Nemzetgyűlési napló, 1945. I. kötet • 1945. november 29. - 1946. május 9.

Ülésnapok - 1945-22

677 A nemzetgyűlés 2$. illése 19Í6. éûi február lié 2t-én,, szerdán. ms mvkodő kitelepítési osztálya yezetői. (Ternay Istváh (kg): Gondozzák a népet! — Taksonyi János (kg): Jól dolgoznak!) Éppen jelen voltam véletlenül Budakalá­szon... (Vaszkó Mihály (kg): Meghívtak téged isi — Vásáry István (kg): Ez a belügyminisz­tériumhoz tartozik?) A földmívelésügyhöz, azért mondom el, hogy tudjon róla a földmí­velésügyi miniszter úr. (Yaszkő Mihály (kg): Téged nem hívtak meg! — Az elnök csenget) Amikor beléptem Schwarz Kálmánná ven­déglőjébe, ahol a népgondozói kitelepítési ét­kezde fel. van állítva-, látnom kellett délután úgy 3 óra tájban, (Zaj.) hogy egy olyan jó 65 kilós kooasertést készülnek levágni. Mondom a vendéglősnének: Giza néni. eb­ből a négy kilót be fogja szolgáltatni? Azt válaszolja: nem az enyém. Hát kié? A maga udvarában látom. kell. hogy gazdája legyen ennek, (Buchinger Manó (szd): Mi pedig iíít a belsőségeket esszük!) maga a gazdája, a maga tidvarán van. Tessék megkérdezni, képviselő úr, hogy kié, válaszolja. Odamegyek a bolîér­hez: a magáé-e? — azt mondja, nem. Megyek be à konyhára, ahol hét jóképű, csinos höl­gyecske dolgozott, meg egy szakács. (Marosán György (szd): De megnézte őket! — Derült­ség.) Azt mondják, a kitelepítési osztályé. Ki­telepítés, betelepítés? Nagyszerű. (Derültség.) Elmegyek az egyik gazdához, éppen ott van Gál Mihály körzeti kitelepítő. (Egy hang a kisgazdapárt soraiban: De szép cím!) Éppen vizsgálják a tehenet, kitűnő vörös-tarka ötéves tenyészállatot, hogy van-e benne borjú vagy nincs. A gazda váltig állítja, hogy van. meg­érteném a dolgot, ha sváb volna, de nem az. magyar, tehát kitelepítésre sem kerül. Az egész község demokratikus gondolkozású, mun­kásai is felháborodtak azon. hogy ezek lako­dalmat csináltak és ilyeneket kell látni Kala szón, mikor a két gyárban a munkások éhez­nek. De ez így van a többi községekben is min­denütt. Borjút, tehenet, 90 kilós sertést vág­nak le. Micsoda kár az ilyen sertéskoca levá­gása, amely az árpára már — így mondjuk — lemalacozott volna, öt-hat malaca lenne az ilyen kocának, tehát nemcsak egyet vágtak le, hanem már hatot, akkor, amikor a nemzetgaz­dálkodás szempontjából feltétlenül fontos volna a tenyészállatok szaporítása. Kérem a miniszter urat, szívlelje meg mindazt, amit mondottam s ha ilyen esetek tudomására jutnak, a legszigorúbban büntet­tesse meg azokat, akik bármilyen tenyészálla­tot le mernek vágni a mai nyomorult gazda­sági viszonyok között. Mérhetetlen bűnt követ el az. a nemzet életét öli, aki tenyészállatot pusztít. (Pászthory István (kg): Hogyan jut hozzá?) T- Nemzetgyűlés! Dunabogdányban ugyan­ez a helyzet, ugyanez a helyzet Pomázon is, sőt ott niée odáig mentek, hogy a tisztelt rendőr urak megunták már a laktanyájukban való szolgálatot, {Egy hang a kisgazdapárt soraiban: Unalmas isi) hát unalmukban igénybevették a parasztok lovait, megnyergel­ték és futkostak az utcán a lovakkal. (Egy hang a kisgazdapárt. soraiban: Tavaszi munka idején! Miajd leszállnak a magas lorol! ­Nagy zaj. — Az elnök csenget. —- Egy hang a kommunistavárton'. Lovagolni csak szabad? — Felkiáltások a kisgazdapárton: Lovasrend­őrök!) . . L ,. , T. Nemzetgyűlés! így nem lehet uj de­mokratikus országot építeni. így ezek csak rombolások, márpedig, tudjuk, hogy aki.rom­bol, (Egy hang ti kisgazdádért soraibán: ' Az reakciós!) annak hol a helye. (Egy hatig (t kisgazdapárton:. Vácon! Ott volna!) Nagyon szép Vác, az én szomszéd városom. 