Nemzetgyűlési napló, 1945. I. kötet • 1945. november 29. - 1946. május 9.

Ülésnapok - 1945-22

649 A nemzetgyűlés 22. ülése 19Í6. szór hallom: a reakciós elemek felszámolását, kiseprését, kiirtását, elmélázok azon. hogy mindaddig szalmacséplés a reakció elleni harc meghirdetése, amíg a pártok nagyon okos vezetői össze nem ülnek és nem állapítják meg, hogy mi is az a reació és ki is az a reakciós. (Nagy taps a kisgazdapárt soraiban. — Czovek Jen» (pp): Nem tudják! — Orbán László (kp): Már Kossuth is megmagyarázta, hogy mi a reakció ! — Dadi Imre (kp) : Pezsgőfogyasztás! — Az elnök csenget.) Csak egy^ pártközi értekezlet defiiniálhatja a reakció és a reakciósok fogalmát, s ha ez megtörténik, minden egyes tagja kötelezővé teszi a saját maga számára. (Folytonos zaj.) mert amint halljuk, vannak tömegek, amelyek reakciósnak tartanak egy bírót, aki az ői kedvenc vezéreiket közönséges lopás miatt elítéli. (Zaj') Szerintem ezeket a bírákat ilyen cselekedeteikért mégsem lehet reakciósoknak; nevezni. T. Nemzetgyűlés! Kérem mind a belügy-, mind az igazságügy miniszter urakat, hogy elmondott , interpellációm alapján indítsák meg a békéscsabai fogoly szabadítás ügyében a legsürgősebb vizsgálatot és ennek eredményéről számoljanak be a nemzetgyűlés előtt. (Élénk helyeslés, éljenzés és taps a kisgazdapárt oldalán-) Elnök : Az interpellációt ai nemzetgyűlés kiadja a belügy- és igazságügyminiszter uraknak. Következik Fülöp József képviselő úr in terpei-Iációja a miniszterelnök úrhoz. (Felkiáltások: Nincs_ itt!) A képviselő úr ninföá jelen, interpellációja töröltetikKövetkezik Birkás Imre képviselőim- interpellációja a honvédelmi miniszter úrhoz a honvédségi és katonaellátás ügyében. Kérem a jegyző urat. szíveskedjék annak szövegét felolvasni. Futó József jegyző (olvassa): »Interpelláció a honvédelmi miniszter úrhoz a honvédségi és katonaellátás ügyében: Tud-e a miniszter úr arról, hogy a honvédelmi minisztérium a reakciósok, fasiszták, horthvsták és azok felbujtóinak a gyűjtőhelyei ... Továbbá: az új honvédségnek egyetlen_.-repülőgépe sincs, viszont működik a »légügyi osztály«, melynek harminc fő személyzetéből tizenkilenc a tiszt, a munkaidő fél kilenctől fél négyig, de a valóság az, hogy kilenctől háromig vannak bent, mert az »osztályon« néhány órát töltenek, s azt is a fizetések és juttatások felvételével töltik. A hadifogoly-osztályon Acél ezredes nyíltan kérdőre vont és lehordott egy őrmestert, mert belépett a Kommunista Pártba és azóta is. üldözi. A Keleti pályaudvar kirendeltségénél hasonló a helyzet. A-minisztérium szervezési osztályán Schultheisz vezérkari ezredes a horthysta-tisztek típusa, kinek a régi rendszer addig jó volt, míg származása miatt ő is háttérbe került. Demokratikus voltára

