Nemzetgyűlési napló, 1945. I. kötet • 1945. november 29. - 1946. május 9.

Ülésnapok - 1945-4

8 7 A nemzetgyűlés 4. ülése 1945 pai népnél rosszabbul állunk, nemcsak azért, mert nagyon elpusztultunk, nemcsak azért, mert a háború szörnyűségeit nem kerülhettük ki, hanem azért is, mert évtizedes bűnök és hibák következményei most a háborús pusztu­lással egyszeri^ jelentkeztek. Kezdem az iparral. Nincs még egy ország a háborútól sújtott kelet- és középeurópai or­szágok közt, amelynek ipara annyira egyetlen városba, a fővárosba zsúfolódott volna, mint a trianoni Magyarországé a mi Budapestünkre. Hogy ennek a Budapestre zsúfolódott iparnak nincs elegendő hazai nyersanyaga, az az egyik baj. Hogy még a meglévő nyersanyag- és fű­tőanyagforrások is messze vannak tőle, az a másik baj. És hogy még ennek a Budapestre zsúfolódott iparnak is elrabolták a németek a nyersanyag- és készárukészleteit, de még a gépeit is, az a harmadik baj. Hogy a maradék az ostrom alatt elpusztult és a mai közlekedési viszonyok mellett az újjáépítés is lassan me­het, az magától értetődő. Amit eddig nagynehe­zen^ újjáépítettünk is, annak egyik része a jó­vátétel számára, másik részé — és ez már a kormányunk gondja — a feketekereskedelem számára, s ezen keresztül a vagyonőrző raktá­rak számára termel. Ezt nem lehet tűrni. Követeljük, hogy ami­ként a paraszt leadja terméséből a dézsmát, úgy adja le a romló pénzből, olcsó hitelen dolgoztató ipar is. (Helyeslés és taps a Ház minden oldalán.) És követeljük, hogy ha a pa­raszt terményben fizeti az adót, áruban fizesse á kereskedő és az iparos is. (Helyeslés és taps.) Ez sem nehezebb, mint háromezer faluból ösz­szegyüjteni úgyszólván csövenként a tengerit és egyéb apró gabonaneműeket. (Ügy van! Ügy van! — Taps a parasztpárt és a kisgazdapárt soraiban.) Ezentúl a mai helyzetben úgyszólván egye­düli reménységünk a magyar ipari munkaerő, hozzáértés és szaktudás. Eeméljük, hogy a rommá lett Európában a magyar munkára és a magyar munkásra is szükség lesz és megta­lálják majd a módját annak, hogy foglalkoz­tatni tudják. Bizonyos azonban, hogy addig még sok ínség és nyomorúság vár reánk és addig is védeni, óvni kell ezt a nagyon becses értéket, ezt a munk'aer'őt. _ Arra kérjük hát a kormányt már most, az újjáépítésnél, ia hitel, az üzem­anyag és a nyersanyag elosztásán ál gondoljon arra, hogy a vidéken lévő életképes ipar is a fejlődés útjára léphessen és a vidéki fölös munkaerőt is foglalkoztassa, hogy ennek ré­vén ne folytatódjék tovább a Budapestre való áramlás. Különösen a mezőgazdasági ipar gyors újjáépítésié az elsőrendű érdlek. (Taps a kis­gazdapárt és a parasztpárt oldalán.) A hitel, a nyersanyag és az üzemanyag elosztása ne ötletszerűen, ne is protekció vagy pártössze­köttetés révén történjék, hanem jól átgondolt, előrelátó nemzetgazdasági szempontok szerint. (Úgy van! Ügy van! — Taps a kisgazdapárt és a parasztpárt soraiban.) A mi igazi nagy kérdésünk azonban a föld­kérdés, -a mezei termelés kérdése. Az, hogy Magyarország agrárország, elcsépelt szólam és ha csak a lakosság számszerű megoszlását nézzük, lassanként már nem is lesz igaz. Hogy azonban álmagyar élet. és a magyar politika sarokkérdése a földkérdés, a parasztság ügye, az még Dia sem Hebet vitás. Nemcsak 'azért, évi december hó 4-én, kedden. 