából valuták és aranyak formájában már korábban nem őriztettek svájci nagybankok trezorjaiban, ahol most is pihennek és semmi szándék sincs arra, hogy visszajöjjenek ide és a term élésben produktive és aktíve részt vegyenek. Tehát előállott az a helyzet, hogy a koldussorban fogant magyar demokrácia rossz inflációs pénzén, amelyre fedezetet csak az egész dolgozó nemzet munkájából fogunk megteremteni, iparindítási hiteli formájában hozta mozgásba ezeket a nagyvállalatokat. Ma eibbő! előadódott a demokrácia nagyobb dicsőségére egy olyan helyzet, hogy amikor az iparindítási hitelt az inflációs pénzben megkapták, — mindaddig, amíg az adópengő ennek gátat nem szabott — rosszabb pénzben fizették azt vissza és így a demokrácia jóvoltából a nagytőke megint egy külön nemzeti ajándékhoz jutott. (Ugy van! Ugy van! a kommunistapárton.} Igen t. Nemzetgyűlés! En nem hiszem, hogy tévednék ebben a megállapításban és jégn telenüL sajnálom, hogy a javaslatot képviselő miniszter úr nincsen itten, nyilván nagyon el van foglalva. (Mozgás. — Katona Jenő (kg): Senki sincs itt!) de szeretném felhívni a figyelmet arra a körülményre, hogy most már ezen az állapoton változtatni csak úgy tudunk, ha valahogyan technikai módot találunk arra, hogy megállapítsák az érték szerinti összegét, amelyen keresztül ők tulajdonképpen jogalap nélkül gazdagodtak és ez az összeg tudasisék be a nekik nyújtandó kártalanítási összegbe. (Taps \a kommunista-, szociáldemokrata- és a kisgazdapárt oldalán.) Miután úgyis a magyar állam finanszírozta ezeket a vállalatokat, ez az említett érv a. jelen pillanatban nem- áll meg. De különben sem helytálló, mert a javaslat igen helyesen felállítandó álliami részvénytársaságokról beszél, amelyek azután a gyakorlati élethez gyorsabban tudnak alkalmazkodni, mint a nehézkesebb és bürokratikusabb állami apparátus. De' még ha mindez nfem ígjr lenne, ahogyan elmondottam, akkor is ezt az érvelést, az államosítási javaslatnak ezzel az érveléssel való megakadályozni akarását most vagy a következő szocializálási javaslatoknál egyaránt igen veszedelmesnek tartanám. Ez döbbenetesen emlékeztet engem arra az érvelésre, amelyet itt-25 esztendőn keresztül a. nagybirtok védelmében használtak, amikor mindig úgy érveltek, hogy nem lehet földreformot csinálni, mert az a termelésben kiesést idéz elő és ezt nem bírja el a már amúgyis túlterhelt állami budget En azt hiszem, ez az okoskodás olyan, mint az egyszeri emberé, akiről az orvosi konzil hím megállapította, hogy csak egy operáció segíthet rajta és az operáció utáni fájdalmaktól való félelmében addig húzta, addig halasztotta az operációt, míg belepusztult.
