Nemzetgyűlési napló, 1945. I. kötet • 1945. november 29. - 1946. május 9.

Ülésnapok - 1945-2

39 A nemzetgyűlés 2. ülése 1945, évi kormány és a közeljövőben meg is valósítja a hadigondozási jogszabályok egységbefogla­lását, egyszerűsítését és ezzel kapcsolatban az egész hadigondozási jogrendszer reformját. A reform megvalósítása során meg kívánja szün­tetni mindazokat a szociális igazságtalanságo­kat, amelyek jelenleg még fennállanak. Az ed­digi foglalkozásukat \ folytatni képtelen hadi­rokkantakat olyan új életpályára képezzük ki> amelyen csökkent munkaképességük ellenére is teljes értékű munkát végezhetnek. A hadirok­kantotthont, amely a létfenntartásukat máskép­pen, biztosítani nem tudó hadirokkantak elhe­lyezésének céljait szolgálja, bővíteni szeret­nénk. A kormányprogramm végrehajtásának és az újjáépítő munka sikerének r előfeltétele és döntő tényezője pénzügyi kérdéseink megol­dása. (Ügy van! ügy van! — Taps a kisgazda­párt, valamint a kommunistapárt oldalán. Halljuk! Halljuk!) Az új kormány hivatalba lépéséinek első napjától 22 kezdve legfőbb gond­jának 1 ezt tekinti. Meg kell oldanunk pénzügyi problémáinkat, (Ügy van! Ügy van! a kisgaz­dapárt és a kommunistapárt oldalán.) mert enélkül nincs élet. És meg fogjuk oldani azo­kat, mert élnünk kell és élni akarunk. Az in­fláció rohanásának gátat kell vetnünk a ma­gunk erejének minden latba vetésével, áldozatok vállalásával, józansággal, fegyelmezettséggel és — ahol kell — kemény és komoly rendsza­bályokkal. A kormány ezen a téren előkészíti a szükséges intézkedéseket, A kormány pénzügyi politikájának lé­nyege egyébként természetesen az állami be­vételek lehető fokozása és a kiadások észszerű méretezése, hogy az államháztartás egyensú­lyának biztosítása, amely nélkül rendezett ál­lami élet el sem képzelhető, fokozatosan, de feltétlenül elérhető legyen. A változott körül­mények között időszerűtlenné vált adónemek megszüntetése, illetőleg módosítása, a befize­tési lehetőségek leegyszerűsítése, szóval az adófizetési készség emelése napokon belül megtörténik. El kell mennünk a teherviselési képesség végső határáig, súlyt helyezve arra, hogy el­sősorban a legteherbíróbb társadalmi rétegeket adóztassuk jneg, (Általános helyeslés és taps.) anélkül, hogy intézkedéseink magát az egész­séges gazdasági életet megbénítanák. A létmi­nimum adómentességét azonban biztosítani fogjuk. (Helyeslés és taps.) Az eddigi adórendszer visszásságait — ne­vezetesen azt, hogy az adók már teljesen el­értéktelenedett formában jutnak az állampénz­tárba — megszüntetjük. Az adók befizetésére és behajtására olyan rendszert léptetünk életbe, amely az esedékes adókat haladéktala­nul az állam birtokába juttatja. Rendelkezések látnak majd napvilágot, amelyeknek célja a hitel- és betétforgalom reális alapokra fektetése. Ezzel biztosítani fogjuk egyrészt azt, hogy hiteligénybevétel se­gélyével senki a közösség terhére ne nyerész­kedjék, másrészt, hogy az egyébként is meg­szorítandó hitelek kizárólag olyan célokra fo­lyósíttassanak, amelyek az aduit gazdasági vi­szonyok közt szükségesek és indokoltak.. A kor­mánynak ezen és elkövetkező egyéb intézkedé­sei újból lehetővé fogják tenni a takarékossá­got és az egészségesebb hiteléletet, a termelés kibontakozása és az ország újjáépítése érde­kében. november hó BÖ-án, pénteken. 