1 jellemző, hogy az 1. honvéd igazolóbizpttságnak polgári nyomozóit, kb. 70 embert, akik megbízhatók, le. akärt váltani tisztekkel, akiknek a honvédségben nem jutott hely a beosztásra.^ Honvédeink rongyossága és ellátása mélyen bántja a demokrácia szellemét, akkor, mikor nincs ruhaellátás, pedig a katonáink tudják, hogy. $ különböző raktárakban ruha. ^j^ma'^ßr^baJ^ancs. van .tárolva., „Stb. Birkás Imre s. k.« évi február hó 27-én, szerdán. 650 Elnök: Birkás Imre képviselő urat illeti a szó! Birkás Imre (kp): T. Nemzetgyűlés! Katonai ügyekkel való foglalkozás a nemzetgyűlésben azért is kívánatos, mert egy évvel ez, előtt kezdődött meg a toborzás a demokratikus hadseregbe, amikor még a fasizmus elleni harc folyt Magyarországon. . Ebbe a demokratikus hadseregbe a parasztság, a dolgozó parasztság, a szegény paraszti nép gyermekei és ipari, munkások mentek. Abban az időben ebbe a hadseregbe nagy reményekkel mentek a katonák. Azt hitték, hogy Csakugyan a magyar sorsért fognak harcolni. Azt hitték, hogy a demokratikus hadseregben mód nyílik a magyar nép becsületén esett pecsét lemosására, mód nyilik arra, hogy a fasizmus ellen gyakorlatilag résztvegyenek a harcban. Ez a hadsereg azonban la;.sú szervezéssel, gazdasági nehézségeken keresztül nehezen fejlődött és a béke a hadseregünket készületlenül találta. A hadsereg készüle tens égénél meg kell állapítanunk, hogy az itt maradt reakciós, horthysta, fasiszta tisztek jól felkészültek arra, hogy a demokratikus hadsereget a magyar nép gyermekeivel még jobban megutáltassák, mint ahogyan a múltban ezt tették. Tömegesen szöktek már 1945 nyarán a demokratikus hadseregből azok a katonák, akik önként vállal• ták a harcot, de nem az éhezést és gúnyt, amit kaptak a horthysta tisztektől a hadseregben. De nem is lehet csodálkozni azon, ha az önkéntes katonák szöknek a hadseregből, amikor a honvédelmi minisztériumban olyan tiszt urak vannak, akiknek vezetésével harcoltak a szabadságharcos vörös hadsereg ellen a magyar katonák. Ezt meg kell mondani a nemzetgyűlés színe előtt annál inkább, mert ez a kérdés a nép^ soraiban igen fájó pont. Számtalan levél érkezik hozzám. Panaszkodnak a katonák azért, mert — mint mondják — rongyosak, éhesek, tetvesek, rühesek vagyunk és ugyanakkor a tiszt urak jól élnek. Erre tanuk lehetnek a Dunántúl élő képviselőtársaim. (Közbeszólás a kisgazdapárt oldalán: Egy kicsit túloz!) Nem túlzok, s fel fogom olvasni, amit mint bizonyítékot tárhatok a nemzetgyűlés elé. Szeretném azonban, ha most csak a budapesti állapotokra vonatkozó véleményemet adhatnám elő és pedig azért, hogy képvisel őtársaimon^ keresztül olyan megoldásokat találjunk a vidékre nézve is, amely elgondolások biztosítják ezeknek a rendellenességeknek a megszüntetését. T. Nemzetgyűlés! Itt van egy pSlda. A. Királyhágó-út 1. szám alatt lévő Vöröskeresztkórházban van most a vasúti és hídépítő zászlóaljak laktanyája. Személyesen jártam ; ott kint egy képviselőtársammal. A toloncházban is jártam, de amikor ott voltam, nem találtam olyan állapotokat, mint amilyenek eb. ben a laktanyában vannak. {Egy hang a kisgazdapárt soraiban: Az internálótáborban is járt?) Ott is járhattam volna, ön is járhatott volna ebben a laktanyában. Szalmazsák, ágybetét, sodrony,, pokróc és ablak nélküli szobákban vannak elhelyezve a katonáink, fűtés nélkül, rongyosan. Ez a kérdés annál is inkább ! ide kínálkozik, mert erről itt kevés szó esik, de annál több szó esik azokban a síró családokban, amelyeknek gyermekei önként vállalták a katonaságot. Ilyen bánásmód mellett nem lehet mást tenni, mint segítséget kérni azoktól, akiknek hívó szavára bementek a de mokratikns hadseregbe.