Nemzetgyűlési napló, 1945. I. kötet • 1945. november 29. - 1946. május 9.
Ülésnapok - 1945-29
981 A nemzetgyűlés 29. ülése 1946. évi május hó 8-án, szerdán. 982 szempontból. (Ügy vanî a pártonkívüli képviselők csoportjában.) Nehéz nyugodt hangot erőltetni magiamra; nem a. felháborodás, hanem a szomorú meghatódás és elikeseredés hangjával vívódom, amikor közvetítem a nemzetgyűlésnek azt» amiről azt hiszem, egy-két óra óta vajaményuyieu tudnak. AJ londoni rádió azt adta le a Reuter tudósítása és párisi hírlapírók tudósítása nyomán, hogy a tegnapi napon a négy hatalom külügyminisztere tárgyalás alá vette a román békeszerződést és prme^ részIetpW.t a román-magyar határkérdést. Egy mondat, egy döbbentes mondat az, amit rezüméként közöl velünk j\ rádió és a sajtó, hogy: »A bées", döntés nullifikálásáyal a masvar-roman határokat a régi trianoni határokban állapították meg.« Mélyen t. Nemzetgyűlés] Lesújtó ez az eredmény, ha eredmény. Hinni akarjuk, hogy még nem végleges. Lesújtó magyar szempontból különösen azért» mert legtitkosabb optimista álmaink és vágyaink szálltak ama gondolat felé, hogy bár a nagyhatalmak nem ismerik el —* igen helyesen — a bécsi döntést, amit mi, józan magyar demokratikus emberek, sern ismerünk el, — moat mégis visszatérnek a trianoni béke revíziójához is, mert hiszen az akkor elfogulj nagyhatalmiak józan politikusai is belátták utólag, hogy ott egy elhirteienkedés történt, és még a legutóbb itt járt jóhiszemű angol képviselők 450 is kijelentették, hogy a nagyhatalmak nem akarnak mégegyszer abba a hibába esni, hogy a trianoni békeszerződéshez hasonló döntést hozzanak Magyarországra. Éppen ezért szinte kétellyel fogadom el ezt a híradást. Minthogy mégis olyan metódusa van # a békeszerződéseik tárgyalásának, amely szerint a négy nagyhatalom külügyminisztere tárgyalja < az egyes békeszerződéseket, de fenntartja a. Jogot magának, hogy egyik-másik érdekelt államot még meghallgassa, — mindjárt hozzáteszem: ha akarja, mes: sem hallgatja, mert a statútumaikban olyan rendelkezés nincs, hogy a legyőzött Németországot és legyőzött csatlósait köteles lenne meghallgatni; joga van, mint egyszerű békediktátumot átnyújtani, mint amilyet annakidején Apponyi Albertnek átnyújtottak a magyar békedelegáció részére is, de mégis annak a' reményemnek adok kifejezést, hogy talán a négy nagyhatalom intéző tényezője, a négy külügyminiszter mégis megteszi azt, hogy ennek a jobb szándéka ellenére ismét a németek oldalán háborúba hurcolt nemzetnek nem egyszerűen így fosria elintézni a sorsát, hanem legalább meghni!latiak annak kénviselőiét a magyar békecélok és békekívánságok tekintetébenDe ha ezt a reményt ki is fejezem, vajh ki fog minket ott képviselni és milyen béke* célokat fog ott előadni, (Ügy van! Ügy van! a pártonkívülieknél.) amikor tudjuk azt, lioay Komániának — hogy például énpen az érdekelt román-magyar viszonyról beszéli ünk —. negyven, de talán hetven tagú delegációja van és két vágón irattal ment el Párizsba. Azt hiszem,, nem vagonszámra mérik az igazságot és nem a delegációk taglétszáma dönti el azt sem, hogy melyik állam javára döntenek vitás kérdésekben. De hogy néhány kiválasztott szakember és politikus jelenj »k ott meg Magyarország képviseletében és alánosán elkészített politikai, históriai, ^ gazdasági és