Nemzetgyűlési napló, 1945. I. kötet • 1945. november 29. - 1946. május 9.
Ülésnapok - 1945-5
139 A nemzetgyűlés 5. ülése 1945, tőle, hogy nem lesznek többé olyan időszakok, amikor a magyar bányamunkásság elitje Belgiumba és Franciaországba kénytelen falunkint kivándorolni azért* hogy megélhessen. »Boden»tandig«-gé 76 akarjuk tenni a magyar bányamunkásságot: azt akarjuk, hogy kenyere a magyar bányaiparban állandóan biztosítva legyen, és azt is akarjuk, hogy ezek az energiatermelő üzemek, amelyek kulcspozíciót jelentenek az iparban, amelyeknek jól vagy rosszul« funkcionálásán keresztül az ipari életet és ezen keresztül a gazdasági életet meg lehet bénítani, ne lehessenek többé politikai játékszerei a kapitalista reakciónak; ne lehessen többé ezeket az iparokat és üzemeket egy politikai rendszer szolgálatába állítani; ne fordulhasson többé elő. hogy a liberális kapitalizmus átjátssza ezt a kevésbbé liberális bürokratizmus kezére és bürokráciából a Gömbös-korszakon keresztül ezek a kulcsiparok és kulcsintézmények a reakció szolgalatába szegődjenek. Beszélnünk kell ennek a nacionalizálásnak formájáról is. Nem arról van szó, nogy az állami bürokrácia közvetlenül vezesse az üzemeket; nem arról van szó, hogy egy minisztériumi ügyosztályt kreáljanak, amely bányát igazgat: kommercializálí üzemekről van szó, amelyeknek jó példáját adják a városi üzemek, amelyek az adott rendkívüli helyzettől eltekintve, igen kitűnően fungálnak. Most azonban fel kell vetnünk, t. Nemzet-' gyűlés, ezzel kapcsolatban az egész nacionalizálási kérdést is; fel kell vetni azért, mert nem arról van szó, hogy mi kiragadtuk tetszőlegesen a bányák és az elektromos művek naeionalizálását, és több mondanivalónk ehhez <a kérdéshez nincs: mi egy tervszerű és átgondolt programm alapján állunk, amelynek részleteit még a marti rttialált halt Ménu® Illés 77 elvtársunkkal beszéltük meg annakidején és amelynek léní^ege a következő: nacionalizálni kell a monopóliamokat! A föld hozama, a bányatermék: monopólium, az elektromos energia: monopólium. Ez a monopólium magánkézben nem maradhat- Eros állami felügyelet alá kell helyezni a kulcsiparokat, azokat az iparokat, amelyeknek jól vagy rosszul való fungálásán múlik az, hogy a magyar gazdasági apparátus funkcionál-e, avagy sem. Erős és éles szociálpolitikai felügyeletet kell gyakorolni a könnyű iparok felett azért, mert a könnyű iparok dolgozóinak ellátása ugyanolyan szívügye kell legyen a szociáldemokráciának, ugyanolyan szívügye kell legyen a munkáspártoknak és az egész koaliciónak, mint a nehéziparok munkásságáé. Végül marad egy szabad szektor, azoké az iparoké, ( amelyektől semmi egyebet nem igényelünk, mint azt, hogy mindazokat a rendszabályokat, amelyeket az állam a dolgozók érdekében, a termelés érdekében, a javak egyenlő elosztása érdekében előír, pontosan megtartsa. Itt ebben a vonatkozásban kell szólni a magyar demokrácia egyik legjelentősebb instrumentumáról, az üzemi bizottságokról. Az üzemi bizottságokkal kapcsolatban folyik egy bizonyos agitáció. Kámutattak egyik-másik ügyetlenségre, mellényúlásra, és ezzel az üzemi bizottsági intézményt akarják diszkreditálni. Méltóztassék tudomásul venni, hogy mindaddig, míg a munkáspártoknak a hatalomban valami részük van, az üzemi bizottságok intézményéhez hozzányúlni nem lehet. (Taps a kommunista- és a szociáldemokratapárt soraiban.) Az üzemi bizottságokat csak fejleszteni lehet, de évi december hó 5-én, szerdán. 