363 A minap az, egyik telepes azt mondotta ne­kem Dunabogdányon — ezt is a miniszter úr figyelmébe ajánlanám, ha itt volna — kép­viselő úr, maga már csak gazdálkodó ember, ismerem, mert szőlője is van, meg kertgazda­sága, most t azonban dróttal kötözik körül a szőlőt. Az illető azt mondja, ő bizony nem metszi meg, mert két év múlva lígyse kell, otthagyja, tehát megköti és az így terem. Aki gazda, az tudja, hogy azt a szőlőt jövőre met­szeni nem lehet, az kipusztul. A gazda tudja, hogy egy szőlőtelepítéshez hat esztendő kell. Szabad-e tehát ilyesmit megengedni és nem kell-e ügyelni az ilyen telepítésekre? Aki így akarja a nemzeti ajándékot és értéket ápolni, az a közösséget nem tudja szolgálni. (Egy hang a kisgazdapárton: Ez a helyzet Tolnában és Baranyában is! — Egy másik hang a kisgazdapárton: Mindenütt!) Meg­kötik az öt szálat- ahogy van, a karóhoz és akkor elhajítják, mit törődöm vele, mondják, jövőre úgy sem kell. Az illető tehát nem is tudja, mi a szőlő. (Egy hang a kommunista­párton: Meg kell tanítani!) Az illető esetleg bányász, pedig bányászokban hiány van, talán fasiszta is lehetett, aki talán nem mer vissza­menni a bányába, de földet igényelhetett és kaphatott. Kérem tehát a földmívelésügyi miniszter urat, tegye vizsgálat tárgyává, tényleg szak­értelemmel termelők és gazdák kapják-e meg ezeket a sváb birtokokat^ és ne történhessék meg az, hogy a t. rendőrség, amikor a svábot kitelepítik, előbb kizsákmányolja, azután ott­hagyja az üres házat, majd a betelepülő vihet bele, amit akar. (Egy hang a kisgazdapárton: Olyan is kapott földet, aki eddig csak virág­cserépben látott földet! — Egy másik hang a. kisgazdapárton: A városi lakosság meg koplal!) Ilyen telepes községek elég sűrűn- vannak a főváros környékén, amelyekben meg kellene védeni azt a gyümölcskultúrát, amely itt hosz­szú évtizedek tanítása folytán fejlődhetett ki. Nem szabad ezt egy-két év alatt így lerom­bolni hagyni. Erre a földmívelésügyi kor­mányzatnak fel kell figyelnie és szigorúan meg­kell büntetni azt, aki így cselekszik, aki a gyümölcsfát kivágja. A jó Isten tudja csak, melyik tanyáról került oda az illető is, aki nem is tudja értékelni a gyümölcsfát, csak az akácfát. Vagy magyarázzák meg neki, mi a gyümölcsfa, hogy kell vele bánni, hiszen^ ez a nemzet létfenntartásának egy nagy biztosítéka, vagy pedig büntetést kell kiszabni. Te nem érdemeled meg, erigy vissza suszternek, kő­művesnek vagy bányásznak, ha az vagy, te nem lehetsz földmívelő, mert tönkreteszed a nem­zet életerejét. (Kiss Gergely (kg): A magyar föld Osáky szalmája! — Egy Imng a kisgazda­párton; Most igazán az!) Tudomásomra jutott, hogy az egyik pest­környéki község gazdasági elöljárójánál meg­jelent egy bizottság, amely felszólította, hogy az árpát be kell szolgáltatni. Én nem ismerek olyan intézkedést, amely szerint vetőmagot nem lehet meghagyni. Azt mondja erre a gaz­dasági elöljáró, mint a termelési bizottság el­nöke, hogy neki erről nincsen tudomása, tessék azonnal intézkedni. Lehet, hogy ebből van itt a 200.000 pengős kenyér. (Egy hang a kisgazda­43*

Next

/
Thumbnails
Contents