Nemzetgyűlési napló, 1945. I. kötet • 1945. november 29. - 1946. május 9.

Ülésnapok - 1945-4

H) l A ncmzetgyiUétf 4. ülrsc Í9Í5 a kényelmi vagy kifejezetten luxusiparakat illeti, arra nézve a Nemzeti Parasztpárt követeli, hogy csak az igazi felesleget engedje át nekik a kormány, ha van ilyen felesleg. (Közbeszólás a kisgazdapárt oldaláról: Semmit!) Inkább nélkülözzünk egyes ^dolgokat, mintsem nagy nemzetgazdasági eropazarlással és ráfizetéssel tartsunk fenn a kevesek számára fontos vállalatokat. Tegnap vagy tegnapelőtt olvastam az újságban, hogy leáll a csepeli Weiss Manfréd-gyár, amely mezőgazdasági gépeket termel és ugyanakkor még mindig használják' a drága áramot és ezen keresztül a drága szenet olyan luxus üzemek, amelyeknek létjogosultsága nincs bizonyítva. (Taps a Ház minden oldalán.) El kell vonnunk onnan szűkös javainkat és kevés munkaerőnket oda, ahol komolyan építeni éspedig a jövőt építeni lehet velük. Ügy érezzük, hogy a mezőgazdaságban és a kapcsolódó iparban az elmondottak alapján lehet. Nagy munka és egy új ország ígérete vetődik itt fel. Megérdemli a komolyságot és az elszántságot nemcsak a kormány, hanem az egész nemzet részéről is. Ha ezt csinálja a kormány, akkor bízunk benne és vele leszünk minden bajban, ami jönni fog. Ha visszatekintek arra, amit elmondtam, úgy érzem, — és bizonyára más is úgy érzi — hogy ez majdnem ellenzéki beszéd volt. De ha visszagondolok arra, ahogyan elmondtam, akkor úgy érzem, mégis kormánypárti beszéd volt. Ez a kormány a magyar újjáépítés kormánya^ és amit elmondtam, azt a mindnyájunk számára közös haza újjáépítése érdekében mondtam eí. (ügy van! "Ügy van! a parasztpárt oldalán.) Nem úgy értelmezzük a t koalíciót, hogy az a kölcsönös és hazug lojalitás terén odáig menjen, hogy elhallgassuk a problémákat, a nehéz kérdéseket még akkor is, ha azok a jövőben mutatkoznak, (Ügy van! Ügy van! a parasztpárt oldalán.) hogy a

