Nemzetgyűlési napló, 1945. I. kötet • 1945. november 29. - 1946. május 9.

Ülésnapok - 1945-27

861 A nemzetgyűlés %7. ülése 1946. évi május hó 3-án, pénteken. 862 (Justus Pál (sad): Es közben miért nem íör teut semmi? Eltelt egypár év azóta!) Amit akkor elmulasztottak, azt most túibuzgalommal hajtották végre- (Felkiáltás a kommunistapárton: Tanultunk a múltból! Justus Pál (szd): Es közben miért nem volt földosztási) Törvénytelenség törvénytelenség után, egyéni akció egyéni akció után, megszervezett küldöttségek fel az országos tanácshoz, az országos tanács befolyásolása és végül pedig kiszorítása ennek a javaslatnak, amely HE eddigi törvénytelenségeit kívánja, legalizálni. (Ellentmondások a kommunistapárton. — Ugy v

an! Ugy van! a pártonkívüli képviselők csoportjában. — Súlyán György (kp): Mi az, hogy törvény telenség? — .Nagy Vince (pk): Országos tanácsi határozatok ellenére elfoglaltak földeket és most ezt legalizálják! — Justus Pál (szd): Szeretik a nagybirtokosokat!) Ezt a törvényjavaslatot én nem fogadhatom el, (Felkiáltások a kommunistapárton: Tudltuk!) azért sem, amiket mondtam, de különösen azért nem, mert ha ebből törvény is lesz, nincs semmiféle garancia arra, hogy végre tudják hajtani, hiszen ebben sincs semmiféle intézményes biztosíték arra, hogy amit Veres Péter elnök meg fog egy rendeletben állapítani, azt lent Kis János végre engedi hajtani. (Ugy van! a pártonkívüliek csoportjában. — Nagy Vince (pk): Szélnek kellett volna ereszteni az országos tanácsot!) Mivel a tör vény ja va slat ezekben a hiányokban szenved és mivel a kormánnyal szemben bizalmatlan vagyok, azért ezt a törvényjavaslatot nem fogadom el. (Helyeslés a pártonkívüli képviselők oldalán.) Elnök: Kíván valaki a törvényjavaslathoz általánosságban hozzászólni? (Nem!) Ha senki sem kíván szólni, az általános vitát bezárom. A miniszter úr kíván szólni. Dobi István földmívelésügyi miniszter: T. Nemzetgyűlés! A képviselő úrnak arra a megállapítására, hogy a kisgazdapárt vezetősége kapitulált a kommunista földbirtokreindező bizottságok előtt, válaszom az, hogy a kisgazdapárt vezetősége nem kapitulált, (Sulyok Dezső (pk): Csak elszakadó mozdulatot végzett!) a kisgazdapárt vezetősége legfeljebb csak megértéssel, szeretettel viseltetett a legszegényebb paraszti társadalmi rétegek iránt. (Felkiáltások a pártonkívüliek somiból: Mi is!) Azt, hogy a képviselő úrban ez a megértés soha nem volt meg, abból" keli megállapítanom, ahogyan itt előbb erről a kérdésről beszélt. A törvényjavaslat feletti általános vita során igen sokszor magam előtt láttam és éreztem is annak a társadalmi rétegnek sorsát, amelyet a demokráciába szolgaságból felemelt és önálló exisztenciához juttatott azzal, hogy földet adott neki. Magam előtt láttam életét, sorsát, de éreztem is, mert hiszen valójában én magam is közülük való vagyok. Ennek a társadalmi rétegnek élete, sorsa ebben az országban úgyszólván ezer esztendőn keresztül úgy nézett ki, úgy bántak vele, mintha nem is Isten rendelése szerint született volna, mint bárki más, hiainem mintha csak úgy kérezkedett volna erre a világra és csak a felső néposztály, az uralkodó néposztály kegyelméből élhetett volna csupán ezen a magyar földön. (Nagy Vince (pk): Valamennyien így, valljuk!) Mélyen t. Nemzetgyűlés! Vannak, akik aggodalmakat táplálnak azért, hogy most, amikor a. nagybirtokrendszerű gazdálkodásról áttértünk a kisbirtokrendszerű gazdálkodásra, olyan emberek jutottak földhöz, akik annak a földnek megművelését esetleg elhanyagolják. Ezt azért feltételezik, mert erről a társadalmi rétegről a munka, a munkaerköles tekintetében az elmúlt időkben, az elmúlt rendszerekben általában rossz véleményük, helytelen felfogásuk volt a felsőbb néposztályoknak és az őket körülvevőknek. Ennek hatása alatt élnek, sajnos, nagyon sokan még ma is, néha még olyanok is, akik itt a nemzetgyűlés Házában ülnek. Az. elmúlt idők rendszere mindig szeretetlen volt ezzel a társadalmi réteggel szemben. Bizalmatlan volt irányában. De ha ez a réteg ezer esztendőn keresztül mint nincstelen mezőgazdasági munkás szolgai sorsban élt és nemrég még 80 filléres, 1 pengős napszámbér mellett tudott dolgozni a mezőgazdaságnak, tudta boldogítani a nagybirtokot, akkor én most kérem a bizalmatlankodókat, n

