Nemzetgyűlési napló, 1945. I. kötet • 1945. november 29. - 1946. május 9.

Ülésnapok - 1945-18

535 A nemzetgyűlés 18. ülése Wi6. évi február hó 13-án, szerdán. 536 való elemektől (ügy van! Ugy v<m! a his&cuáamrt oldtíAn. — Pászthory István (kg) i Ez* akarjuk mi is! — Jusitus Pál tiszd): Akkor -együtt vagyunk!) s 1 ,. •" •Nem sokat kívánok ehhez hozzáfűzni, csak .azt a kérést, hogy a belügyminiszter, úr és a pénzügyminiszter úr a legrövidebb időn belül tegyék lehetővé, hogy ezeknek az alkalmazottaknak gazdasági helyzete, illetve fizetése olyan mértékben változzék meg; mint ahogyan ezt ä magánalkalmazcititaknál á kollektív szerződések biztosítják, és tegye lehetővé a kormány, illetve a belügyminiszter úr a pénzügyminiszter úrral egyetemben, hogy az illetményhivatal, amely tulajdonképpen hivatva van az egész ország területén ezeknek az alkal" mazottaknak fizetését kiutalni, ne szabotáljon ezekben az időkben. (Ugy van! Ugy van!) En nem hiszem, hogy a belügyminiszter r úrnak, vagv a pénzügyminiszter úrnak egyetértésével találkoznék az, hogy ezeknek az alkalmazottaknak akár a beszerzési segélyüket, akár élelmiszerválts águkat, akár fizetésüket hónapok vagy kedvező esetben hetek múlva utalják csak ki.. (Ugy van! Ugy van! a kisgazda] párt oldalán.) f.-l Éppen ezért azt kérem a miniszter uraktól, "méltóztassanak ezekben a kérdésekben a legrövidebb időn belül intézkedni, hogy egyrészt ezeket az alkalmazottakat segítsük, másrészt az ország, a vármegyék és községek érdekében ezektől az alkalmazottaktól megkövetelhessük a demokrácia számára a felelős és pontos munkát. (Éljenzés és taps a Ház minden oldalán.) Elnök: "Az interpellációt á nemzetgyűlés kiadja à belügyminiszter úrnak. (Egy hang a kisgazdapárt oldalán: Itt van! Miért nem válaszol?!) Következik Hajdú Ernőné képviselőtár

: sunk interpellációja a népjóléti és közellátási miniszter urakhoz. Kérem á jegyző urat, szíveskedjék az interpelláció szövegét felolvasni. Szántó-Vezekényi István jegyző (olvassa): »Interpelláció a népjóléti és a közellátási miniszter urakhoz a csecsemő- és kisdedhalandóság tárgyában. Van-e tudomásuk a miniszter uraknak arról, hogy Magyarországon a csecsemők és kisdedek halálozási és megbetegedési arányszáma milyen ijesztően magas, továbbá arról, hogy főleg ezen a területen a táplálkozási és egészségügyi hiányok milyen súlyos károsodást okoznak? Hajlandó-e a népjóléti miniszter úr rendelkezést kiadni a csecsemővédő intézeteknek, bölcsődéknek, ambulanciáknak, szülőotthonoknak vagy .szobáknak minden városban és községben való gyors megszervezésére, új védőnők kiképzésére és a régiek átképzésére, az országos vándorkelengye-intézmény újjászervezésére és csecsemő védő vándor tanfolyam ok tartására! Hajlandó-e a közellátásügyi miniszter úr gondoskodni a tejfelhozatal fokozásáról és a fellelhető mennyiségnek a csecsemőik és a kisgyermekek számára való fokozott biztosításáról?« Elnöke Interpelláló képviselőtársunkat illeti a szó. .•,-. Hajdú Ernőné (szd): T. Nemzetgyűlés! .(Halljuk! Halljuk!) Amikor az újjáépítésről esik a l

