Nemzetgyűlési napló, 1945. I. kötet • 1945. november 29. - 1946. május 9.

Ülésnapok - 1945-28

937 A nemzetgyűlés 28. ülése 1946. jönnek a propagandabeszédek. És mit mondanak a programbeszédek itt a magyar állampolgároknak, amit azután hallgatnak a szlovák származásúak, de hallgatnak az ott élő magyarok is és tolmácsolják egymásnak. A propaganda azt, mondta: »Azért vándoroljatok ki innen és jöjjetek Csehszlovákiába, mert ott van konszolidáció, nem úgy, mint itt; van demokrácia, nem úgy, mimt itt: van biztos pénz, nincs infláció, nem úgy, mini itt«. Nem akarom» elmondani mindazt a nemzetgyalázást, a magyar kormány tekintélyének mindazt a meggyalázását, amelyet a hivatalos csehszlovák delegátusok elkövettek anélkül, hogy ezt megakadályozták volna. (Némethy Jenő (pk): Ügy van! Erre* kötöttünk egyezséget?!) anélkül, hogy a magyar kormány ennek a propagandának további folytatását rögtön megtiltotta volna. Most csak egy epizódot szeretnék még elmondani, amely egy vácikörnyéki, hetvenöt százaitokban szlovák többségű községben folyt le. A nagy zenebonás propaganda végén felszólították a többezer fölnyi közönséget, mondván szlovák nyelven: »Álljatok elő szlovák testvéreink, akik ezek után ki óhajtotok vándorolni^ jertek egyenként ide a zöld asztalhoz és írjátok alá a kivándorlási nyilatkozatot«. Egyetlenegy ember akadt, aki hóna alatt vitte oda írásait. A csehszlovák delegátus elkérte tőle az írásokat és megnézte. Az ember magyarosított nevű volt, de bebizonyította, hogy szlovák származású, mert apai és anyai ágon egyaránt szlovák felmenők gyermeke. Megmondta, hogy ki akar vándorolni, feltette azonban a kérdést, szabad-e, valamit kérdeznie. Mikor az engedélyt megkapta, megkérdezte, tényleg kap-e ott földet? »Kapsz.« — »Hol?« — A Csallóközben.« — »Házat is?« — »Házat is.« — Erre szlovák és magyar nyelven ez a jó szlovák magyar testvérünk egy irtózatos káromkodást bocsátott ki a száján és azt mondta: »De az istenfáját, tudjátok meg, hogy én három vagy négy héttel ezelőtt még csallóközi lakos, csehszlovák állampolgár voltam és ott ugyanezekkel az iratokkal jelentkeztem és szlováknak vallottam magamat. Kértem, hogy engem ne lökjetek ki, de azt mondták, hogy mivel apám vagy én megmagyarosítottam » nevemet, magyar kutya vagyok és kilöktetek ezeknek az iratoknak az alapján! Most akartok visszavinni Csehszlovákiába? Hát nem megyeik! (Nagy mozgás a kisgazdapárt és a pártonkívüli képviselők oldalán. — Egy hang a pártonkívüliek sorából:^ Hyet egy kormány sem tűr el ! — Drózdy Győző (pk): És ezeknek fogjuk elhinni, hogy jól fognak bánni testvéreinkkel? — Vásáry József (pk): Ezt egyetlen kormány sem tűrné el!) Mélyen t. Nemzetgyűlés ! A három szomszédos állam közül, amelyek Trianonban Magyarország területeiből gazdagodtak, Jugoszláviával szemben van a legkevesebb revindikáeiós igényünk. De ez sem revindikáció, mert mi nem ismerjük el a bécsi döntést.