e bizalmatlankodjanak, higyjék el, hogy most, amikor önálló exisztenciává váltak ezek az emberek, amikor saját tulajdonuknak mondhatják azt a földet, amelyre nem tudom, hányadik ősük verejtéke hullott munkája végzése közben, -akkor azt a földet igenis meg fogják munkálni, igenis boldogulni fognak azon és úgy a nemzetgazdaság, mint a nemzet érdekeinek megfelelően tudnak majd azon termelni. Kétségtelen, ho_gy akadnak majd közöttük olyanok, akik nem felelnek meg azoknak a követelményeknek, amelyeket elvárnánk tőlük. (Justus Pál (szd): A képviselők között is vannak ilyenek!) Minden társadalmi rétegben akadnak ilyenek, de a férgese kétségtelenül el fog hullni. Hogy a nagybirtokrendszerű gazdálkodásról áttértünk a kisbirtokrendszerű gazdálkodásra, ez még normális időkben is zökkenővel járt volna és a termelés eredményére kihatással lett volna. Hogyne járna ez zökkenővel most, amikor rendkívüli időket élünk. De van egy nagyon fontos szempont» amelyet mindenkinek a figyelmébe ajánlok, és ez az, hogy 600.000 ember jutott földhöz, hogy 600.000 olyan gazda van, aki eddig esak munkavállaló, mezőgazdasági munkás vtolt. Ha a világgazdasági termelés ranglistáját nézzük, azt látjuk, hogy mi, magyarok a tizenhetedik helyeri állunk, ami azt jelenti, hogy tizenhat olyan állam van, ahol többet termelnek, mint amit mi elő tudtunk állítani a magyar földből. Ez kétségtelenül azt jelenti, hogy mezőgazdasági kultúránk el volt hanyagolva. Vonatkozik ez a régi birtokosokra is, akik a megfelelő; korszerű mezőgazdasági kultúrát kénytelenek voltak nélkülözni. Vonatkoztatni kell ugyanezt az új gazdákra is, akik eddig csak a nyers fizikumot adták bele a munkába, amelyet a mezőgazdaság különböző ágaiban végeztek, a szakszerűséget, a gondoskodásukat természetesen nem, legyen az a gazdáé, mondották. Volt annak a szerencsétlen mezőgazdasági munkásnak elég baja, nyomorúsága, gondja. Reggeltől estig kellett dolgoznia, és hogy szakszerüleg hogyan kellene kezelni a földet, hogyan kellene gondoskodni és gondolkodni, erre éppen állapotánál fogva természetesen nem terjedhetett ki figyelme. Ez a körülmény tehát arra kényszerít bennünket, hogy a mezőgazdasági szakoktatásra olyan mértékben helyezzünk súlyt, mint ahogyan •