Nemzetgyűlési napló, 1945. I. kötet • 1945. november 29. - 1946. május 9.

Ülésnapok - 1945-3

59 A nemzetgyűlés 3. ülése 19Í5. évi hogy a nagybirtoknak mórhetetlenül nagyok a bűnei a magyar nemzettel szemben. (Úgy van! Úgy van! a kisgazdapárt oldalán.) Meg kell szüntetni tehát minden bizonytalanságot a föld birtoklásában, s ha biztonságban lesz az új gazda és a régi gazda a majára földjén, akkor elemi nagy erővel megindul majd a termelés. Itt a Házban első alkalommal jelent meg a magyar föld népe képviselőinek olyan hatalmas tömege, mint amilyen most megjelent. Mindnyájan, akik a kisgazdapártot vezettük, a miniszterelnök úrral az élen, tulajdonképpen ezért küzdöttünk, ezt akartuk, ezért indultunk harcba. A független kisgazdapártnak az volt a célja, hogy felhozza a magyar föld népét az ország első vonalába, és amikor most itt vagyunk a parlamentben, itt van ez a 120 kérges tenyerű, edzett magyar ember, hogy képviselje a magyar föld népét, akkor Nagy Ferenc elnök úr elnöki megnyitójának szavai jutnak eszembe, amikor azt mondja, hogy (olvassa): »Foglalkozásra nézve legnagyobb számban látom itt a nemzet alaptársadalmának, a parasztságnak a kiküldötteit,... akkora tájbort» amely elöntő tényezője a törvényhozásnak. Ez a csoport lesz elsősorban az, amely vigyázni fog arra, hogy a legradikálisabb haladás mellett m a 'niaigyiar

1 ember élettulaj domságai, sajátosságai s örökértékű hagyományai hassák át a magyar (törvényhozást.«

82 Tőlünk ne féltse tehát senki a magyar életet! (Taps a kisgazdapárt soraiban.) Űj világ születik. Ennek a világnak, sajnos, vérben, vajúdással, szörnyű harcok között kellett megszületnie. Ez a világ a magyar nép világa lesz, amelyben meg fogjuk teremteni a tényleges egyenlőséget. A nemzetnek egyik átka volt a kasztrendszer. Ez a nemzet tejlesen szét volt szórva. Ha a legkisebb sejtjébe, akár egy kis magyar faluba, vagy akár egy munkástelepbe, egy bányásztelepbe — voltam ott, működtem egy bányásztelepen — belenézett az ember, látta, hogy annyira el volt választva az egyik ember a másiktól és annyira bele volt nevelve a magyarságba a kasztrendszer szelleme, hogy ez a nép nem volt egységes, szinte nem. is lehetett nemzetnek tekinteni, azért nem tudott súlyos, nagy időkben egy emberként talpraállni. Ezt a kasztrendszert, ezt a szétesettségét népünknek most meg kell szüntetnünk, mert ha meg nem szüntetjük, akkor nem, kezdődhetik új élete ennek a nemzetnek. (Úgy van! Úgy van!) De nem lehetett abban senkinek öröme. Nem lehetett öröme "azoknak sem, akik fent voltak a kasztok tetején, mert azoknak állandó rettegés volt az életük, hogy megmozdul és megnyílik alattuk a föld, és egy forradalom hullámai eltemetik őket. Azokat pedig, akik lent voltak, — azt hiszem, mindnyájan éreztük, akik itt vagyunk, — a megalázottság keserű szolgakínja mardosta. Nincs nagyobb szenvedés a földön, mint megalázottnak lenni saját hazánkban. Mindenkit jelleme, munkája, emberi tisztessége szerint fog értékelni ezután ez a nemzet. Boldog, kiegyensúlyozott lesz ez a nemzet, ha megvalósul az a Programm, amelyet a miniszterelnök úr adott az összkormány, a koalíció nevében. Ennek a programmnak, minden egyes gondolatának fundamentuma —• ha átéreztük, átgondoltuk ezt a progiramimot — a felebaráti szeretet, amely azt mondja: amit akartok, hogy cselekedjenek nektek az embedecember hó 1-én, szombaton. 60 rek, ti is cselekedjétek nekik, és amit nem kívánsz magadnak, te se tedd eimbertársaidnak.

