Nemzetgyűlési napló, 1945. I. kötet • 1945. november 29. - 1946. május 9.

Ülésnapok - 1945-18

497 A nemzetgyűlés 18. ülése 1946. parlamentbe is idekerült, .az egész sváb kérdés megoldásánál azzal a veszéllyel fenyeget, hogy nem tudjuk felmérni azt a távlatot, amelyben nekünk ezt a kérdést meg kell oldanunk. À sváb kérdésnek ugyanis bosszú múltja vvan- Nem pusztán arról van szó, hogy Magyarország felszabadult, ' mondjuk, a feudális elnyomás alól, hanem arról van szó, hogy Magyaror­szág ugyanakkor gyarmati viszony alól sza­badult fel és ennek a gyarmati viszonynak likvidálása mindaddig nem lehet megnyugtató és példaszerű, míg a sváb kérdést Magyar­országon meg nem oldottuk. (Ügy van! a pa­rasztpárt oldalán.) Már pedig ha mi most itt védőügyvédévé válunk a sváboknak, akiknek nines erre szükségük, mert nagyon jól fog­ják tudni azt, hogy hová menjenek és hogyan védjék magukat, ha tehát mi nem azon gon­dolkozunk, miiven jogi alapot teremtsünk arra, hogy radikálisan megoldjunk egy ilyen fontos kérdést, hanem azon gondolkozunk, hogyan tegyük minél emberibbé a kérdés megoldását, hogyan tudjuk őket megvédeni, ha minél több ürügyet keresünk arra, hogy itt tartsuk svábjainkat, akkor r megjósolom azt, hogy a^ egész sváb kitelepítés nem., fog sikerülni. (Felkiáltások a kisgazdapárt olda­lán: Ki akarja eztl Senki se akarja! — Egy hang a parasztvárt oldalán: A hőgyészi gyű­lésen védték a kisgazdák a svábokat. Kérdez­zék meg Perr Viktortól!) Én most megkérde­zem képviselőtársaimat. Amint mondom, én a koalíció szellemében igyekezem megfogal­mazni minden tételemet. Én nem mondtam, hogy a kisgazdapárt védte a svábokat. Ne méltóztassék ezt vádnak , értelmezni, mert én nem adresszálom ezt a kisgazdapártnak. (De­rültség a kisgazdapárton. — Egy hang a pa­rasztpárt oldalán: Akinek nem inge, ne vegye magára!) Természetesen tény az, hogy egy kisgazdapárti képjviselő felszóialásávail kap­csolatban kell ezt külön hangsúlyozni. (Fel­Máltások a kisgazdapárt oldalán: Nem kell! -Zaj.) Van egy veszedelmes tünete az egész sváb kérdésnek. Azon kellene inkább gondol­koznunk és azokat az adatokat felhoznunk, amelyek előre viszik az egész svábkitelepí­tést. Méltóztassék gondolni arra és vájjon gondolt-e a kormány arra, hogy az egész sváb­ságot felül kellene vizsgálni abban a tekin­tetben: kik azok, akik annakidején, az úgy­nevezett • disszimiláció korában nemcsak a nemzetiségüket, de például a nevüket is visz­•s ^változtatták. (Nagy zaj és felkiáltások a kisgazdapárt oldalán: TTeryanezt mondta Ko­váes István!) Tudom, méltóztassék csak meg­hallgatni. (Zaj és felkiáltások a kis&azdapárt oldalán: Mind ki az ilyenekkel! — Nem kell mindent kiforgatni!) Továbbmegyek egy lépéssel. Nagyon is tömegesen fordult elő az, hogy egy év alatt egy csomó sváb nevet változtattak magyarrá. Annak a svábnak, aki az elmúlt huszonöt esz­tendő alatt nem érezte szükségét annak, hogy magyarrá tegye a nevét, most például nem adnám meg azt^ a lehetőséget, hogy magya j rosítson. (Tnps és felkiáltások a kisgazdapárt oldalán: Ez helyes!) Nem a kisgazdapárt felé hangsúlyozom ezt, hanem a kormány felé hangsúlyozom és hívom fel rá a figyelmet. (Zaj és felkiáltások a kisgazdapárt oldalán: Kovács is ezt mondta!. A belügyminiszternek mondja ezt! — Egy hang a kisgazdapárt ol­dalán: Mindig az egyéni és nem a kollektív XKMZETGYLJLÉSI NAPLÓ I. évi