Nemzetgyűlési napló, 1945. I. kötet • 1945. november 29. - 1946. május 9.

Ülésnapok - 1945-4

ÍJ" A nemzetgyűlés &. ülése IM"). csak közös nyomorúságunk ellen harcolha­tunk, vagy ha nem értjük meg egymást, akkor egymás ellen. Erre mi, a Nemzeti Parasztpárt, nem vagyunk hajlandók; mi magunknak, a dolgozó magyar népnek akarunk országot épí­teni, (Ügy van! Ügy van! a parasztpárton.) és csak azért vagyunk hajlandók dolgozni, szen­vedni és nélkülözni. (Helyeslés és taps a Ház minden oldalán.) Nehéz sor ez, t. Nemzetgyűlés. Bírálni még okos szóval is könnyű, cselekedni nehéz. Jól cselekedni különösem nehéz. Hol a kibon­takozás, merre van a kivezető út? Mi úgy lát­juk, hogy ha a földkérdésben forradalmian me­rész lépést tettünk, ebből az következik, hogy a köveltkező lépések is merészek legyenek. Ha mi ezzel >a töi'pebirtokos országgal vissza­térünk a régimódi gazdaságpolitikához, aktkor jaj lesz a magyar népnek, de jaj lesz abban különösen a dolgozó parasztságnak. Az ipari munkásság szervezett, erős és öntudatos, job­ban tud majd védekezni, mint eddig. De a kal­kuláció nélkül dolgozó és termelő törpebirto­kos milliók teljesen tehetetlenek lennének a nagytőkés, különösen a nagyon éber és na­gyon mohó kereskedelmi tőkével szemben. (Úgy van! Ügy van! — Helyeslés és taps a Ház minden oldalán.) A sarkpont, a kiindulási pont megint csak a földkérdés és a parasztság sorsa. A mi ipa­runk nagyarányú kifejlődése alttól függ, hogy az eddig fogyasztóképtelen paraszti milliók most már kevés földjük birtokában fogyasztó­képesek, illetőleg vásárlóképesek legyenek. (Ügy van! Ügy van! — Helyeslés a Ház min­den oldalán.) A mai termelési rendszer, a mai külterjes gazdálkodás mellett ez nem lesz meg. Amit termelnek, annak egyik részét eU fogyasztják, — hiszen így is elég sokat kop­lalnak — másik részét életnívójuk rovására is, piacra viszik. De ebből nem lehet olyan jö­vedelmük, hogy pezsdítő erőt adhatnának a magyar ipari termelésnek. Nincs más, mint akár koplalásunk, nélkülözésünk, rongyosko­d ásunk árán is b elter jesebb termelésre kell áttérnünk. (Élénk helyeslés.) Ez ma már nem kísérletezés, nem sötétbeugrás. Az elmúlt év­tizedekben Magyarország egyes tájain kipró­báltuk, mit lehet csinálni. (Ügy van! ügy van!) Szabolcs, Szatmár, Bereg téli aknája, Gyöngyös, Kecskemét nemes csemegesz'őlöje, Cegléd, Nagykőrös szárazkertészete, Pestkör­nyék bolgár kertészete, Debrecen és Csanád tengeriitennelése és sertéshízlalása^ Orosháza, Hódimezővásárhely baromfitenyésztése és hiz­lalása, a Dunántúl tejtermelése és szarvas­marhatenyészete s az egész országban szórványosan kifejlődött ipari növényterme­lés olyan kiindulási pont, ahonnan csak to­vább kell lépni és megnyílik előttünk a szebb magyar jövő. (Helyeslés és taps a Ház minden oldalán.) A piackérdés — úgy érezzük —• nem lesz nagy akadály. Nyersterménnyel, gabonafélé­vel Európa hamar telítődik, mint mindig, de a minőségi termelésnek végtelen lehetőségei vannak. Minden nagy háború után feltör a jó élet vágya a tömegekből és akik tehetik, ha már a mennyiséggel elteltek, a minőség után vágyakoznak. Erre a minőségi és sokféleségi igényre kell nekünk építenünk (Helyeslés és taps.) és mert ehhez minden természeti adott­ságunk megvan, ez nem csupán vágyálom. Eat persze ma már mindenki mondja, már Né­meth László 57 előtt is sokan mondták, de utáni NEMZETGYŰLÉSI JÍAPLÖ;!. évi december hó 4-én, kedden. 