Nemzetgyűlési napló, 1945. I. kötet • 1945. november 29. - 1946. május 9.
Ülésnapok - 1945-27
883 A nemzetgyűlés 27. ülése 1946. évi május hó 3-án, pénteken. 884 gős interpelláció az összkormányhoz a gazdasági ügyek sürgős intézése tárgyában. Van-e a miniszter úrnak tudomása arról, hogy a múlt évben,áz egész ország területén 200 dohánypalántát engedélyeztek minden dohányzó részére termelni, amelyet ebben az évben akként módosítottajk, hogy 200 négyszögöl területen az állam részére minden gazda külön termelhet? Van-e a miniszter úrnak tudomása arról, hogy lefogatunk túlnyomó része elpusztult, csekély marhaállományunkat kellett igavonó állatokként alkalmazni. A múlt évben a nagy szárazság miatt csekély takarmány termett, az abraktakarmányt be kellett szolgáltatni jóvátételbe a közellátásra. Szalmán és kukoricaszáron nem lehet tejet termeltetni az igavonó marháinkkal. A kötelezett tejbeszolgáltatást igavonó marháink után 50%-ra kérjük mérsékelni. Van-e tudomása a miniszter úrnak arról, hogy amikor a gazdát vagy a gazdának a magtárát, kamráját a községi elszámoló bizottságok felülvizsgálták, részére csak a. csekély fejkvótagabonája maradt meg és még mai napig is fennáll a 30%-os vámőrlés, amelyből 20%-ot a malomtulajdonos közellátás céljára köteles beszolgáltatni, amiért a gazda csak a maximális áron megállapított gabona árát kapja kézhez * . „ ,, ,••!•,'.' Kérjük a 30%-os vamorlest azonnal, teljes egészében törölni, mert ebben az országban minden társadalmi rétegnek meglesz bőségesen a kenyere, míg a földet mívelő parasztság éhen pusztul. . M Van-e tudomása a miniszter úrnak arról, hogy a falvakban élő kisgazdatársadíalom nem bírja a rettentő adót fizetni? A múlt év december végéig csak 400 pengőt kaptunk a kenyérgabonáért métermázsánként, az allatainkért az árakhoz megfelelően majdnem semmit sem kaptunk. Különösen a kiürített községekben, például nálunk Somogyban, ahol négy hónapig állott a front, nagyon sok ház van ma is-, abol nincs egy darab malacka sem. A gazda nem tud olyan árut a piacra dobni, amiért pénzt kaphatna. Sok község van, ahol a sot a hatósági áron sem tudták kiváltani. Sajnos, az egész országban dühöng a baromfi- és sertéspestis. Ha ez az adóztatás továbbra is fennáll, a mezőgazdaság összeroppan. Sürgős intézkedést kérek a kisgazdatársadalom védőimére.« , . . , Elnök: A képviselő ur szóval is meginrío kolja interpellációját. A képviselő urat illeti a szó. / • • ' _ . „', , Kovács József (kg): T. Nemzetgyűlés! Most, amikor mindem magyar ember szíve, lelke a demokráciáért küzd, érte dobban, nem lehet könnyelmű egyetlen párt sem. hogy megfeledkezzék a nép szabadságárólEzer esztendő óta küzdöttünk az elnyomás hatása alatt, a silány megélhetésért,, a drága imagyar kenyérért. Nekünk nem jutott más az életből, mint a keserűség, felfakadt sebeinket nem tudtuk orvosolni, a hadirokkantak soha nem tűntek el a láthatárról,, az özvegyek, árvák sírása az égboltot csapkodta. * Földünk nem volt, csak szolgámunkások voltunk, a nagybirtokosoknál robotoltunk, jogunk neim volt más, minthogy hallgattunk. Mi voltunk és mi vagyunk most is a legjobban elnyomva,, a magyar parasztság. Mi hoztuk a legnagyobb áldozatot ezen az átalakuláson, ebben a roppant világégésben. Mi fizettük a