450 Én ugyan csak magamról beszélek, de azt hiszem, többi íkizárt képviselőtársaim is egy véleményen vannak velem abban, hogy mi a bécsi döntést semmiféle jogalapnak el nem ismerjük. Ezt a megállapodást két fasiszta tengelyhatalom nagy ceruzával húzgálta, meg a térképen és évi május hó 7-én, kedden. 938 ami jó volt benne, az sem kell nekünk, ami rossz volt benne, az sem kell. Egy új jogalap megteremtésének, egy új területrendezésnek az ideje jött el. A vágyunk és kívánságunk az, hogy Magyarország viszonyát, területi, határviszonyait, valamint ott maradó fajtestvéreink belső jogi helyzetét a szomszédos államokkal szemben úgy rendezzék, hogy abba belenyugodhassunk mi is és az ottmaradók is, hogy ebben az életben soha tüske vagy fullánk ne maradhasson a nemzet szívében, (Ugy van! Ugy van! a pártonkívüliek oldalán,) és hogy az általam kora ifjúságomtól vallott kossuthi koncepció szerint, a dunai konföderáció elve szerint — ha nem is azt a közjogi konceptust váltanánk valóra, amelyet Kossuth és Teleki László akartak, merthiszen most egy sokkal nagyobb koncepció, az Egyesült Nemzetek Szövetsége, ez az egész nagy világszövetség válik valóra a szemünk előtt — a mi kis iközeli portánkon a szomszédos államokkal mindenkor testvéri barátságban, jó megegyezésben élhessünk egymás boldogítására. (Ugy van! Ugy van! — Taps a pártonkívüliek oldalán. — Drózdy Győző (pk): Ugy, amint Révai mondta! Semmi különbség nincs! — Taps a pártonkívüliek soraiban-) Ezt a vágyat, ezt a reménységet és ezt a szándékot szem előtt tartva, a legkevésbbé sem táplálunk valamelyes óhajt vagy kívánságot Jugoszlávia felé, elsősorban azért, mert Jugoszlávia kapott a legkevesebbet magyar területekből már annakidején és azóta is, de másodsorban azért is, mert érezzük, ' hogy Jugoszlávia ellen, csakugyan maga az ország, a teljes Jugoszlávia és annak szerb, szláv lakosai ellen borzalmas bűnt követett el az előző rendszernek az a néhányezer pribékje, akik Újvidéken és Zsablyán azokat a szörnyű vérengzéseket vitték véghez451 Nem mondom, azoknak a vérengzéseknek nem csak szerbek, hanem miagyar zsidó és keresztény emberek is áldozatul estek, mert amiükor azok a kivezényelt csendőrök egész zárt épülettömbök lakosságát) kiirtották felsőbb parancsra, akkor nem nézték, hogy ott ismerős is van ; magyar járásbíró is és annak családja, kisgyermekei is áldozatul estek, de azért nagy többségükben szlávok, szerbek és magyar zsidók voltak az áldozatok. Ezt a bűnt sem vagyunk hajlandók magunkra, az egész nemzetre venni, mert egy ilyen öncsonkító, ilyen szadista, majdnem azt mondhatnám, önfertőző álláspont perverz volna. Kitaszítanának bennünket a nemzeteik társaságából, ha jön egy demokratikus kormányzat, és mindarra a bűnre, — amelyért igen helyesen akasztottunk, irtottuk ki az embereket — amikor átlépi a határt és odamegy Parisba, azt mondja, hogy ebben mi is ' bűnösök vagyunk. Nem, mélyen t. Uraim, még a zsablyai és újvidéki vérengzésekben sem vagyunk bűnösek, nem bűnös ez a nemzet. Jugoszlávia felé is hangoztatjuk: tehát, — de ezt már nem is a békekonferenciárnak mondjuk, hainem a nemesein és demokratikusan gondolkodó Tito marsaillnak üzenjük — hogy tudjuk, milyen mélyen sebzett a szláv lélek a hortíhyzmus alatt elkövetett brutális vérengzések miatt; mennyire élesen fájnák és sajoghatnak még ott a sebek; ez az egy esztendő még rövid idő arra, hogy azok a sebek behegedjenek; mi azt kérjük tőle is és az ő kormányától, de azt kérjük a mi kormányunktól is. — helyesen mondotta Révai képviselőtársam. — ho^y mindent el kell követni, hogy a mi déli, területeinken az egyenjogúság teljes őszinteségét és tel-