Nemzetgyűlési napló, 1945. I. kötet • 1945. november 29. - 1946. május 9.
Ülésnapok - 1945-30
1041 A nemzetgyűlés 30. ülése 19á6. vizsgálja meg minden közéleti embernek, elsősorban minden törvényhozónak életmódját és vagyoni helyzetét. (Nagy taps a Ház minden oldalán. — Révész Ferenc (szd) : Csak javasolja» mi elfogadjuk!) Első kívánok lenni, aki a vizsgáló bizottság elé ál] és remélem, nincs a t. Háznak egy tagja sem, aki az indítványom elvetésével azt a színezetet venné magára, hoay nincs bátorsága odaállni. (Kováts László ípk): Reméljük!) Nem szavazott ellene a képviselőháznak egy tagja sem. ellenben a képviselőház akkori elnöke» Tasnádi Nagy András kijelentette: nem lévén szoros kapcsolatban a tárgygyal a képviselő úr inditványa, nem teszem fel szavazásra. Azután önálló indítványként kívántuk beadni, ele csodálatos módon, annak dacára, hogy akkor a kisgazdapárt minden tagja aláírta az önálló indítványt, nyoma sincs az elnöki irattárban e pillanatig az indítványnak, amint az utóbbi napokban tartott utánanézés nyomán megállapítható volt. Megteszem megint az indítványt, t. képviselőtársaim: tessék parlamenti vizsgálóbizottságot kiküldeni mindenki vagyoni helyzetének megvizsgálá.slárfai. (Felkiáltások a 'szociáldlemokrafa- és a kisgazdapárton: Elfogadjuk! — Nagy taps a Ház minden oldalán. • — Révész Ferenc (szd): A végén kevesebben fognak tapsolni! Mindenki a másikra gondol!) mert a legnagyobb becstelenség a nemzet nyo; morúsága mellett, hogy amikor itt mindenki szegényebb lett és az egész nemzet koldusmódon él, vannak egyesek, akik vagyont gyűjtenek maguknak. (Ügy van! Ügy van! — Rákosi Mátyás államminiszter — nevetve: Vásáry, mint purifikátor!) T. Nemzet gyűlés! Nem kívánom ezeket a dolgokat tovább folytatni. A törvényjavaslatot elfogadom, hiszen egyike voltam azoknak, akik ezt követelték, de ki kell jelentenem: nem elégszünk meg azzal, hogy az emberi jogok törvénybe vannak iktatva, hogy az emberi jogok védelméről törvényjavaslat rendelkezik,— hiszen láttuk, hogy a törvényeket eddig hogyan hajtották yiégre — hanem igyekezünk, amennyiben módunk lesz rá, ügyelni arra, hogy ez a törvény ne úgy hajtassék végre, mint egyik-másik törvény a nemzetgyűlés által alkotott törvények közül végre lett hajtva, hanem valóban végre legyen hajtva és az emberi jogok up paoíron legvenek, hanem élő valóságként éljenek. (Helyeslés és taps a Pártonkívüliek soraiban) Klnök: A miniszterelnök úr kíván szólni. Nagy Ferenc miniszterelnök: Igen t. Nemzetgyűlés! (Hosszantartó éljenzés és taps a Ház minden oldalán.) Bár a külügyminiszter írnak a közeli napokban az egyik törvényjavaslat tárgyalása során alkalma és módja les? a ímigyav külpolitika minden kérdését a legarróbb részletekig megvilágítani, a moszkvai beszámolóim felett elhangzott vita néhány kérdéséhez hozzá kívánok szólni. A yita sok kérdés felvetésére adott atká 1mat a vitában résztvett szónokoknak. Mindenekelőtt hadd köszönjem meg őszinte hálával a koalíció«: nártok szónokainak, hogy üágv megértéssé 1 és kellő értékeléssel nyilatkoztak a moszkvai útról és kérem a koalíciós pártok szónokait. — éppen azért, mert beszámolómmal egyetértettek — tekintsenek el attól, hogy külön foglalkozzam az általuk felvetett olyan gondolatokkal is. amelyek különben nagyon megérdemelnék, hogy a kormány részéről már most foglalkozzunk velük: de mert. ismétlem, a külügyminiszter úrnak alkalma lesz a napokNEVrZETCJYÜI/ÉSI NAPLÓ I. évi május hó 9-én, csütörtökön. 