Nemzetgyűlési napló, 1945. I. kötet • 1945. november 29. - 1946. május 9.

Ülésnapok - 1945-24

743 A nemzetgyűlés 2á. ülésé 194 csenget. — Nagy Vince (kg): így van ez, el kellett mondani! Minden csengetéssel szemben el kellett mondani! — Az elnök csenget.). Javaslom tehát, hogy méltóztassék a holnapi napon ... Elnök: Figyelmeztetem a képviselő urat, méltóztassék a napirendnél maradni. Hegymegi Kiss Pál (kg) : Igen, már arról is beszélek. (Nagy Vince (kg) : Oda kell figyelni, arról is beszél! (Zaj. Az elnök csenget.) Javaslom tehát, hogy a nemzetgyűlés holnap is tartson ülést, nehogy interpellációs jogunkat elveszítsük. (Helyeslés és szórványos taps a kisgazdapárt oldalán.) Elnök: Kivan még valaki a napirendhez hozzászólni? (Nem!) Akkor felteszem szavazásra a kérdést: méltóztatnak-e az eredeti napirendi javaslatot elfogadni? (Igen! — Nem!) Megállapítom, hogy a nemzetgyűlés többsége az eredeti napirendi javaslatot fogadta el. (Felkiáltások a kisgazdapárt oldalán: Honnan állapítja -meg? — Zaj.) Slachta Margit képviselőtársunk személyes megtámadtatás visszautasítása címén kért szót. Képviselőtársunknak a szót megadom. Slachta Margit (pk): T. Nemzetgyűlés! Ott veszem fel a fonalat, ahod elejtettem. A botbüntetés ügyét olyan értelemben hozzák fel ellenem, mintha annak valamilyen hely'telen iránya liett volna. Ezt óhajtom most néhány szóval megvilágítani, feltételezve, hogy csak tájékozatlanság és nem szándékosság okozta azt. hogy az erre vomaJtkozó észrevételek nem fedik teljesen a tényállást. Aki pedig ezentúl is ugyanolyan értelemben fogja a botot a fejemhez vágni, (Zaj és derültség a kommunistaés a szociáldemokratajpárt oldalán.) arról az emberről megtesz a véleményeim abban a vonatkozásbam, hogy mennyire szereíti az igazságot. (Zaj és ellentmondások a kommunistapárt oldalán.) 1920-ban a 63. ülésen (Zaj és mozgás a kommunistapárt oldalán.) |a kormány előterjeszítette — csak a botbünJtetést és nem a halálbüntetést! — (Felkiáltások a kommunisit&r párt oldalán: Az rosszabb!) azért, hogy megpróbál jia letörni a drágaságot. Ehhez én hozzászóltam, mégpedig a következő értelemben. (Egy hang a szociáldemokratapárt oldalán: A ' halálbüntetést a gyorsított tanácsok elintézték! . — Zaj. — Az elnök csenget, — Közbeszólás a kommunistapárt oldalán: A boltbüntetésből kétezret adtak! — Egy hang a kommunistapárt oldalán: Legelőször a talpra! Én éreztem! — Zaj.) A törvényjavaslat osaik a férfi árdrágítókra vonaitkozik. Az esetleges árdrágító, (Zaj a kommunistapárt oldalán ) aki kihasználja emlbertáirsánjak a szorult helyzetét arra, hogy magárnak igazságtalan hasznot szerezzen, feleségéire fogja fogni a drágítást. Ha tehát a törvény csak a férfiakra vonatkozik, ez alkalmat ad a kibúvásra. (Egy hang a kommunistapárt oldalán: Éljen az egyenlőség!) Tekintettel a nő kímélendő voltára, nem szószerinti bo'tbün

