Nemzetgyűlési napló, 1945. I. kötet • 1945. november 29. - 1946. május 9.
Ülésnapok - 1945-24
îêîi- À ' nemzetgyÜtés 2h ülésé 1§Í6. vagy pedig az ideiglenes nemzetgyűlés tartama alatt kiadott válási rendelkezésre. Valóban olyan természetű dolgok-e ezek, amelyek elleni izgatás a demokratikus köztársaság alapjainak megingatásával egyenértékű volna? Hiszen ilyen alapon minden törvény, minden rendelet alapintézménynek minősíthető és illuzóriussá válnék az egész szónoklás az emberi jogokról, amelyeket a köztársasági államformáról szóló törvényjavaslat bevezetésében felsorolunk és némán reszketve kell az állaimpolgároknak belenyugodniuk mindabba, amit a mindenkori kormányzat csinál vagy elrendel, hiszen sohasem tudhatja, hogy mikor helyezik hűtlenségi vád alá. Kissé korlátolt vagy elfogult népbírák szemében ugyanis ilyen formában nemcsak a polgári házasság tűnik fel alapintézménynek, hanem — hogy csak találomra mondjak néhányat — a rendőrség, a gazdasági főtanács, sőt, ha tekintetbevesszük az emberi gyengeségeket is, amelyek ilyen alapon elkerülhetetlenül érvényesülnek, a detektív, a rendőrkapitány, sőt a kisvárosi pártvezető üzleti vagy esetleg anyagi érdekei is. Nagyon kényelmes, de rendkívül veszedelmes, ha mindennek megállapítását, hogy melyek a demokratikus állami rendszer alapintézményei, teljesen a bírói gyakorlatra bízzuk. Javaslom tehát, hogy ezt az »alapintézmény« szót teljesen hagyjuk ki, mert hiszen az alkotmány és az alkotmányban biztosított jogok védelme mindent kimerít, amit egy ilyen javaslatnak biztosítania kell. Vagy ha ezt nem teszik, soroljuk el mégis ezeket az alapintézményeket pontosan; nem lesz a lista olyan hosszú, hogy a nemzetgyűlés azt tételenkint meg ne vizsgálhassa. Nem kevésbbé homályos és félreértésekre adhat alkalmat a 2. § (3) bekezdésében az a mondat» amely szerint Bűntettet követ el az, aki egyes személyek vagy csoportok ellen, azok demokratikus vagy köztársasági meggyőződése miatt gyűlöletre izgat Itt a homályt megint fokozza az indokolás, f mely azzal támasztja alá a javaslóit szövegét, hogy a reakciós korszak hívei a demokrácia elleni harcot a személyes küzdelem terére siklatták át, amely mindenkor a legeredményesebb és a legkönynyebb módja volt az eszmék és a rendszerek lejáratásának. Itt azonban egy súlyos veszélyre hívom fel a figyelmet. A szöveg "zelleme szerint teháJt, a demokratikus állami rendszer lejáratása volna a közéleti korrupció elleni küzdelem, ha például valamely illusztris pártnak üzelmeit nyilvánosan vagy magánbeszélgetésekben szellőztet^ valaki. Ez nyilván nem lehetett a törvényjavaslat szerkesztőjének intenciója, de akikor itt is pontosabban kellett volna a szöveget megfogalmazaii. Egyébként teljes a bizonytalanság arra nézve is, hogy miit tekintünk csoportnak. Itt alighanem az osztály elleni izgatás kifejezését óhajtották elkerülni és helyére tették a »csoport« szót, mint afféle pótlékot, inert fenn akarták tartani bizonyos osztályok elleni harc terjesztésének jogát, hiszen köztudomás szerint a marxizmus osztály harcon alapul. A pótlék azonban nem túlságosan szerencsés, hiszen a »csoport« szót eddig nemzetiségi, etnográfiai értelemben használta a magyar politikai nyelv és így megint a hatóságok önkényére : van bízva, mit tesz a »csoport« fogalma alá, pártot, szakszervezetet, osztályfc^ esetleg falusi olvasókört. Annak megállapítását pedig, hogy a de-' évi március kó Í2-en, 'kétíiieti, tál mokratikus meggyőződése miatt izgatnak-e egy ilyen csoport vagy egy párt ellen, amikor tudjuk, hogy a választási küzdelmek során a pártok elég kíméletlenül szokták egymást bírálni, a népbíróságra rábízni igen kockázatos dolog a .szabadságjogok szempontjából. Ez ugyanis a főbenjáró perek áradatát zúdítaná a magyar közéletre és igazságszolgáltatásra. Mindezek figyelembevételével tehát nem helyeseihete a javaslatnak az a pontja sem, mely szerint ezután nemcsak a nyilvános izgatás, hanem magánbeszélgetésben elhangzottá kijelentések álapján is jöhet létre vádemelés és marasztaló ítélet. A javaslliat nyomán a hamis .vádaskodásnak, az áruikodás oknak és a személyi gyűlölködésnek olyan lavinája indulhat meg, amely a terror érzését állandóan táplálni fogja és az állampOlgátokban valami kibírhatatlan közhangulatot fog teremteni a helyett, hogy a szabadság üdítő levegőjét biztosítaná számukra. Végül szerintünk jobban megfelelne a demokratikus szabadságjogok gyakorlásának, ha a törvény végrehajtását a rendes bíróság hatáskörébe utalnák át mindaddig, amíg az es küdtbíróság intézményét vissza nem állítják. A népbíróság alapjában véve pártbíróság, amely a felvett pártok és a szakszervezeteit képviselőiből áll s amelynek kétségtelenül volt létjogosultsága, amikor az elmúlt rendszer felszámolásáról volt szó. De nem lehet ajánlatos a nép bíróságokat a magyar igazságszolgáltatás legfőbb állandó szervévé emelni, amikor törvénybeiktatott köztársaságunk és demokratikus alkotmányunk védelméről van szó. A népbíróságok tagjainak ítélkezésében az általuk képviselt pártok szempontjai óhatatlanul is latba esnek és így nem biztosítható a teljes elfogulatlanság az ítélkezésben oly ügyekben, amelyek esetleg velük szemnenálló párt tagjainak ügyei, holott a vádpontok tisztán a törvény szellemében lennének elbírálandók. Kérem a t. Nemzetgyűlést, vegye fontolóra pártunk aggályait. Főleg arról van itt szó, hogy a pontatlan, félremagyarázható kifejezéseket elhagyjuk, vagy helyükbe a célnak megfelelő fogalmazásokat tegyünk. Ezzel megkönnyítjük a bíráskodás^ dolgát és megszabadítjuk az országot az újabb felesleges izgalmaktól. Hiszen a törvényjavaslat szándékában, amely a magyar demokrácia szilárd megalapozására irányul, mindnyájan egyetértünk. De egyet kell értenünk abban is, hogy a szabadság levegője, a kritika lehetősége üdvösebb, termékenyebb lehet a demokráciának, mint a mindenütt kémet, feljelentőt, rendőrt látó, "büntetésitől szorongó állampolgár félellemér'zése. (Slachta Margit (p-k): Ugy van!) Ennélfogva t. Nemzetgyűlés, kérem, hosy a javallatot átdolgozás céljából a sürgősség nyomatékos hangsúlyozása mellett küldjük vissza az alkotmányjogi és közjogi bizottsághoz. Egyébként ezeknek a kifogásoknak a fenntartásával pártom a törvényjavaslatához hozzájárul és azt általánosságban elfogadja. Elnök: T. Nemzetgyűlés! Kíván-e még valaki a törvényjavaslat általános vitájában felszólalni 1 ? (Nem!) Eta szólni senki nem kíván, a vitát bezárom és a tanácskozást az általános vitában befejezettnek nyilvánítom. Felteszem a kérdést, méltóztatnak-e a demokratikus államrend. és a köztársaság büntetőjogi védelméről " szóló törvényjavaslatot a bizottság szövegezésében általánosságban:* - a
