Nemzetgyűlési napló, 1945. I. kötet • 1945. november 29. - 1946. május 9.

Ülésnapok - 1945-19

571 A nemzetgyűlés 1Ö. ülése 1946. bérben látta az ő nagy eszményeinek megvalósulását: a földet, a szabadságot, a becsületet és a békét, és ezzel széniben volt egy hivatalos történetírás, egy hivatalos társadálomszemlélet, egy politikai attitűd, amely a fö!ldosztókat harácsolóknak, a szabadság katonáit a kisantant-imperializmus ügynökeinek, a becsület makulátlan bajvívóit a hazaárulás becstelenjeinek és a béke hőseit az országcsonkítás bűnöseinek kiáltotta ki.

306 Nem vitás, igen t. Nemzetgyűlés, hogv ebben a történelemhamisításban, ebben a ferde és gonosz történelemszemléletben a magyar nép egy része is résztvett, mégpedig azért, mert huszonöt esztendőn keresztül leventeszellemben nevelték ezt az országot; silány, katonasapkás, libatollas szellemiben, ahol a leventéknek — ahogyan az újságírói közhely mondja — feszes vigyázzbau kellett. állniok, mezítláb. Ez a feszes vigyázz és ez a mezítlábasság egyaránt jellemezte a magyar nép szellemi és ugyanakkor gazdasági helyzetét. Az igazi magyar hangulat azonban Október hangulata volt: a föld kérdésében, ahol a grófi, papi és részvénytársasági ezerholdak állottak szemben a magyar parasztkoldusok millióival, — a szabadság kérdésében, ahol huszonöt esztendőn keresztül a szolgabíró és a csendőr, a szoldateszka és az ügyész jelentette azt, ami hiányzott a felelős szóból, a felelős gondolatból, a gyülekezés és a sajtó szabadságából — a becsület kérdésében, ahol az egyéni önzetlenséget, a tisztes szegénységet, ' a vezető áldozatkészségét, a magukéból való adást, a kirakatba helyezhető eistet helyezték szembe a marlhaszállításokkail és talpbőrpanamákkal, az igazgatósági tagságokkal, az Ergonokkal és az ingyen részvényekkel, a kiviteli panamákkal^ és a frankihamisításokkal, — a béke kérdésében a háborús készülődés, a Bála-, toni Leventék, a Héjjas Ivánok szelleme volt az úr a nyugodt munkát diktáló, a nyugodt munkát kívánó, a nyugodt emberi életet kívánó tömegóhajjal szemben, ájmit a költő úgy fejezett ki, hogy »Emberséget az embernek, magyarságot a magyarnak«,

307 'Annak a korszaknak, amely a föld, a szabadság, a béke és a tisztesség gondolatát az Osztrák-Magyar Monarchia összeomlása után először jelentette és jellemezte, Október volt a neve, és talán jó lesz most, több, mint egy negyedszázad távlatából, ha ezt a nevet megtanuljuk áhítattal kiejteni és megtanuljuk azt is, hogy ennek az Októbernek hősé, szimbóluma és inkarnációja Károlyi Mihály volt (Élénk éljenzés és taps.) Nem egyszerű és nem könnyű út az, amely Károlyi Mihályt fejlődése során idáig elvitteKárolyi Mihály a leggazdagabb magyar mágnások egyike volt. Nem tudni, hogy hol politizált a magyar mágnásosztály, a BallhausFlat/ovi e

308 vagy itt, ebben a parlamentben; <mm tudni, hogy hol érezte magát otthon, a Jockey Clubban-e vagy a Nemzeti Kaszinóban; nem tudni, hogy ki volt a vezérük; bizonyára nem a mindenkori miniszterelnök! A vezérük Zselénszky Róbert volt, akit én magam láttám a két forradalom, 1918 és 1945 között bebicegni a felsőházba és amikor valamely agrárproblémáról volt szó, mankójával idegesen ütögetni a padlót és- azt. mondani: vissza kell állítani a jobbágyságot! (Kéthly Anna (szd): Majdnem száz évvel felszabadításuk után!) Ez a Zselénszky Róbert szelleme volt az/ amely a magyar mágnásokat, a magyar évi február hó íí-én, csütörtökön. 5/2 arisztokráciát eltöltötte és talán ennek a Zselénszky Róbertnek szellemében kezdett politizálni az a fiatal Károlyi, aki az OMGE-nek