jóvátételt, mi adtuk a terményt, az állatainkat, valósággal nevetség-filléreket fizettek értük. Úgy tűnt fel, mintha mi volnánk, a magyar parasztság a háborús bűnösök. Pedig állítom, éppen a parasztságnak van hozzá legkevesebb köze. Itt van az alkalom, amikor nekünk is fel kell emelkedni az élet színvonalán más társadalmi rétegeikhez, mert nekünk is jogaink vannak az élethez. Ahogyan most kiépítjük a demokráciát,, ahogyan biztosítjuk nemzetünk, a parasztság jogait, szabadságát, olyan elbírálás alá esünk a megbecsülésben más nemzetek előtt is. A Délvidék megszállásánál csapataink a Horthy-éra alatt katonazene marsával vonultak be avval a jelszóval, hogy felszabadítsák ottlévő magyarságunkat az idegem elnyomás alól. Itt-ott összeütközések közepette tudott a magyar katona előrehaladni. Mivel Horthy kiadta a parancsot: előre,, az ezeréves határokig, a magyar katona nem ismert akadályt. Sok helyen puskaporos volt a levegő, különösen az újvidéki demokrácia kibontakozásánál, ahol nyolcezer lelket szállítottak a Dunám a Feketetengerbe egypár fővezér zavaros gondolatáraAjmikor szélcsend Jett, lassan, de biztos léptekkel csapataink után bevonult a közigazgatás is. Bevonult a pénzügyőrség felülvizsgálni, mit lehetne az ottani nép lelkéből kis ai tolni. Első dolguk volt az elhelyezkedés után az adókulcson egyet fordítani, a néptől régi szabadság jogait megvonni. Az ottani nép. aki igazán élvezte a demokráciát, a nép szabadságát, a szegény mén,, a parasztság, de különöse:i magyarságunk is, ellenséget látott bennünk, nwi-t l'en: felszabadítók, hanem jogaiktól megszabadítok voltak a magyar csapatok. A szegény parasztságtól először is megvonták a szabad dohánytermelést és a szabad pálinkafőzést T. Nemzetgyűlés! Ha mi azt akarjuk, hogy ebben az országban a parasztság, a munkásság szabadsága biztosífya legyem, lélekben és magyarságban továbbra is velünk egyesülve élje a maga bensőséges magyar életét, ha arra akarunk törekedni, hogy a szomszédos államok ismerjék el a magyar demokráciát, akik szeretetből kívánnak felénk fordulni, mert a maguk portáján a saját demokráciájuk körében minden lehetőt megadnak és biztosítanak az cttani magyarság számára, akkor itt a mi házunk táján teremtsünk legelőször is rendetEbben a roppant világégésben a legnagyobb áldozatot a magyar paraszt hozta. Bútorzatban, ruházatban más társadalmi rétegek nálunk több kárt szenvedtek, mert a parasztságnak soha nem volt az az emberi színvonala, hogy beruházkodjék, de ha most közelebbről^ nézzük a dolgokat, akikor azt látjuk, > hogy mégis csak a parasztság hozta a legnagyobb áldozatot. De viseli ezután is a magyar parasztnak kiürült istállója, kiürült ólja, a kiürült magtár is. Mi fizettük a legnagyobb váltságot ebben az átalakulásban, mi fizettük jóvátételre a terményt, mi adtuk a csekély . megmaradt állatainkat nevetség-fillérekért. Bár ne fizettek volna érte semmit, nem mondhatná senlku ebben az országban: hiszen ki van fizetve az ára, amit a paraszt beadott. Amikor a múlt évben december végéig 400 pengőt kaptunk a búzánkért, kérdezem itt bárkitől is, hány mázsa búza ára érte fel az egy skatulya gyufa árát? Nem is beszélek arról, hogy állatainkért az árakhoz mérten nem kaptunk semmit. A parasztság szíve, a lelke megnyílt,