tötest indítványoztam, csupán azt, hogy a törvény vonatíkozzék a nőkre is» ha nem is ilyen, de annak megfelelő más formában. Ezt mondtam. [Zaj és ellentmondások a kommunistapárt oldalán. — Reisinger Ferenc (szd): Az én feleségemtől azt követelték, hogy emelje fel a szoknyáját!) Aki igen t. képviselőtársaim közül a jövőben a való helyzetet nem hajlandó tekintetbe venni, az cselekedjék a jövőben úgy, ahogyan '. évi március hó 12-én, kedden. 744 akar, (Egy hang a kommunistapárt oldalán: Még férfinak is szégyen! — Zaj a kommunistapárt és a szociáldemokratapárt oldalán.) én rá, mint ferdítőrie, nem fogok figyelmi. Azzal azomban már, azt gondolom, senki' sem vádolhat, hogy az elmúlt két -évtized alatt végzett munkámimal dicsekedtem volna. (Közbeszólások a szociáldemokratapárt és a kommunistiapárt oldalán: Nem is lehet!) Egyetlen visszatekintést most mégis megengedek magamnak. Azok, akik állandóan a botot emlegetik, mégpedig neim eUsmerőien, hogy a szegény családokat akartam azzal védeni, hanem ellenem fordítják, pedig legfeljebb azt a kifogást emelhetnek, hogy nem kívántaim elég szigorú törvényt, azok ugyanakkor sohasem szántak egy gondolatot sem mindarra, amit esetleg sikerült elintéznem a szegény dolgozó munkáscsaládok javára, akiknek egész életem munkássága szól. így emlétem például az iskolanővér! intézményt, amelyből később az iskolaorvosi intézmény fejlődött ki, a totalizatőradónak szociális célokra fél százalélkikal való emelését, a luxuslakások számfeletti szobáinak luxusadó alá való vonását, (Szabó Piroska (kp): A királyi palotárla mennyit vetett ki?) hogy azt a vagónlakók számára kislakások építésére fordítsák. Említem a nők tagságát az iskolaszéknél, az állami gyermekvédelem körében, ahol a ( halandóság olyan nagy volt, mint most, kéi női kormánybiztos beállításának kieszközlését; a Nagyatádi-féle földbirtokreformnál a nőknek a férfiakkal való egyenjogúsítását, a börtönök női osztályain a férfi börtönőrök hellyett női kulcsosok alkalmazását, (Szabó Piroska (kp): Köszönjük! Tapasztaltuk!) továbbá az ipari munkások részére kétheti fizetéses szabadság biztosítását. Sürgettem az egészségre ártalmas üzemekben a félnapos váltórendszer beállítását, női iparfelügyelők kinevezését, az anyaságnak a betegsegélyiezós körében való hathatósabb védelmét, a pálinkamérések látogatásának szabályozását, az égetett szeszes italok szesztartalmának leszállítását, a nők eltiltását a pálankamérésekben való alkalmazástól. A lótszámfelettá 12.000 kistisztviselő elbocsátása ügyében sürgettem az átképzési osztályt, hogy kenyerüket megmentsem. Legyenek méggyőződA^e arról, hogy abban a tizenkétezerben akkor bizonyára nem sokan voltak olyanok» akik jobboldaliak voltak. Sürgettem a vizsgálati fogságban lévőknek, a letartóztatottaknak és internáltaknak — akik akkor természetszerűen a kommunisták soraiból kerültek ki — jobb ellátását és foglalkoztatását, a munkásoknál a családi bért és országos mozgalmat indítottam a noi választójogért, melyet akkor szűkebbre vontak. Ezeket felelem azoknak, akik csak egyet tudnak mondani, a botot. Errevonatkozólag találó volt az a megjegyzés,. mely szerint valóban kifogástalanul működhettem, ha ellenem csak ez az egy kritika hangzik el s még ennek sincs meg a valósági alapja. Ezekben voltam bátor válaszolni a közbe- » szólásokra; a jövőben ezekre a megjegyzéseikre nem fogok reflektálni. Köszönöm. (Gúnyos éljenzés a szociáldemokrata- és a kommunistapárt oldalán') Elnök: Következik Bán Antal iparügyi miniszter úr írásbeli válasza Dénes István képviselő úrnak folyó évi február hó 13-án a földmunkások ruhával és lábbelivel való ellá-