300 vezére és eilnöke volt. Ebből az OMGE-bŐl hamarosan kikerült Károlyi Mihály és eljutott a függetlenségi és 48-as párthoz. Volt egyszer egy ügyész Magyarországon, aki azt mondotta, hogy a destrukció 1848 március 15-én kezdődött. De a történelem számára a függetlenségi és 48-a& párt — tehát nem a 48-as gondolat — igazi jelentőségét egyszer végre le kell mérni, akármilyen kínos és kellemetlen is ez a 48-asok számára. A 67 — megint csak a pártot értem —, az urbánus gondolatot, a 48 a provinciális arculatot jelentette. Csontja velejéig korrupt volt mind a kettő, a 48-as és a 67-es is, de míg a 48-asok pártja a falusi ügyvédeknek, korteseknek és provinz-szerkesztőknek volt a pártja s a Kossuth-kultuszból giccses klisét csináltak, kortesnóták színvonalára süllyesz- tették az országot, — a kormánypárt, a »67«kispörkölttel vesztegetett és csendőrrel terrorizált. A 48-nak szellemi szintje volt a kispörkölt és az országos, kérdéseket kokárdaalapon próbálta megoldani. Ezért volt a legsivárabb és leggyászosabb polgári korszaka ennek a magyar történelemnek 1867-től 1914-ig az 1906—1910 közötti koalíció. Hangsúlyozni kívánom, hogy ebben a fejlődésben Károlyi Mihálynak csak rövid ideig volt szerepe. Károlyi Mihály rövidesen odakerült a Justh—Károlyi-szárnyra és ebben az időpontban Károlyi Mihály jelentősége már megnőtt. Ö az első és ő tartozik az elsők közé, aki az utca népével, a parlamentből távoltartott, onnan kisemmizett, csendőrszuronnyal és katonai terrorral lefogott munkásosztállyal először keresi a politikai együttműködést á választójog és a nép szabadsága vonalán. Ö az, aki már tudja, hogy az önálló bank, az önálló vámterület retrográd és primitív gondolatok, ennél sokfoal többről és sokkal nagyobbról van szó: a választójogról, annak a munkásosztálynak jogáról, amely ennek az országnak építésében oroszlánrészt visel. Az amerikai út, amelyet a munkásosztály vezetőivel együtt tesz meg, már szintén ennek a fejlődésnek egyik étape-ja; és amikor Károlyiék hazajönnek s a világháborút találják itt, megkezdődik a politizálásuk a demokráciáért, amely demokrácia, ha lett volna, ha lehetséges lett volna, akkor az .OsztrákMagyar Monarchia vagy Magyarország nem sodródott volna ebbe a háborúba és nem úgy állt volna a világ közvéleménye előtt, mint Európa legreakciósabb és legfeudálisabb országa, Spanyolország méltó testvére, — a háború ellen akkor, amikor Doberdo poklát és Wolhynia mocsarait szenvedte végig a magyar nép, — a békéért akkor, amikor az esztelen vérontásnak már semmi-semmi értelmét cm lehetett látni; amíg megérkezett ahhoz a tragikus beérkezéshez, amely a magyar demokráciának — úgy látszik — sajátossága. hogy mindig Összeomlás után kell a hatalmat átvennie; mindig összeomlás után kell a hatalomért felelnie; mindig azt kell jóvátennie, amit mások elrontottak és mindig azért kell viselnie a felelősséget, amit mások vétkeztek. Vállalnia kellett Károlyi Mihálynak és Károlyi Mihály kormányának a háború vesztést; vállalnia kellett azt, hogy rendet teremt eb-