f koalíció érdekében mindenki félrevezesse saját pártját. És nem úgy értelmezzük a demokráciát, hogy az nem bírná el az őszinte beszédet, hogy az igazságtól vagy vélt igazságtól mindjárt felborul a pártközi béke. (Taps a Ház minden oldalán.) Ellenkezőleg, éppen a hazugságtól, az elhallgatástól és a köntörfalazástól borul fel inkább a béke, (Úgy van! Ügy van! — Taps a kisgazdapárt és a parasztpárt oldalán.) mert a valóságos érdek mindennap felveti a nagy kérdéseket s azokra a kormánynak és pártjainknak mindennap válaszolni ok kell. (Ügy van! Ügy van! — Helyeslés a kisgazdapárt soraiban.) T. Nemzetgyűlés! Befejezem azzal, hogy amint mondottam, nincs egyebünk, mint a földünk, amelyen élünk, a két kezünk, amellyel dolgozunk és a józan magyar eszünk, amellyel gondolkozunk. Éljünk hát vele és amikor harcolunk egymással, ugyanakkor hallgassuk is meg egymást. Ez a demokrácia, illetőleg ebből lesz a demokrácia. (Ügy van! Úgy van! — Helyeslés és taps a kisgazdapárt oldalán.) ML a nemzeti parasztpárt, úgy érezzük, nem azért vagyunk itt, hogy egy párttal több legyen és néhány emberrel több szerepelgessen a politikai küzdőtéren. Mi úgy érezzük, ugyanazt a történelmi feladatot teljesítjük, mint íróink és parasztjaink ezer éven át minden pártharcokon keresztül és minden ellentéteken túl: fenntartani a magyarban a magyart. Nem programmból vagyunk tehát radikálisak a magyar nép szociális és gazdasági kérdései teert december hó i-én, fceddmi. Í02 kin tétében és nem programmból vagyunk konzervatívak a magyar nép szellemi és erkölcsi értékeinek megőrzésében, (Taps a parasztpárt és a kisgazdapárt oldalán.) hanem égő felelősség és szorongató aggodalom hajt bennünket hogy erőnkkel és tudásunkkal mi is közreműködjünk a nekünk egyetlen népünk, nemzetünk, hazánk megmentésében és felemelkedésében. Mert igazán megbűnhődte már e nép a multat s jövendőt (Nagy és lelke? taps a Ház minden oldalán. — A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik? Szántó-Vezekényi István jegyző: B. Szabó István nemzetgyűlési képviselő. Bl Szabó István (kg): Mélyen t. Nemzetgyűlés/ (Halljuk! Halljuk!) Amikor az újonnan megválasztott nemzetgyűlésen a kormányprogramm feletti vitában pártom részéről felszólalok, úgy érzem, hogy egy egészen új világot jelentő parlamenti munkában eltemetjük a régi rendszer minden keserves emlékét, annak népellenes megnyilvánulását. Nem kell már, mint az ellenzéki padok embere, ellenzéki beszedőket mondanom.

55 Az összes demokratikus pártok bölcs egyetértéséből létrejöhetett egy olyan koalíciós kormány, amely az egész nemzet egyetemességét képviseli és amely feleslegessé teszi azt a szerepet, amelyet idáig az ellenzék töltött be, mert az összes pártoknak, mint kormánypártoknak összefogásával fogja a magyar nemzet együttesét a magyar nemzet nagy feladatainak megoldására bírni. Sokszor volt már ennek a népnek, ennek a nemzetnek olyan történelmi korszaka, amely az ország pusztulásának bekövetkeztével fenyegetett és mindezekben az időkben akadtak ennek a nemzetnek nagy férfiai, akik az országot ki tudták vezetni veszedelmes helyzetéből. Amikor pénteken a kormányprogramm előterjesztését hallgattuk, bennem is az az érzés keletkezett, hogy ezekben a mostani nehéz időkben is lesznek itt magyar férfiak, akik meg fogják találni az utat ahhoz, hogy a nemzet hajóját biztos révbe tudják vezetni. Amikor végighallgattam a miniszterelnök úr minden részletre kiterjedő, nagyvonalú Programm] át, úgy éreztem, hogy bármennyire nehéz is az ország helyzete, bármennyire leküzdhetetleneknek látszanak is a feladatok, meg fogunk velük birkózni és erős elhatározással, bizakodó reménységgel meg fogjuk tudni menteni az országot. Ennek, a kormánynak és ennek a nemzetgyűlésnek szörnyű feladatokat kell megoldania. Koldusszegények vagyunk, rombadőlt házak között didergőén néznek az emberek a beköszöntő hideg tél elé. A falu rongyokban, ruha nélkül és jórészt lábbeli nélkül éli keserves életét és csak a magyar jövőbe vetett rendíthetetlen hit az, amely erőt ad ennek a népnek nehéz sorsa elviseléséhez és törhetetlen hite abban, hogy a háború okozta nehézségeket leküzdve, megfeszített erővel dolgozva keresztül tudjuk magunkat küzdeni egy jobb, szabadabb magyar jövőbe, T. Nemzetgyűlés! Amikor az új magyal' kormány programmjának vitájában felszólalok, meg kell mondanom, hogy a magyar népmilliók bizakodással várják, a kormány munkájának megindulását. Az.elmúlt idők után nagy bizalom tölti el az ország népét, hogy amikor a pártok megtalálták az együttműködés lehető-