88 mert íme ma, mint minden háború után, lát­hatjuk, milyen nagy kincs a békében olyan ol­csó és pénzért olyan könnyen megszerezhető kenyér, hanem azért is,, mert az elmúlt évtize­dekben a magyar élet, a magyar politika és a magyar gazdaság igazi feszítőerői a föld­reform és a hárommillió koldus körül sűrű­södtek. Politikai jogtalanság, munkanélküli­ség és kenyértelenség volt a sorsa a szegény parasztságnak és itt évtizedeken át minden politika a körül forgott, hogy ezlt a hatalmas feszítőerőt hogyan lőhetne úgy levezetni, hogy á magyar uralkodó osztályokra veszedelem ne származzék belőle, hogyan lehetne úgy le­vezetni, hogy akik eddig birtokon belül vol­tak, továbbra is birtokon belül maradjanak. Ezért fasizáüódott az egyébként konzervatív, sőt reakciós magyar úri és polgári társada­lom és ezért fogott bennünket egészen a ne­meit politika szekere elé. - Az el's'ő pillanatban talán úgy látszik, hogy ez a kérdés nincs többé, hogy ez a kérdés elintéződött >a "földosztással. Ami a tulajdon­jogot, a föld «birtoklásait illeti, igen, de ami a magyar parasztság igazi felemelkedését, élet­nívójának megjavulását illeti, nem. Itt is ugyanaz a siralmas helyzet van, mint az ipar­ban. Nagy- és középüzemeink készileltei, iga­ereje és egyéb felszerelései nagyrészbeh el­pusztultak. Ami megmaradt, az a kisgazdasá­gokban vagy nem használható, vagy nem gaz­daságosan használható. Az évtizedek óta esedé­kes földreform elmulasztásáért most fizet az egész ország, nemcsak a parasztság, hanem az egész magyar nép. Azokban az országokiban itt körülöttünk, ahol a földosztást már a múltban elvégezték, a mezőgazdasági termelés egészen rövid idő alatt helyreáll majd, merít az ottani kis­parasztság már régen birtokon belül van és főfeladata csupán meglévő birtokának helyre­hozása. A meglévő alapokból kiindulva, hama­rosan megkoplalja, megnélkülözi és összetaka­rékoskodja, — akár saját hasán — ami kis gazdasága tijjáépítéséhez kell, a jószágot, a szerszámot, a vetőmag-, a takarmány- és a kenyér tartalékot. Nálunk is csak a régi kis 1­birtokosok, az 5—10—-20 holdasok végezték el teljesen és igazán az idei munkát. Azok, akik már birtokon belül lévén, akár a borjújukkal, akár a tehenükkel, akár a sógorukkal, akár a testvéreikkel összefogva, azonnal tudták, hogy mi a teendő és volt is mivel hozzákezdeni. Mit csinálunk azonban mil A földet felosztottuk nagy kínnal, gonddal, úgy, ahogyan, meg is munkáljuk és bevetjük — remélem, már a jövő tavasszal —az egész szántóterületet, de mi­kor és hogyan lesz abból jobb és szebb terme­lés és annak nyomán magasabb, elevenebb. szép. művelt, egészséges magyar paraszti élet? Ennél kevesebbel pedig nem elégé ellhe­tünk meg, egész életünknek, minden küszködé­sünknek ez az egyetlen értelme. Jó úton vagyunk-e ehhezf Azt majd meg­látjuk. Minden attól függ, mit csinálunk a következő években, látjuk-e teljes mértékben, mi van és mit kell tennünk a közeli és távoli jövőben, hogy helyes sorrendben tegyük azt, amit nanról-napra tenni kell. Az első lépést mesrtettük, a földet felosztottuk^ de milyen földosztás volt ezt Olyan volt-é. mint amilyet a földreform régi harcosai, akár polgáriak, akár szocialisták, elképzelték! Nem/ Ez olyan földosztás volt., amilyet egy vesztett háború után kiürült, elpusztult romországbap végre-

Next

/
Thumbnails
Contents