néprajzi anyaggal felszerelve, készenlétben legyen legalább arra, hogy ha meghallgatják, legyen mit mondania a magyar békedelegációnak, ezt becsületbeli nemzeti kötelessége lett volna a magyar kormánynak megtenni, (Ügy van! Úgy van! a pártonkívülieknél.) nem pe" dig zárt borítékban egy általunk most sem ismeri békeálláspontot feladni a Petőfi Sándorutcában vagy máshol a postahivatalban! (Ügy van! Ügy van! — 7jaj a pártonkívülieknél. — Drózdv Győző fpk): Ezért felelősek!) Abból a közleményből, amelyet a kormany hivatalos lapja közöl, hogy a párizsi rádió szerint a magyar kormány Budapesten átnyújtott állítólagos jegyzéke a tegnap délutáni tárgyaláson egyáltalában nem került szóba, csak azt lehet következtetni, hogy ez az állítólagos jegyzék, amelyet Budapesten adtak át most a napokban, tegnap délutánig még nem jutott el Párizsba az illetékes konferencia elé. (Zaj a pártonkívülieknél. — Egy hang ugyan ott: Rosszul jár a posta.) Megállapítom a kormány súlyos felelősségét és felelősségre vonom a mai magyar nemzeti közvélemény nevében. (Úgy van! Ügy van! a, pártonkívüli képviselők csoportjában.) És állítom, hogy az utókor előtt is a legsúlvnsabb felelősség terhe alatt áll^ a kormány, (Ügy van! Ügy van! a pártonkívüli kénviselők csoportjában.) mert az a négv nagyhatalom nekünk nem volt barátunk, hiszen bennünket a Horthy-rendszer és Bárdossyék belevittek a háborúba a hárem nagyhatalom ellen, nekünk tehát nem lehet nackázva bánnunk ezekkel ra nagyhatalmakkal. Nekünk kellő időben, megfelelő delegációval, békememorandummal és annak alaposan felszerelt és indokolt irataival ott kellett volna lennünk, s ha ezt a magvar kormány nem tette meg. amint ezt a tudósítások mondják és amit oknyomozóan meq; fogunk majd állapítani, akkor feleljen ezért a miniszterelnök úr és feledjen a ki^ügyminíszter! Latom, egyetlen egy miniszter úr sem tiszteli meg jelenlétével a nemzetgyűlést az ilyen legfontosabb kérdésekben, de kijelentem, hogy felelni fognak a jelenkor és az utókor előtt! (Úqy van! Üqy van! a pártonkívüli képviselők csoportjában.) Csak néhány napja, hogy Moszkvából hazaérkezett a miniszterelnök úr és mi boldog örömmel vettük tudomásul, hogy^ legalább a külpolitikai kérdésekben <Í£TV részeredményt hozott magával. Ebben a tekintetben * ^székesfehérvári beszédben, de a nemzetgyűlés előtt mondott beszédébcTi is megnyugtatta a ,közvéleményt, hogy sikerült megnyernie romániai viszonyt « tb^in a szovietkoT'*' 1 " 1 "^'*" táwin« 1 ""*' 1 «!^ és ígv Szovjetoroszország, mint egyik győztes nagyhatalom, a magyar igényeket támogatni fo°\ia. Nem mondta meg. hogy ez a támogatás milyen határokig terjedő íwn vekre vonatkn-. *ik. de székesfehérvári beszédébAr) már elé 0táskörű kívánságokat állított fel Romániával szemben. Ezek a megnyilatkozásai' — f amint tegnap is elmondtam — megnyugtatásként hatottak a magyarságra. De hol van hát akkor itt az, amirlől minket megnyugtatott, hogy legalább egy nagyhatalom, éppen a győztes Oroszország mellénk állt?! Ha igaz ez a híradás, akkor úgy tűnik fel, mintha egyhangúlag döntöttek volna ellenünk a régi trianoni határ értelmében. Minderről a miniszterelnök úrnak és a külügymiiTiiszter úrnak kellene itt felvilágosítást adnia és erre csak nem mondhatják, hogy most éppen a Gazdasági Főtanácsban vannak elfoglalva, 62*