Nemzetgyűlési napló, 1945. II. kötet • 1946. május 10. - 1946. augusztus 9.

Ülésnapok - 1945-31

9 A nemzetgyűlés SI. ülése 1946 megmutatta azt, hogy a kormány teljesen nyugodtan mehetett bele ebbe a kísérletbe és nem becsülte le a magyar demokrácia összetartó erejét, mert ez az összeírás megmutatta, hogy az atfiatal magyar demokrácia, amely szabadságot ad minden polgárának, az idegennyelvűnek éppen úgy, mint a (magyarnak, büszkeséggel és megelégedéssel könyvelheti el a szlovákoknak, a szlovák dolgozóknak azt a ragaszkodását, azt, hogy a szlovákság hatalmas többsége jólérzi magát itt a magyar demokráciában, a biztosított szabadságjogok keretiében iési itt kíván élni velünk testvéri közösségben, osztozni sorsunkban és kivenni résziéit a közös új haza építéséből. Ez a jelenség azonban intés a reakció felé is, mert azt mutatja, hogy mégsem lehet olyan rettenetesen rossz élet Magyarországon a mai súlyos körülmények között sem, nem lehet borús kilátástalan a jövendő ebben az országban, mint ahogy az ellenséges propaganda hirdeti, ha így ragaszkodnak ehhez a földhöz idegenajkúak is- Amikor esztelenül gonosz szándékkal fasiszta szervezkedések indulnak az országban a demokrácia megbuktatására, akkor az idegenajkú dolgozók megmutatják, hogy ők bíznak ebben a magyar demokráciában^ mely őket szeretettel és testvérként magához öleli. Az egyezménynek, ha végrehajtása nem is érte el azt a remélt teljes nyugalmi állapotot, amelynek be kellett volna a magyarok részére Szlovákiában következnie, mégis vannak erediményei. A határon való áttevések, melyek a legtürelmetlenebb rendszabályok voltak, megszűntek és megszűntek a magyar telepítések ás Csehszlovákia belső területén, egyik helyről a másikra, amivel a magyarokat kiemelték eredeti lakóhelyükről. A külügyi bizottság egyhangúlag elfogadta (változtatás nélkül a javaslatot, mivel az egyes pontok felett nem volt módjában -a javaslat •különleges volta miatt változtatásokat tenni, de hosszas tárgyalás után úgy döntött, helyes lesz, ha felkéri a külügyminiszter urat, hogy egyes aggályos pontokat a csehszlovák kormánnyal levélváltás módján tisztázzon ég néhány cikk pontosan körülhatárolt értelmezését szögezze le. A külügyminiszter úr vállalkozott ás erre a feladatra és Ígéretet tett, hogy a ratifikálás után rövidesen be fog számolni az eredményről. Különben pedig minden vitás esetre nézve ki lehet kérni a négytagú vegyesbizottság döntését,-melynek két tagját a magyar, két tagját pedig a csehszlovák bizottság nevezi ki, s amely határozatait egyhangúlag hozza, ha pe* (dig ilyen határozat nem jönne létre, a szóbanforgó ügyet a bizottság az Egyesült Nemzetek valamelyik tagjának állampolgárai közül közös megegyezéssel választott elnök vezetése alatt újból tárgyalja. A precízebb értelmezést kívánó cikkek kö' eött főleg kettő volt olyan, melyre a nemzetgyűlés előtt kötelességszerűen rá kívánok mutatni. Az egyik az V. cikk, amely a betelepítendőkkel foglalkozik. A bizottság tagjaiban aggodalmak merültek fel arra nézve, vájjon csehszlovák oldalról nem fogják-e a kitelepítéseket úgy értelmezni, -hogy a kitelepítendők közé felírják a családfőket, hogy azután a család tagjai kénytelenek legyenek velük együtt menni, és így a. kiutasítottak száma a családtagok száma szerint hatalmasan felévi május hó 10-én, pénteken. 10 iszökne és ez felszöktetné a kitelepítendő szlovákság felé az arányszámot. Az egyezmény szövegéből ugyan kiviláglik, hogy nem a kijelölteknék, hanem az át(telepítendőknek kell azonos számúaknak lenaiiök, a külügyminisztérium jelentése szerint mégis felvetődött a kérdés tisztázása már eddig is a csehszlovákok előtt, akik túlzottaknak tartották aggályainkat. A külügyi bizottság mindennek ellenére felkérte a külügyminiszter «urat, hogy az említett levélváltás kapcsán szögezze le, hogy miután a függelékben tisztán meg van állapítva az, hogy a családfő /nyilatkozata magával vonja feleségének és velük élő kiskorú gyermekeiknek is a kitelepítését, a magyar nemzetgyűlés csehszlovák részről az áttelepítendő magyarok kiválasztásánál ugyanennek az elvnek érvényesülését kívánja, vagyis a magvar nemzetgyűlés úgy értelmezi ezt a rendelkezést, hogy a magyar családok kohéziója éppúgy megtartandó, mint a szlovákoké. A második pont, amelyre nézve bizonyos aggályaink voltak, a VI. cikk utolsó bekezdésében van, és ezzel kapcsolatban ugyancsak levélváltás^ útján volna megállapítandó, hogy ,az^ áttelepítendők az őket érdeklő okmányol? másolatait magukkal vihessék. A harmadik pont, melyre nézve a bizottság a külügyminiszter urat levélváltás útján való . tisztázásra kérte, a VIII. cikk. Szlovákiából érkező hírek arról számolnak be, hogy az egyezmény megkötése óta tömegeljárás indult meg a magyar nemzetiségű lakosság ellen, tekintet nélkül pártállásukra és politikai múltjukra- Állítólag a feljelentéseket országszerte nyomtatott blankettákon a nem,zeü bizottságok közegei nyújtották be a népbírósági rendeletre, de még nem is egyes paragrafusaira valói hivatkozáslsal. Ezeknek a feljelentéseknek alapján rengeteg eljárás indult meg, állítólag abból a célból, hogy a magyarságot tömegesen kompromittálják hogy az elítélt személyek az idézett rendelet 1., 2., 3. (fis 4.^-ai alapján elítélt fasiszta bűnösök listáján Magyarországra korlátlan számban^ áttehetők legyenek. A külügyminisztérium értesülése szerint, ' inkább csak helyi hatalmasságok kilengéséről lehet sízó. másrészt túlzottak ezek a hírek, amelyek átszivárognak a határon., Hogy ez esetben nem lehet szói a kitelepítendő magyarságnak automatikusan való felduzzasztásáról, arra nézve bizonyos garancia már a szóbanforgó paragrafusoknak és az alapjukat képező szlovák nemzeti tanácsi rendeletnek tüzetesebb megvizsgálása. Az egyezmény VIII. cikke azt mondja, hogy az .V. cikk első bekezdésében meghatározott számú áttelepítendő személyeken felül Magyarországba áttelepíthetők, cseihszlovákiábain állandó lakhellyel bíró olyan magyar nemzetiségű személyek is,akik aszlovák nemzeti tanács 1945 május 15-i, 33. szám alatt kihirdetett rendeletének 1—4 §-aiban megjelölt bűncselekményeket követték el. Ezenkívül pedig azok közül, akik az 5. §-ban megjelölt bűncselekményeket elkövették, ezer személy is áttelepíttethetik. Az a hiedelem, hogy az 1—4. §-ok alapján nagyobb tömegű magyarságot k ényszeríthetnek a csehszlovákok a kitelepítésre, illetőleg az egyezmény alapján létrejött lakosságcsere alapján való kiköltözésre, nem áll fenn. Megvizsgáltuk az idevonatkozó pontokat és a nem-