Nemzetgyűlési napló, 1945. I. kötet • 1945. november 29. - 1946. május 9.

Ülésnapok - 1945-30

1035 A nemzetgyűlés 30. ülése 1946. évi május hó 9-én, csütörtökön. 1036 a gyönyörű márványterembe. Valóban úgy jártam, mint az a tanyai parasztgyerek, aki soha életében még emeletesházat nem látóit és kirtelen becsöppent Budapestre az emeletes­házak rengetegébe. Meg voltam bűvölve ettől a gyönyörű látványtól, csak azt nem tudtam megérteni, hogyan történhetett meg, hogy azok a törvényhozók, akik itt több évtizeden át hoz­ták, alkották a magyar törvényeket^ megfeled­keztek arról a magyar néprétegről, ^ amely munkájával és tudásával hozzájárult és lehe­tővé tette, hogy ilyen gyönyörű márványte­remben hozhassák meg a magyar törvényeket. Mert hogy megfeledkeztek róihik. bizonvítják a törvényeik, amelyeket hoztak. (Nagy Ferenc miniszterelnök a terembe lép és elfoglalja a helyét. — Élénk taps a Ház minden oldalán-) Valljuk meg őszintén, kevés olyan tör­vényt hoztak az elmúlt évtizedek alatt, amely jogot biztosított volna a dolgozók részére, (Marosán György (szd): Es évszázadok alatt!) de annál többet hoztak olyat, amely a dolgo­zókat, a fizikai és -szellemi dolgozókat és a parasztokat is gúzsba kötötte. Kevés szociális törvényt hoztak, de sok olyan törvényt hoztak, amely sújtotta az elégedetlenkedőket és felve­tődött bennem a kérdés, vajion milyen rossz szellem hatotta át a mindenkori képviselőket itt a 'padsorok között nagyon kevés kivételé­vel, amely meggátolta őket abban, hogy a ma­gyar dolgozók előnyére és javára hozzanak törvényeket? Megtaláltam rá a választ. A feudális úri magyar szellem, az agrárkapitalizmus szel­leme, a bányakapitalizmus szelleme, a nagv­ipari kapitalizmus szelleme és .a naerybank­kar^alizmn« g-onosz szileméi voltak azok, amf^vek •meerakadálvozták az i+tpni tnrvpnv­hozókat abb^n. hop-v a rlolgozók érdekében hoz­zanak törvényt. M'u^u emberi jogot T áhhal tinortak. hfl a tőkéről és> annak védelméről volt S7Ó. Emlékszem még arra a harcra, ame­lyet eilv^ársaim itt ebben a teremben folvtat­tak a rlolg-nzók jogaiért, az emberi szabadsá­gért. Meg kell említenem, hoffv voltak támo­gatóink a haladó szellemű polgárság soraiból is. de meerva/'lhatjuk, hogy — sajnos — ezek kevesen voltak. A maervar dolsrozók iogfosztottsága akkor ér f e el csűcpmontíát. amikor a fasizmus szel­leme tért hódított ebben az országban. Akkor minden panaszkodó dolgozóra ráordították, hoerv kommunista és megfenyegetek őt bör­tönnel, v.aary internáló táborral, Sőt voltak olvan lelkiismeretlen köztisztviselők- akik a panaszkodó édesanyákat, akik nem tnd+ák már nézni gyermekeik szenvedését, elküldték ! le­gei T ni. Es kik tették ezt? A mafruka> hazafi a Ír­nak tartó álhazafiak. Azok. akik a dí=zmentét, a kócsagtollat ég a díszkardot tartották a leg­főbb kelléknek ahhoz, hogy valaki jó törvény­hozó lehessen. Bennünket, szociáldemokratákat állandóan csak űerv aposztrofáltak, bogy hazát­lan bitaneok és hazaárulók vagvnnk. Az események folytán azonban bebizonyo­sodott, hogy ki a hazafi és ki a hazaáruló. Amikor ugyanis ránkszakadt a földi pokol minden kínja és nyomorúsága, amikor minden magyarnak helyt kellett állania azon a he­lyen, ahova a sors Őt állította, akkor ezek a »hazafiak« legfőbb kötelességüknek azt tartot­ták, hoigy itthagyják az országot, itthagyják a nemzetet és elmenekültek a határon