Nemzetgyűlési napló, 1945. I. kötet • 1945. november 29. - 1946. május 9.

Ülésnapok - 1945-3

Ad A nemzetgyűlés 3. ûlese 1945. évi deeember hó 1-én, szomhaion. fè lés es laps.) Hatályon kívül kell helyezni azokat a törvényeket és rendeleteket, amelyek fel évszázad óta gúzsbakötöttók a mezőgazdasági munkásságot, s lehetetlenné tették nyomorult sorsa megjavítására irányuló minden megmozdulását. Utalunk csak az 1898:11. te.-re, amelyet annakidején találóan rabszolgatörvénynek neveztünk, s amely a szolgabírói önkénynek tette ki mindenkor azt a mezőgazdasági munkást, aki sorsa megjavítása érdekében csak szót is mert emelni. Ezt a törvényt' törölni kell a törvénytárból! (Élénk helyeslés és taps.) Ipari termelésünk örvendetes fejlődést mutat. Nem maradhatunk agrárország és mindent el kell követnünk ipari termelésünk fokozására. Ügy véljük, ipari fejlődésünk előfeltételei megvannak. Okos előrelátással* az ipar céltudatos fejlesztésével az ország érdekében nagyszerű eredményeket tudunk majd elérni. • Jóleső érzéssel vettük tudomásul a kormány programmnyilatkozatából, hogy végre a kulcsiparok és a bányák szocializálását a kormány komolyan napirendre tűzi. (Élénk taps a szociáldemokratapárton.) Az ország mező; gazdasági fejlődését szeretnők összekapcsolni az ipar fejlesztésével, mert meggyőződésünk, hogy mezőgazdaságunk belterjes fejlesztésével lehetővé válik számunkra iparunk hatalmasarányú kifejlődése, nemcsak azáltal, hogy termelt iparcikkeink piaca megnövekedik, hanem azáltal is, hogy termelt javainkon olyan gépi berendezkedéseket szerezhetünk» amelyek a modern technika minden követelményének megfelelnek. Egyébként is Európa piacait termelt jajainkkal jövedelmezően felkereshetjük. Ám benne élünk a mában, mélyen t Nemzetgyűlés» amikor probléma számunkra a mindennapi kenyér, a só, a gyufa és minden egyéb közszükségleti cikk. Hallottuk a miniszterelnök úr előadásában, hogy az élelmiszerek és iparcikkek olyan minimális mennyiségben állnak rendelkezésre» amellyel legszerényebb szükségletünket sem tudjuk kielégíteni. Emellett itt van az infláció, amely felborítással fenyegeti egész gazdasági életünket, az árak és bérek egymástól való eltávolodása, amely a kétségbeesés felé szorítja a dolgozó tömegeket. Igen. tudom, a kormány ismeri a kötelességét, mégis nyomatékosan figyelmébe ajánlom: ezen a téren azután mindent meg , kell tennünk, hogy a gazdasági pusztulás ne í akadályozzon bennünket demokratikus állam- f alakulatunk megalapozásának munkájában. (Helyeslés a kisgazdapárton.) Igen» ami kévésünk van élelmiszerekben és iparcikkekben, azt osszuk meg egyenlően és, igazságosan. (Helyeslés és taps a kisgazdapárton.) Minden rendelkezésre álló eszközt igénybe kell venni ennek a célnak elérése érdekében. Az árakat és a béreket közelebb kell hozni egymáshoz, hogy a dolgozó tömegek kéiségbeeejtő nyugtalansága megszűnjék. Reakciós oldalról örömmel látnák, talán elő is segítenék azt, hogy a munkásság, félreismerve az adott helyzetet, illetve annak alapvető okait, elkeseredésében olyan lépésre ragadtatná magát, amely ártalmára lehetne az ország demokratikus feliépítésének. (Ügy van! Ügy van!) Éppen ezért kell egyrészt a meglevő készleteket igazságosan elosztani» (Helyeslés.) másrészt állandóan ébren tartani