140 visszafejleszteni nem. (Taps a kommunista- és a szociáldemokratapárt oldalán.) Ez nem azt jelenti, hogy nem ismerjük az üzemi bizottságok hibáit. Tudjuk nagyon jól, hogy vannak ilyen hibái és ha negative akarok rámutatni, akkor azt kell kérdeznem: mi az igényünk az üzemi bizottságoktól'? Az egyik az, hogy ne tekintsék magukat pusztán jóléti bizottságoknak, amelyeknek az a céljuk, hogy a krumpli beszerzése és a bakancselosztás körül tevékenykedjenek, ne okvetetlenkedjenek az üzem vezetésében, hanem vegyenek abban tevőlegesen részt s főleg és elsősorban őrizzék meg a maguk erkölcsi intaktságát minden megvesztegetési és korrumpálás! kísérlettel szemben^ (Taps a szociáldemokratapárt- és a kisgazdapárt soraiban ) nyilvánuljon az akár előléptetési, akár más tendenciában. Mi akkor, amikor a mi embereinket az üzemi bizottságokba küldjük, pionírokat küldünk, akiknek nevünkben, erkölcsi tőkénkkel kell helytállaniok a munkásosztály előtt. (Helyeslés és taps a kommunista- és szociáldemokratapárt soraiban.) Az üzemek munkásságának egyik igen hatékony segítője a revizori intézmény, amely az üzemi bizottságoknak segítségére van és lehetővé teszi, hogy belenézzenek a vállalat ügyvitelébe. Az előbb bátor voltam vázolni azt, hogy milyen szektorokban és milyen módon kívánjuk a nacionalizálást. Legyen szabad ezt kiegészítenem. Ha egy nagyvállalatnál közérdekellenes jelenségeket látunk, ha szembehelyezkedést látunk azokkal az elvekkel, amelyeket mi itt ebben a demokráciában kimunkáltunk, ha egy nagyvállalatnál azt látjuk, hogy idegen tendenciákra történik az, ami történik, akkor ott jönnie kell a nacionalizálásnak, mint az egyetlen garanciának arra, hogy az a, nagyvállalat visszanyerje a maga rendeltetését. Természetesen nemcsak nacionalizálási problémája van az iparnak, van racionalizálási problémája is. Ez azt jelenti, hogy a mi hely zetünkben, akkor, amikor a pillanatnyi áruinség már meg fog szűnni, az iparnak egyes elavult apparátusai tovább nem fungálhatnak, szükség lesz összevonásra, racionalizálásra; erre kényszerít bennünket az ország megcsonkultsága, erre kényszerít minket a gépliiány, amelynek reprodukálására ugyanúgy kell idő, mint ahogy az állatállomány reprodukálására megfelelő idő kell, erre kényszerít minket a nyersanyaghiány és az is, hogy végre el kell indulnunk komolyan, nem úgy, mint az ellenforradalom idején csinálták, a standardizálás és a tipizálás útján, el kell indulnunk végre á tömegprodukciónak azon az útján, amely egyedüli lehetősége annak, hogy megfelelő javakat megfelelő r mennyiségben tudjunk a tömegek rendelkezésére bocsátani. Mindez a tervgazdálkodás problémája. Legyen szabad itt ugyancsak pártom nevében kijelentenem: a leghatározottabban ragaszkodunk ahhoz, hogy a jelenlegi anarchikus gazdálkodás helyébe a tervgazdálkodás lépjen, ismernünk kell a termelést és ismernünk kell a fogyasztás minden szükségletét és ezt a kettőt tudnunk kell megfelelő összhangba hozni. Legyen szabad itt egy kis exkurziót tennem s megkérdeznem, melyik az a gyárvezető típus, amelyik alkalmasba tervgazdálkodásra! Vájjon a technikus vezető-e, vagy pedig a fezőrvezető, aki az üzleti lehetőségeket nézi akkor, amikor termeli A csak technikus nem jó gyárvezető, a