február hó 13-án, szerdán. "498 felelősséget nézzük!) A sváb kérdés további tárgyalási alapjául nem fogadhatjuk el azt az érzelmi álláspontot, hogy magyar az, aki ma­gyarnak érzi magát és mindegy az, hogy eset­leg svábul gagyog. Ha már itt a t előttem szólott képviselő­társam költőket idézett, hadd idézzek én is, ha nem is idegent, de magyart. Méltóztatnak;^ gondolni arra, hogy milyen jelképes jelentő­sége van annak, amikor* Arany János itt Bu­dáról szólva, egymás mellé teszi ezt a két szót: »Az utcáin, német szó« és »piszok«. 278 Itt Magyarországon a német szó piszok. Miért piszok"? Piszok az, ami nem a maga helyén van. A por piszok, ha a ruhámra kerül. A német szó Magyarországon piszkot jelentett Arany János felfogásában és piszkot jelent különösön most, amikor túlságosan ráuntunk arra a bizonyos német szóra. Ha tehát itt né­metül beszelnek... (Dulin Jenő államtitkár: Ez a sovinizmus, mert nemcsak német, _ banem^ más nemzetiség is van! Ez a tiszta soviniszta állás­oont. — Zaj.) Méltóztassék figyelemmel meg­hallgatni. (Dulin Jenő államtitkár: Soviniszta!) Azt mondottam, hogy itt a sváb kérdi<% külön­álló kérdés. Ez nem nemzetiségi probléma, ha­nem a gyarmati viszony likvidálása. (XJay van! Ügy van! — Taps a parasztpárt oldalán.) Tgenis, már megállapítottam és közbe is szó­lottam olyan értelemben, hogy én minden svábot, aki itt> maradt, akár a szellemi f élet­ben, akár a gazdasági életben, akár a jó du­nántúli földeken — sajnos ez^ elképzelhető — a sváb gyarmatosító törekvések előőrsének tekintek máris. (Ü(p< van! Ügy van! a pa­rasztpárt soraiban.) Természetes, "hogy most be' fogják húzni a nyakukat és most magyar­nak fogják érezni magukat, mert könnyű an­nak érezniök magukat. Ma nehezebb néme­teknek érezniök magukat, mint ahogyan egy évvel ezelőtt lehetett. Éppen ezért a lobbané­kony érzést nem fogadom el ilyen fontos kér­dés alapjául. Ezt a kérdést érzelmi alapon megoldani nem lehet. Ez az érzelmi alap te­hát az t< ami ellen én tiltakozom. (Dulin Jenő államtitkár: Mi is! — Közbeszólás a kisgazda­párt oldalán: Nyitott ajtókat döns-et!) Teernap nemnagvon tiltakoztak ez ellen, t. képviselőtár­saim. (Közbeszólás a kisaazdapárt soraiban: De igenis! Elég volt a kollektív felelősségből, tessék egvénenként megállapítani, (Dulín J«i"ő államtitkár: Rendezni akarjuk' A hazaárulók­kal kîfplê! — Zaj a Ház minden oldalán. — Az elnök csenget) Számomra az egész magyar nép érdeke sokkal fontosabb, mint az itteni sváb telepesek­kel szemben az úgynevezett kollektív felelős­ségrevonással járó esetleges igazságtalanság. Nem tanulékony az olyan felszabadulni akarás, amely irgalmat ismer. Bármely gyarmat, amely felszabadult, sohasem tűrte meg, hog v provokáló tényezők gyanánt a gyarmatosítók ottmaradhassanak közöttük. Ne méltóztassék tehát túlságos radikalizmussal vádolni sem a magyar közvéleményt, sem azokat a pártokat, amelyek ezen a téren is vállalják a radikaliz­.must. A magyar radikalizmus és a magyar nép egész életérzése követeli, hogy ebben a tekin­tetben ezután legyünk inkább túlzó radikáli­sok, semhogy megint elérzelegjünk. (Nánási László (pp): Ezt a kisgazdapárton kellett volna elmondani ! — Zaj a Ház minden olda­lán.) Méltóztassanak gondolni arra, nem Szabó Dezső 279 találta ki és írta meg, hanem én voltam szem- és- fültanuja annak a jelenetnek, hogy 32

Next

/
Thumbnails
Contents