98 meg mindenki kert-Magyarországról beszélt. A nagyobb kérdés már nem az, hogy erről meggyőzzük az embereket, hanem az, ho­gyan csináljuk meg, hogyan lehet a gondolat­ból tett. (Ügy van! Ügy van!) Elsősorban a nép szervezett erejével A legelső feladat a belterjes termelés kifejlesz­téséhez tőkét teremteni, mert, mint mondot­tam, felesleges munkaerőnk bőségesen van. Tőkét! De honnan? A külföldre alig számítha­tunk. Mindenesetre jobb, ha csak önmagunk erejére építünk. De hiszen szegények va­gyunk, mit lehet itt kezdeni? És mégis ez az egyetlen lehetőség. Nincs más, mint megkop­lalni, önmagunk életén megtakarítani aat a tőkét, amellyel boldogulásunkat megalapoz­hatjuk. Amit az előbb mondottam a takarékos­ságról, az újjáépítés örök módszereiről, az na­gyon igaz és mindig igaz marad; én sem tu­dok jobbat, mint a konzervatív és a liberális politikusok. Éppen csak az a különbség, — jós* ez elég nagy különbség — hogy én azt mon­dom: ha már a hasunkon spórolunk, magunk­nak takarékoskodjunk és ha már takarékos­kodunk, az ne a semmibe menjen. Ne a nap­lopók és uraskodók lássák hasznát, mint a múltban, hanem a jobb jövő felépítésére for­dítsuk. (Élénk helyeslés és taps.) A törekvő, szabad kisparasztok százezrei nem riadnak vissza a nélkülözéstől, ha az eredmény az övék lesz, ha eke, borona, csikó, borjú, koca vagy tanya, ház, szőlőskert, gyümölcsös és más egyéb születik a nélkülözésből. Eddig is úgy volt mindenük, akiknek volt, hogy önmagukon z-sugorg attak meg. Az első lépés tehát, hogy az államunk a népé legyen, hogy demokráciánk kiviruljon. (Helyeslés és taps.) Ez az állam, a smi álla­munk, védje meg a dolgozó, termelő kis­parasztot a fenyegető kizsákmányolástól. Védje meg, ahol szükséges és lehetséges, ha­talmi eszközökkel és népi gazdaságpolitikával, de védje meg a parasziti élet és a termelés szervezetének kiépítésével is. (Helyeslés.) Meg kell teremtenünk államunk erejével és a nép javát szolgáló hitelpolitikával is a teljes szö­vetkezeti hálózatot, (Élénk helyeslés é$ taps.) olyan értékesítő ég fogyasztási szövetkezeti hálózatot, amelyben lehetőleg minden dolgozó és termelő, paraszt és munkás benne legyen. Csak egy ilyen teljes szövetkezeti hálózat tudja biztosítani, hogy a mezei termelés jöve­delme — és nemcsak a munkabér, hanem a földjáradék is —a mezei kistermelők kezén ma­radjon. (Helyeslés.) i>ak így, a teljes szövet­kezeti rendszer tudja biztosítani, hogy a pon­tos kalkulációval dolgozó iparral és kereske­delemmel szemben a szervezetlen paraszti kis­termelők milliói egységesen és ugyancsak kalkulációval, mégpedig az államunk által biztosított mezőgazdasági kalkulációval véde­kezni tudjanak. (Helyeslés és taps.) Ha pedig ezt elértük, ha a föld jövedelme az állami ter­heken túl — amelyeket nekünk is vállalnunk kell — a parasztok kezén marad, akkor nem kell féltenünk a mi parasztjainkat; próbál­koznak és kísérleteznek azok mindennel, caak­hogy boldoguljanak. Eddig is próbálkoztak és ami eredmény van Magyarországon mezőgaz­dasági kultúrában, az nem a földmívelésügyi miniszterek, hanem a próbálkozó kisparasztok érdeme. (Taps a Ház minden oldalán-) Álla­munk sohasem védte őket a bukástól, a töke pedig egyenesen a kizsákmányolásukra tört. .7'

Next

/
Thumbnails
Contents