40 Pénzpolitikánk egyik pillére a racionális árpolitika. Nem kívánjuk fenntartani az árak közötti mesterséges aránytalanságot, amely végeredményben az államkincstárt terheli és így az infláció egyik forrását alkotja. Arányo­sított árakra törekszünk, de úgy, hogy az ár­nívó további emelkedését átgondolt pénzügyi és gazdasági rendszabályokkal megállítsuk. Ilyen úton szándékozunk mindenképpen elke­rülni az árak és bérek céltalan versenyfutását, amelyben a dolgozók csak a rövidebbet húz­hatják. (Ügy van! Úgy van! a Ház minden oldalain.) Pénzügyi és gazdasági rendszabályaink alkalmasak lesznek arra, hogy alátámasszák pénzrendszerünket. Minden eszközt megraga­dunk, hogy ezen a vonalon megnyugvást te­remtsünk és pénzforgalmunkat olyan alapra helyezzük, amelyen az egyén és a nemzet gaz­dasági életének ez a nélkülözhetetlen eszköze funkcióját kielégítőbben végezhesse, mint a legutóbbi^ időkben. Mindezzel hozzájárulunk a lelkek s így a gazdasági élet szükséges meg­nyugvásához. Ha ezt elértük, — és bízunk ab­ban, hogy el fogjuk érni — akkor felülkereke­dik újból a magyar józanság a dolgok megíté­lésében. Egy ilyen józanabb légkörben külö­nösnek találjuk majd, hogy akadtak olyanok, akik az ország egész gazdasági helyzetét és fejlődési lehetőségét az országunkban rekedt kismennyiségű külföldi valuta spekulatív ár­folyamai alapján képzelték lemérhetni. 23 (Ügy van! Ügy van! a kisgazdapárt soraiban-) Nem szabad, hogy ilyen és hasonló üzérkedésen áll­jon vagy bukjék a magyar jövendő. Annak alapjait szilárdabb talajra építjük. Ezt az alapot megfeszített termelő munka, a fogyasz­tás és az egyelőre szűkös készletekkel való okos gazdálkodás, a realitások' számbavétele fogja alkotni. A realitásokra való gondolás nem je­lenti azt, hogy már a közeljövőben is ne fog­lalkozzunk nagyvonahi tervekkel a nemzet újjáépítése érdekében. Ügyelnünk kell azonban arra, hogy ezek az átfogó és messzenéző tervek komoly pénzügyi megalapozottsággal is bír­1 janák. Pénzügyi kérdéseink megoldása mellett az ország rendjének fenntartásában, az^ újjáépítő munka folyamatosságának és eredményességé­nek biztosításában a legsúlyosabb tényező a . közellátás problémája. (Ügy van! Ügy van!) Ezzel a kérdéssel kissé bővebben kívánok fog­lalkozni. (Halljuk! Halljuk!) A ' legteljesebb őszinteséggel akarom feltárni a nemzetgyűlés, előtt az ország közellátási helyzetét. (Helyes­lés.) Ez a helyzet rendkívül súlyos. A kormány­nak feltétlenül gondoskodnia kell arról, hogy ennek a súlyos helyzetnek terhét mindenki egyenlően viselje. A közellátási n programm egyrészt az azonnali intézkedésekből, másrészt a távolabbi jövő előkészítéséből áll. A kenyérgabonahelyzet a legsúlyosabb. A meglevő és még ezután beszolgáltatásra kerülő kenyérgabona- és árpakészletek korántsem ele­gendők az új aratásig. Közismert tény, hogy a kenyérgabonatermés elégtelen volt. Ezzel a i kevés terméssel is jóval tovább lehetett volna gazdálkodni, ha eddig is kevertük volna a ga­bonát kukoricával, az ó-kukoncakészletek azonban kellő időre nem állottak a közellátás rendelkezésére és így a kenyérgabonát keve : . rés nélkül kellet*, felhasználni, s amikor az új

Next

/
Thumbnails
Contents