Nemzetgyűlési napló, 1945. I. kötet • 1945. november 29. - 1946. május 9.

Ülésnapok - 1945-27

8fl A nemzetgyűlés 27. ülése 1946. taps.) Ez indított, bennünket arra, hogy a sport területére egy külön igazolási rendeletet hoizzon a kormány, amely rendelet most már nemcsak az eddigi igazolásokat legalizálja, hanem az elkövetkező időkben az igazolásokait rendes politikai igazoló bizottságok előtt fogja lefolytatni. Egyébként is, igen t. Nemzetgyűlés, magának egy rendeletnek a visszavonása, vagy a rendeletnek a betartása szerény nézetem szerint nem is lehet interpelláció tárgya. Interpelláció tárgyát csak a rendelet körül észlelhető zavarok képezhetnék. En azonban örülök annak, hogy a képviselő úr módot nyújtott erre és egyenesen köszönettel tartozom, hogy ezeket a nemzetgyűlés színe előtt elmondhattam, mert — sajnos — azt kell tapasztalnunk, hogy újabban olyan jelenségek mutatkoznak a sportélet területén, hogy a régi meggyökeresedett fasiszta egyesületek szeretnének feltámadni és többek között — nem titkot árulok el az igen t. Nemzetgyűlésnek — Héj j as Iván

419 egyesülete is jelentkezett azzal, hogyan lehetne újra az egyesületet felállítani. Kérem az igen t. Nemzetgyűlést, vegye tudomásul a választ« (Éljenzés és taps a kommunistapárt és a szociáldemokratapárt oldalán.) Elnök: Hám Tibor képviselő urat a viszoi* válasz joga megilleti. Hám Tibor: T. Nemzetgyűlés! Teljesen osztozom á miniszter úr felfogásában abban a tekintetben, hogy köszönet ós érdem jár azoknak, akik a magyar sportéletet megindították. Természetszerű, hogy a Budapesti Nemzeti Bizottság megbízásából azok állottak a sportélet élére, akik közvetlenül Budapest ostroma után kezükbe vették a magyar sport ügyét. A miniszter úr azonban maga is elismeri, hogy még Buda sem szabadult fel, amikor megalakult a sporttestület. Marosak ezer! is indokolt lett volna kiegészíteni a Budapesti Nemzeti Bizottság által létesített sportbizottságot úgy, hogy a magyar sport kiválóságai, demokratikus szempontból is megbízható személyei oda bekerüljenek, akik méltóan reprezentálhatták volna a magyar sport ügyét. Ha azonban megnézzük azokat, akik kimaradtak a vezetők közül, azt kell látnunk, hogy vannak közöttük olyanok, akiknek demokratikus magatartásához kétség nem fér. sőt akik ma is a demokratikus pártoknak, éppen a miniszter úr pártjának és a kommunistapartnak is tagjai, akik nem állanak ott a magyar sportélet vezető helyein. Gondolok itt Jekelfalussy-Pillerre, Beleznay Lászlóra és Hajós Alfrédra, de még sok nevet tudnék f eleanilíttend.

420 Indokolt tehát, hogy a magyar sportéletet valóban azok reprezentálják, akik nemzetközi viszonylatban is elismert magyar sportkiválóságok. Ami most az igazolási kérdéseket illeti, én elsősorban is kifogásoltam azt és ezt ma is fenn kell tartanom, hogy az igazolások ügye — függetlenül attól a ténytől, hogy indokolt-e a sportférfiak leigazolása és hogy azt egy sportszaktestületre bízzuk-e — politikai kérdés, politikai direktívákat kell tehát szem előtt tartani, tehát miként az igazoló bizottságokat a demokratikus pártok képviselőiből állították össze, a sport területén is ez lett volna helyes, nem pedig sportbizottságra, sportszaktestületre, bízni az egyes emberek politikai megbízhatóságának megítélését. Ami mármost az igazolások tényét illeti, azt hiszem, hogy a sportéletben, az egyesületi életben, ahol az emberek közösségben Van 872 nak, ahol az emberek sporttársaikat ismerik, külön igazolási bizottságok felállítására nem volt szükség. Az élet valóban ennek is adott helyet, mert hiszen ennek alapján számos sportegyesületre — mint interpellációmbaji említettem, *az Amatőrök Fényképező Egyesületére, amely nemzetközi viszonylatban szintén kiállításon szerepelhet és kárt okozhat: az országnak, ha nem demokratikus képviselőkkel jelenik meg — szintén külön igazolöbizottságokat kellett volna felállítani. Nagyon jól meg lehetett volna gyakorlatilag oldani a kérdést úgy, hogy mindazok a sportférfiak, akik valamilyen sportegyesületben szerepelni óhajtanak, a hivatalokban lefolytatott igazolások eredményével jelentkezzenek. En azonban a miniszter úr válaszát kész seggel és örömmel veszem tudomásul azért, mert — amint ismétlem — az élet ezt az igazolási rendeletet megcáfolta és ha a rendeletet betüszerint vennénk, amely szerint a nem igazolt emberek nem versenyezhetnek, akkor ma Magyarországon igen kevesen versenyezhetnének, mert az igazolások eddig nem folytak le. Ezek szerint tudomásul veszem a választ. (Taps a kisgazdapárt soraiban.) Elnök: Kérdem at. Nemzetgyűlést, méltóztatnak-e az igazságügyrainiszter. úrnak az interpellációra adott válaszát tudomásul venni? (Igen!) . Következik az igazságügyminiszter úr válasza Hajdú Gyula képviselő úrnak az igazoló eljárásban lábrakapott reakciós szellem." tárgyában. Ries István igazságügyminiszter: Igen t Nemzetgyűlés! A képviselő úr interpellációjának alapvető tévedése, hogy az igazságügyminiszter a bíróságokat utasíthatja. (Nagy Vince (pk): Kicsit nyomkodhatja!) Az igazságügyminiszternek joga van az ügyészségeket utasítani, de nincs joga az ítélkezésbe beleszólni. (Nagy Vince (pk): A népbíróságoknál?) Egyébként azonban, hogy az igazoló eljárásoknak az eredményével különösen népbirósági vonalon nincs megelégedve a képviselő úr, ezt én teljesen megértem, mert őszintén megmondom, én sem vagyok megelégedve. (Mozgás a kommunista- és a szocidOßdemo. kratapárton.) (Ki az oka azonban ennek? Vájjon segíthet-e az igazságügy miniszter a maga felügyeleti jogkörében? Nem. A népbíróságokat a demokratikus pártok állítják össze, a tanácsban hivatásos bíró egy van, a tanácsvezető. Ha tehát az igazoló eljárások folyamán a népbírósági tanácsok tévesen ítélkezz -• nek, ezen a demokratikus pártok segíthetnek, ha a meg nem felelő népbírőkaí visszahívják és megfelelő népbirókat tesznek oda. Maga az igazságügyminisztérium mindent elkövetett, hogy ezen a téren segítsen és azt hiszem, a demokratikus pártok vezetői igazolhatják, hogy számtalan átiratban, személyesen, telefonon hívtuk fel a figyelmüket, hogy egyes népbírók nem felelnek meg azoknak a követelményeknek, amelyeket egy uépbírótól meg kell kívánni. Az ügyészségi vonalon elkövettünk mindent, hogy javítsunk a viszonyokon. Az igazságügyminisztéiriuni utasította a népügy és zekét, hogy senkit nem helyezhetnék szabadlábra, az eljárást senki ellen meg nem szüntethetik, csak a minisztérium hozzájárulásával. Bendelkezés ment a népügyészségeknek, évi május hó 3-án, pénteken.