33 T. Nemzetgyűlés! Ha új életet akarunk teremteni, valóban egy olyan szép új életet, amilyent idevázolt tegnap elénk a miniszterelnök úr, akkor kölcsönös bizalomnak kell áthatnia bennünket. Bíznunk kell egymásban, hogy azokat a vívmányokat, amelyeket a magyar demokrácia eddig alkotott, közös erővel továbbépítjük és megvédjük minden támadás ellen. Aki ellenünk van, a demokrácia ellen, az érezze és lássa be törekvésének hiábavalóságát, lássa be, hogy vérben, pusztulásban, éhségben — mert jólétben az ilyesmi nem születik meg —- megszületett a magyar egyenlőség, a magyar demokrácia, és ennek a demokráciának, mindnyájunknak lesz ereje ahhoz, hogy amit közösen kivívtunk, azt valóban meg is védelmezzük. T. Nemzetgyűlés! Sok a zúgolódás, magunk is tele vagyunk keserűséggel, s ezért a miniszterelnök úr programmjához hozzáfűzöm azt: évek óta tart a szenvedés, elfáradtunk, szegények, koldusok lettünk, végig szántott rajtunk a háború borzalma, most azonban, amikor mérhetetlen a szenvedésünk és éhínség előtt áll a nemzet, ne feledjük, hogy mindent kinek köszönhettünk. A nemzet hajlandó feledni már a régi bűnöket. A magyar nép nagyon jó, hajlandó elfeledni, eltemetni azokat a régi bűnöket, amelyeknek szükségszerű következménye volt ez a jelen nusztulás és a jelen szenvedés. T. Nemzetgyűlés! Ezek a falak beszélhetnének arról a harcról, amelyet ott szemben egy kisded csoport, a, szociáldemokrata- és kisgazdapárt néhány képviselője

34 vívott az elmúlt ciklusban az emberi jogokért, a humánumért, az emberiességért, a harcról, amelyet itt folytattunk a gyűlölet mindent elöntő áradatában is. Ezekért harcolunk továbbra is. Nem engedünk különbséget tenni magyar és magyar között. (Élénk helyeslés és laps.) Sokszor felvetik azt a gondolatot, hogy kis nemzet vagyunk. Ez kétségtelen. Valamikor nagy nemzet voltunk. Mátyás király idejében annyian voltunk, mint az angolok, de ma egészen kicsinyre zsugorodtunk össze, és — sajnos — ez még tovább tart, mert kevés a magyar születés. Aki vállalja a magyar sorsot és tehetsége, munkája egészét ennek a hazának szenteli, az a mi magyar testvérünk. Ne engedjük tehát azt, hogy újra megbontsanak bennünket. Küzdöttünk valamikor a vér» mitosz ócska, tudománytalan legendája eV*m és keserűen fizettük meg a vórelemzés szomorú játékát, (Parragi György (kg): Most is csinálják!) Legyen mindenkinek, az egész nemzetnek közös nagy öröme, hogy a politikai nemzet kitágul. 1848-ban a politikai nemzet 10.000 emberből állott 1867 után, a kiegyezés után a politikai nemzet valamennyire fejlődött, és végre most, laéô-ben az egész magyar nép, paraszt, munkás, haladó értelmiség ott van a magyar politikai nemzetben, amely az egész magyarságot, a hazáját szerető magyarságot magában foglalja. A független kisgazdapárt többsége a magyar föld gyermeke. A miniszterelnök úrnak és a koalíciónak a programmja felöleli minden réteg gondozását. Ügy gondolom, hogy a párt nevében talán éppen nekem kötelességem őszinte szavakat szólni az ipari munkásság ittlevő képviselőihez. (Halljuk! Halljuk!) Mi jótestvéri békét kínáltunk — azt mondottam beszédem elején — és most jótestvéri jobbot nyuj-