Nemzetgyűlési napló, 1945. I. kötet • 1945. november 29. - 1946. május 9.

Ülésnapok - 1945-27

853 A nemzetgyűlés 27. ülése 1946. Amikor a svábság elhagyta a falvakat, kitelepítették őket és a kitelepítést végző hatóság vagy rendészeti alakulatok már elmentek, akkor magára maradt az ilyen falu és megkezdődött a sáska-járás. Végigszaslászták a hazaikat, hogy mit lehet még azokból elmozdítani, mi maradt a kamrákban, milyen bűkrokat lehetne elvinni. így pusztult el sok minden és egy-egy sváb falu a kitelepítés után majdnem a háború nyomait viselte magán. (Ugy van! Úgy van! — Taps a kisgazdapárt oldalán.) De itt még valamire fel kell hívnom a t. Nemzetgyűlés figyelmjét: megdöbbennéssel tapasztaltam sváb községekben, hogy a svábság egy része szlováknak adta ki magát és szlovákiai hazatelepülésre iratkozott fel. Ezt nyilván tudhatta a Magyarországon tartózkodó szlovák bizottság is, merthiszen olyan tipikusan német nevű jelentkezők (Jócsik Lajos (pp) államtitkár: Ég Volksbundisták!) névsorát olvastam egyik-másik községben, hogy azokból mindenki megállapíthatta, hogy azok németek, akik nyilván azzal a szándékkal tették ezt, hogy ezeknek a sváboknak ellenében is majd magyarokat fognak ide áttelepíteni, s az oda kitelepített svábokat néhány hónap múlva minden bizonnyal a Szudétaföídön keresztül átteszik német területre. Erre mégegyszer nyomatékosan fel kívánom hívni a kormányzat figyelmét, hogy ilyen lakosságcserébe mi nem tudunk belemenni. (Helyeslés és taps a kisgazdapárt oldalán.) A törvény lehetővé teszi a nagyvonalú települési politikát. Most már rendezetten, leltár szerint lehet átadni a telepeseknek a házat vagy gazdaságot. Különös örömmel olvastam a törvényjavaslatban, hogy tslepfolügyelőket lehel kinevezni telepes községekbe, vagy telepes cs-oportok élére. Én azt szeretném mondani itt, hogy ne a »lehetne« szót alkalmazzuk, hiamem a »kell« szót. (Helyeslés.) A magyar agrárstruktúra tudniillik a földreformmal radikálisan megváltozott. A háború előtt körülbelül 3000 olyan nagybirtok volt, amelyet gazdatiszt vezetett és 400.000 parasztgazdaság. Most nem beszélek a törpebirtokokról, mert ennek a 3000 nagybirtoknak és Î00.000 parasztbirtok kisgazdaságnak a termelése látta el az országot, az jelentette az exportot. A földmívelésügyi kormányzatnak könnyű volt a dolga, mert hiszen a nagybirtokot a gazdatisztek vezették, organizálták, csak össze kellett fogni. E mellett még úgy, ahogy, mostoha gyermekként ezt a 400.000 parasztgazdaságot is irányították, szervezték gazdaságilag. Ma a 3000 nagybirtok helyén 600.000 kisgazdaság van. Egymillió parasztgazdaság szervezése és irányítása tehát ma a földmívellásügyi kormányzat feladata. Ehhez a munkához feltétlenül szükség van szakemberekre. A telepfelügyelők személyében jelentkeznek az első t szakemberek a falvakban. A «szakember természetesen ne azzal a mentalitással menjen a falvakba, amelyet a gazdatisztéknél láttunk. A szakembernek meg kell értenie, hogy ő nem ura, parancsolója annak a falunak, telepesnek, parasztságnak, hanem szaktanácsadója, akinek feladata, hogy velük együtt gondoskodjék a termelés hitelének emeléséről, velük együtt próbálja megoldani azt az igen nagy kérdést, amely — amint előttem szólott Túri képviselőtársam mondotta — a termelési csatánál nélkülözhetetlen. Ha meg akarjuk nyerni a termelési csatát, akkor felévi május hó 3-án, pénteken. 854 tétlenül, gondoskodnunk kell a szakszerűségről, a mezőgazdasági termelésbe feltétlenül szakembereket kell beállítanunk. (Helyeslés és éljenzés a kisgazdapárt oldalán.) A földreform befejezése, ahogy már említettem, fontos. Ez. a rendelet megoldja a tulajdonjogi problémákat. Ami .túlzás volt, ami zavar van még, az remélhetőleg most már megoldódik, azonban, t. Nemzetgyűlés, a földreform befejezése nemcsak a tulajdonjogi problémák rendezésétől függ. A földreform befejezéséhez feltétlenül szükséges a technikai problémák megoldása is. Most már végérvényesen ki kell mérni mérnökileg a földeket és telekkönyvezni kell, hogy az új gazdák bizonytalansága megszűnjék, magukénak tudhassák mérnökileg is, telekkÖoyvileg is a nekik juttatott földet. Míg a tulajdonjogi pro-blémákkal együtt a földreform technikai részét is meg nem oldottuk, addig a bizonytalanság fennáll és a bizonytalanság a legtöbb esetben a termelési eredmények rovására megy. A törvény földművesszövetkezeteknek juttatja a nagybirtokosoktól elvett, kisajátított legelőket. A Nemzeti Parasztpárt, amely elsősorban a szegény parasztság pártja, nagyon helyesnek tartja ezt a rendelkezést. A közbir tokossági legelők inkább a jómódú parasztság köztulajdonában voltak. Az új gazdák, azok, akik most jutottak földhöz, csak úgy tudják állataikat legeltetni, a szabadban tartani, ha szintén legelőhöz jutnak. A földműves szövetkezetek kezelésében ezek a legelők a méltányos célt fogják majd szolgálni. A földbirtokpolitikn bizottság is javasolta, hogy ahol eddig is a község bérelte az illető nagybirtoktól a legelőt ott a legelőt a község maga kapja meg. Mi magunk is elismerjük és helyesnek tartjuk ezt. Itt meg kell jegyeznem, hogy a nemzetgyűlés munkájában remélhetőleg helyet kap majd a közbirtokossági reform is, a földreform után feltétlenül szükség van a közbirtokossági reformra. T. Nemzetgyűlés! Legyen szabad itt külön megemlékeznem a bukovinai székelyek ügyéről. Bonyhád környékén telepíteStték le azt a zaklatott népet, amelyet még a háború előtt elimözdílbolttáik a helyéről,*