a köztudatban, hogy ezért a tragédiáért, amelybe jutottunk, ezért a szenvedésért, amelyet el kefr szenvednünk» az a hitvány uralkodó osztály a felelős, amely a háborúba ós pusztulásba vitte az országot. (ÛQV van! Ügy van! — Taps a szociáldemokratapárton.) De fel kell venni, t. Nemzetgyűlés, a küzdelmet a feketepiac hiénái ellen is. (Helyeslés és taps.) Tudjuk, hogy ez szinte velejárója annak, hogy gazdasági javakban igen szűkösen vagyunk ellátva, de mégis a beszéd helyett végre a cselekvés terére kell lépnünk. (Helyeslés és taPs.) Ha kell, a legkíméletlenebb ós legkegyetlenebb eszközöktől sem szabad visszariadni, hogy a nyomorúságnak ezt a szégyenfoltját a magyar közéletből kiirtsuk. (Mozgás.) Nem mehetek el én sem — a miniszterelnök úr is szóvátette — a korrupció burjánzása mellett., (Ügy van! Ügy van!) Sokszor az ember úgy érzi, mintha egész közéletünket ellepte volna a legféktelenebb korrupció. Forradalmi időket élünk. Nagyon jól tudjuk, a háború következménye ez s meglazította az egyébként sem túlságosan szilárd erkölcsöket. Erezhetni ezt lépten-nyomon, d© ezt a rákfenét mégis ki kell irtani az orezág testéből, mert demokratikus államrendiünk egy pillanatra sem tűrheti a korrupciót. Sok-sok tennivaló van ebben a tönkretett országban, amelynek népe azonban élni akar és méltó akar lenni arra a szabadságra, amelynek birtokába jutott. De méltó akar lenni arra is, -hogy helyet foglaljon a szabadságszerető népek nagy családjában. Ez sarkall bennünket arra, hogy megbirkózzunk mindazokkal a nehézségekkel, amelyek előttünk állanak. Ezeresztendős szenvedésünk és multunk is kötelez bennünket erre. Uj országot, új népet vágyunk és óhajtunk a Dunamedencének ebben a részében és ez sarkall bennünket a cselekvésre. Erezzük, hogy ennek a nemzetgyűlésnek akaratából erőskezű kormány keli az ország élére. Erőskezű, amely szilárd és határozott az építésben és alkotásban, de ugyanolyan szilárd é» határozott akkor is, amikor ezeket az alkotásokat akár gazdasági, akár politikai téren támadás éri és ezeket meg kell vfédelmezni. Bölcs elhatározás volt a pártok részéről, hogy létrehozták a koaliciós kormányzást, amely ezekben a tragikus időkben egyedüli biztosítéka lehet a haladásnak, a fejlődésnek, egyedüli biztosítéka annak, hogy haladhatunk azon az úton, amelyen az ideiglenes nemzeti kormány bölcs intézkedései következtében el; indultunk, önként következik ebből, hogy mi a legteljesebb határozottsággal a pártok becsületes együttmunkálkodása mellett vagyunk. (Helyeslés és taps a kisgazdapárton és a szociáhleniokiaitapártGai.) Ama törekisaüink, hogy ez az együttműködés, békés*, baráít&ágos és bar

1moniikus legyen. (Hefyeslés és taps.) Ez az ország éx'dekíében a parancs és mi ezt a parancsot teljesítjük. Mi a kormány iránt bizalommal viseltetünk. Ez a kormány a mi kormányunk, ennek a kormánynak miniszterelnöke Tildy Zoltán, (Éljenzés és taps.) akivel mi vészes, viharos időkben dolgoztunk együtt, akivel együtt fejtettük ki azt a programmot, amelyet most a kormány képvisel, akivel együtt terveltük és most alapoztuk meg azt az együttmunkalkodást, amely az ipari munkásság, a parasztság ós az értelmiség között létrejött. Eleinte, amikor mi ennek a gondolatnak halvány árnyalatát vetettük fel,

49 — föl kell 5*