túlra. Mi, fizikai és szellemi munkások, magyar parasztság és fizikai munkásság bátran, büsz­kén és kevélyen elmondhatjuk, hogy igazán csak bennünk élt a Szózat sora, amely azt mondja: Itt élned, halnod kell. (Taps a szociéldemokratapárt soraiban. — Felkiáhá-^ sok a pártonkívülieknél; Bennünk is!) Vál-' laltuk a küzdelmet, vállalíuk a megaláztatást. Tudtuk, hogy a háború borzalmainak közele­dése nagy megpróbáltatásokat hoz reánk, de vállaltuk. Vállaltuk minden elvonulási pa­rancs ellenére, minden kiürítési parancs el­lenére és itt maradtunk azon a földön, amelyet édes hazánknak nevezünk. Most már tiszta és világos, hogy reánk, szociáldemokratákra nem lehet azt fogni, hogy hazaárulók vagyunk, hiszen azok a lelkiismeretlen politikusok árulták el a ha­zát, f akik lelkiismeretlen politikájukkal bele­vitték a nemzet hajóját ebbe a borzasztó há« borúba, a vérözönnek a tengerébe. Mi, akik a föld alá kényszerültünk mozgalmunkkal, ag­gódva remegtünk a nemzet hajójáért, mert attól féltünk, hogy ketté fog törni" ennek a nemzetnek a hajója, attól kellett tartanunk, hogy valamelyik gigantikus hullám végig fog seperni a nemzet hajóján és lesodor magáról mindent, ami életet jelent. Mi a függetlenségi frontba tömörült de­mokratikus pártókkal összefogtunk és futot­tunk a nemzet hányódó hajójának fedélzetén a kormánykerék felé. amikor azt láttuk, hogy kormányzó kezek nélkül maradt a nemzet kormánykereke, és erős kézzel megragadtuk a függetlenségi frontba tömörült pártok veze­tőivel a kormánykereket, azzal a szent, nagy, eltökélt szándékkal, hogy nem engedjük el addig, míg a nemzet hajóját biztos és nyu­godt # révbe nem vezettük. Ez a kötelességünk ma is. Koalícióban vagyunk. Mindannyiunk­nak kötelessée-e ezt a sokat szenvedett nemze­tet minél előbb kivezetni ebből a borzalmas elesettségébőí. (Ügy van! XJay van! — Élénk hflvpçlnç ps fops n f[áz minden oldalán. — Némethv Jenő (pk): Arra vezessük: a biztos rév felé!) Ahhoz, hogy ez az ország szebb or­szág, boldogabb ország legyen, ahhoz, hogy ez az ország jogok országa legyen, (Üay ván! Ügy van! — Élénk helyeslés és taps a Ház min­den oldalán. — Marosán György (szd): A munkásság teszi a jogok országává! —• Zaj a pártonkívüliek soraiban.) kell, hogy lényegé­ben és alapjában különb legyen, mint a feudális úri Magyarország. (Élénk helyeslés és taps a Ház minden oldalán.) Minden egyes álitaimpolgár számára bizto­sítani kell az egyenjogúságot, még a nők szá­mára is. (Helyeslés és tups a kommunistapárt, a szociáldemokra^atpárt és u kisgazdapárt somi­ban) mert a nőket ebbein az országban mindig másodrendű lényeknek tekintették. Ez tnagy igazságtalanság volt. Gondoljunk csak vissza a választójogi törvényre, amelyben a nőnek csak harmincesztendős korában adták meg a választójogot, és csak abban az esetben, ha három élő gyermeknek az édesanyja volt. Nem tudom, van-e itt a' t. Nemzetgyűlés tagjai között olyan valaki, aki meg tudná nekem magyarázni, hogy mennyivel okosabb egy magyar asszony, ha három élő gyermeke van, vagy mennyivel ostobább, ha történetesen csak két élő gyermeknek az édesanyja. Az egyenlőség elve alapján követeljük az egyen­jogúságot. r A Magyarország államformájáról szóló törvény azt mondja, hogy a köztársaság polgárai részére biztosítja az ember természe­tes és elidegeníthetetlen jogait, biztosítja a

Next

/
Thumbnails
Contents