szó. — márpedig nagyon gyakran esik szó erről — akkor állandóan hallunk a bánya szókról, akik bakancs Nélkül szállnak le a tárna mélyébe, hallunk az ipari munkássága ról, amely éhezve dolgozik, hallunk a kőművesekről, akik ruhátlanul végzik munkájukat az épületeken, hallunk a földmívesekről, akik szerszám nélkül túrják a földeket, de nem hal* lünk az anyákról, akik hősi^ erőfeszítéseket tesznek gyermekeik megmentésére. (Helyeslés és taps.) Az anyaságot általában romantikus költői dolognak tekintik, de hogy anyának, dolgozó anyának lenni mit jelent, azt csak az tudja, aki elnehezülő testtel és sajgó háttal dolgozik a földeken vagy a gépek előtt, tekintet néh kül arra, hogy varrógép, írógép vagy ipari munkagép-e az. Csak az tudja, hogy mi az anyaság, '

; aki a saját ingét szabta el, hogy gyermekének kelengyét varrjon belőle; csak az tudja, aki éjeken keresztül virrasztott gyermeke betegágya mellett, hogy reggel zxígú fejjel menjen a munkába és egész n&p az fog lalkoztatja munkája mellett a _ figyelmét, hogy vájjon, gyermeke egészségi állapotajobbra, vagy pedig válságosra fordul-e. Dolgozó anyának lenni békében is nehéz feladat volt. Ma, amikor a betevő falat óriási gondot ró minden anyára: százszor nehezebb kérdés, százszor nehezebb feladat! T. Nemzetgyűlés! Leszegezni kívánom, hogy az anyaság nem magánügy, hanem a társadalomnak tett szolgálat. \Ügy run/ Ügy van!) A múltban rengeteg pénzt áldoztak az egyke elleni propagandára. Mi, anyák, azt szeretnők, ha elsősorban a már megszületett gyermekeket mentenék meg. (Ügy van!) A sokgyermekes anyákról, a családvédelemről és a fajvédele.n'-Ő

1 nagyon sok szó esete a múltban. A sokgyermekes anyákat medáliákkal tüntették ki, mint a tenyészállatokat. Mi nem óhajtunk ilyen kitüntetésben részesülni, hanem azt kívánjuk, hogy a társadalom érezze: kutya kötelessége, hogy segítsen a sok gyermek felnevelésében. (Helyeslés és taps.) Ha megkérdezünk egy sokgyermekes anyát, hogy hány gyermeke van, akkor a legtöbb ízben azt a rettenetesen lesújtó választ kapjuk, hogy nyolc vagy tíz gyermeke volt és életben van kettő. Ahol sok gyermek volt, ott még abban az esetben is, ha családi segélyben részesült, sem kapott a család annyit, hogy egy családi pótlékból egy gyermeknek a cipőjét kéthavonta meg lehetett volna talpalni, mert békében a családi segély gyermekenkmt öt pengő volt abban az esetben, ha az apa olyan üzemben dolgozott, amely húsz munkásnál többét foglalkoztatott. Arról, aki kis üzemben dolgozott, vagy a földön, munkálkodott, soha nem esett szó. Azt követelték, hogy ugyanabból a jövedelemből nevelje fel a család a nyolc gyermeket ugyanúgy, mintha egyetlenegy gyermeke vagy egy sem lett volna. . Ha méltóztatnak ránézni arra a két grafikonra, amelyet Budapest székesfőváros tiszti főorvosi hivatala volt szíves, rendelkezésemre bocsátani .s amelyet letettem a Ház asztalára, az I. számún méltóztatnak látni, hogy 1943-ban mennyi volt a születések száma és hogy 1945-ben ez a szám alatta maradt u'j 1943-asnak és augusztus hónaptól kezdve katasztrofálisan zuhanni kezdett. Itt tehát kettős problémával állunk szemben. Az a körülmény, hogy a születések ilyen nagy zuhanást mutatnak, különösen figyelmeztetőleg hat arra, hogy a már megszületetteket minden áron meg kell * menteni.