1042 ban részletesen és szakszerűen megvilágítania ezeket a kérdéseket, én most eltekintenék ezeknek a gondolatoknak a megválaszolásától. Hadd válaszoljak azonban egy pár olyan gondolatra, amelyeket azok a szónokok vetettek fel, akik nem értettek egyet a moszkvai útról elmondott beszámolómmal. így felvetette Kováts képviselőtársunk azt a kérdést, vájjon hogyan értettem én beszámolómban azt, hogy Moszkvában nyugodtan terjeszthettem elő a magyar békecélokat, azok iránt kellő megértést tapasztaltam, sőt egyes vonatkozásaiban határozott támogatásra is kaptam ígéretet. A kérdés igen jelentős, éppen ezért erre a kérdésre itt mindjárt válaszolni kívánok. Először is — amint egész beszédemből kicsendült — rendkívül nagy dolognak tartom azt, hogy meghallgatták Moszkvában a magyar békecélokat. Rendkívül nagy dolognak tartom, mert nem sokkal az előtt az utazás előtt nem tápláltuk még magunkban azt a reményt, hogy a béketárgyalások előtt bármelyik nagyhatalom előtt külön módunk lesz felvetni a magyar békecélokat. Határozott ígére! tet kaptam — így értettem beszédemben is — I az elszakított magyarság jogegyenlőségének I biztosítása tekintetében. Meg kell mondanom, hogy ez rendkívül nagyjelentőségű dolog, mert bármiképpen alakuljon is a békekötés Magyarországgal, igen jelentős magyar rétegek maradnak a magyar határon kívül, akiknek sorsa^ jövendő fejlődése,'állampolgári jogainak kérdé-e nem érinthet bennünket 1r;ízömbösen. (Úgy van! Ügy van! — Taps a Ház minden oldalán-) Azonkívül megkaptuk annak elismerését is, hogy a románokkal kötött fegyverszüneti egyezmény egyik szakasza valóban alapot nyújt a magyar kormánynak arra, hogy Románia felé területi kérdéseket is vessenek fel. Ez az elismerés rendkívül nagy jelentőségű, mert voltaképpen itt látszott meg először, hogy a Romániával szemben felvetendő területi kérdés milyen fogadtatásra találna és egyáltalán tárgyalásra kerülhet-e a nagyhatalmak között. De meg kell mondanom még azt is, hogy igen nagy eredménynek és pozitív dolognak tartom azokat a benyomásokat, amelyeket ugyan tényekkel alátámasztani nem lehet, de amelyek ott bennünk kialakultak és amelyeknek tudatára ott ráébredtünk, hogy Moszkvában a Szovjetuniónak mint nagyhatalomnak kormánya teljesen egyenrangú félként tár! gyalt velünk. Es még valami. Amint ez a napokban be is bizonyosodott, ígéretet kaptunk arranézve is, hogy ha az elhurcolt magyar javak visszaadásának kérdése nemzetközi fórum döntése alá kerül, akkor ebben a Szovjetunió részéről határozott támogatásban részesülünk. Amint ! ismeretes ma már a külügyminiszterek érte kezletéről kiadott híradások nyomán, Molotov líü!ü>vm , nis'7W úr ez f az iaérefét valóban be is váltotta. (Taps a kommunistapárton.) Nagyon határozottan vetette fel a szerinte mintegy hárommilliárd dollárnyi értékű elhurcolt magyar javaknak, elsősorban a Nemzeti Bank aranyának visszaadását. (Némethy Jenő (pk): Mindössze 30 millió!) Tgy értettem azt a kérdést, amelyet Kováts képviselő úr beszéde során hozzám intézett. Egyetlen felszólalásra kell még reflektálnom: Nagy Vince képviselő úr felszólalására, aki a maga rendkívül fölényes és népszerű hangján (Némethy Jenő (pk): Az igazság 66