08 levitték a Bácskába, onnan egy éjszaka rádión riaszitották fel őket, hogy húzódjanak fel a Dunántúlra. Rengeteg szenvedés után végre úgy ahogy letelepültek Tolna és Baranya megyékben, főleg Bonyhád és Bátaszók környékén. Ez a szerencsétlen nep, amely annyit szenvedett, ma olyan helyzetben T*:ra; hos?y már kezdik elismerni azok is* akik eddig bírálták őket, hogy nem az a rosszfajta, nép, amely csak a máséit akarja és amint feléli azt a házat vagy gazdaságot, ahová betelepítették, megy tovább. Én magam lent jártam, meggyőződtem árról, hogy a legjobban megművelt területek éppen azok, ahol most ezeka bukovinai telepesek laknak- (Bácsalmási József (kg): Ugy van! Ezek a legjobb telepesek a sváb földeken!) Sajnos, ezeknek a vádaknak hitelt adtak még a fővárosban is, cte a vidéki lapokban is megdöbbentő megállapításokat lehet olvasni róluk. Amikor utánanéztem ezeknek a megállapításoknak, azt láttam, hogy volksbundisták és olyan svábok terjesztettek róluk a rosszhiszemű rágalmakat, akiknek a házába, birtokába telepítetitek őket, akik éppen ezérlt gyűlölettel nézték ezt a népet, gyűlöletei; éreztek iránta és akiknek aknamunkája ua54*